Everwood: The Raven's Nest

írta garael | 2007.08.25.

Megjelenés: 2007

Kiadó: Burning Star Records

Weblap: www.everwoodsite.com

Stílus: prog-power metal

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

Az Everwood debüt albuma annak idején kellemes perceket hozott a számomra oly kedves tradicionális heavy metal, és a progresszí­v-power műfaj ügyes elegyí­tésével, melyben a Dream Theater morcosabb riffelése adta az alapokat az ortodox csatatémák alatt - éppen ezért örültem meg, mikor meghozta a postás az újabb anyagot, ráadásul a digipack verziót. Nemk vagyok különösen kényes egy album külcsí­nére, mert a pofás design gyakran csak arra jó, hogy elterelje a figyelmet a belső szegénységről - , ám elismerem, hogy a fiatal magyar csapat -ebben legalábbis - utolérte a világ élvonalát. A multimédiás korong borí­tója, a lemez koncepciózus tálalása, a multimédiás részek hallgatóbarát kialakí­tása bizony példát mutathat hazánk - egyébként igyekvő - csapatainak. Jelen recenzió tárgya azonban nem csak ebben követi a nemzetközi trendet: kellemes szokáshoz hí­ven a lemez konceptsztori zenei megjelení­tése, ám jelen esetünkben az egyet fizet, hármat kap elv érvényesül, mivel éppen ennyi novella adja a történések muzikális alapjait. A zene a történetek hangulati- logikai áramlását követik, azok elolvasása utána hallgató talán könnyebben képes azonosulni az egyébként fülbemászó dallamokkal teli hangjegy folyamokban. A srácok ügyesen valósí­tják meg az emocionális transzformációt: már az Another World afrikai kongás, filmzenei jellegű kezdése biztosí­t bennünket arról, hogy komplex művészi megközelí­téssel van dolgunk. Itt jegyeznék meg egy kicsi hiányosságot: mivel a novellák viszonylag eltérő hangulati tartalommal rendelkeznek, szerencsésebb lett volna ezt a zenében is kifejezni, kicsit játszadozni az irodalmi különbözőségek adta lehetőségekkel. Ezzel szemben, mint hallgató, nem érzek a muzikális részekben akkora különbségeket, mint amit a novellák tartalmi részei közvetí­tenek. A dalok szerkezetében központi szerepet játszanak a billentyű-témák, a gyakori zongorás felvezetők néha a Savatage-t is az eszünkbe juttathatják - a felbukkanó vokálokkal egyetemben - , bár a gitár riffek, és a hajlí­tások inkább utalnak a progresszí­v mezőnyre, mint az amerikai power keménykötésűbb világára. Ezzel együtt persze nem kell attól tartani, hogy zenei agyalgások teszik megoldhatatlan matekpéldává a lemezt: a Run To My Fate jóllehet az album leghosszabb száma, kellemesen hortzsoló gitárriffjeivel, és emlékezetes refrénjeivel bőven örömet tud okozni a megfejtésektől ódzkodó egyszeri heavy metal fannak is. A fiúk egyébként ügyes dramaturgiával készí­tették el a dalokat. A lassabb, kifejtősebb , és a tempósabb részek kellő időpontban váltják egymást, hogy ezzel fenntartsák a lemez dinamikáját, remekül érezve a"kemény és lágy" ellentétéből adódó feszültség keltés lehetőségeit. A dallamerősödés mellett a filmzenei hatás is erősebb lett, ami a konceptsztori - jellegből adódóan szintén pozití­vum, instrumentális, szinte nagyzenekari zenei képek vezetik fel a történeteket, megadva ezzel a hangulati alapokat a történésekhez. A riffelésben egyébként még igen erős a Dream Theater hatás - ami nem baj, - ráadásul LaBrie-ék morcosabb arcát vették alapul Balázsék, ami szintén dicsérendő - mármint részemről - , jóllehet egy árnyalatnyival modernebb jelleget mutatva, mint a debüt albumon. A hangszeres szekció hibátlanul teljesí­t, az új dobos remek beilleszkedésével, s az énekes Koncz Balázs is megfogadhatta énekiskolás tanácsaimat ( még ha autodidakta formában is).

Pontszám: 8.5