Ken Follet: A Katedrális
írta garael | 2005.11.18.
Először is egy olyan alapművet ajánlanék, melynek helye a szórakoztatva-tanító irodalomban olyan, mint a metálban Deep Purple In Rock-ja, vagy az Iron Maiden Pieces of Mind-ja: közérthető, izgalmas, ugyanakkor elgondolkodtató. A könyv illik a heavy-, dark-,death-,symphonic-,doom metál zenékhez egyaránt, gondolom, kitaláltátok, hogy történelmi regényről van szó, melynek írója megannyi bestseller alkotója: Ken Follet. A regény a Katedrális, mely a sötét-középkorban játszódó családi-romantikus-politikai történet, minek hátterét egy katedrális építése adja. A szereplők gondosan megrajzolt karakterek, önálló személyiséggel bírnak, ugyanakkor egyszemélyben testesítenek meg alapvető emberi jellemeket. Ebből fakadóan a szereplők jellemében nem fogunk csalódni,-hiszen jellemfejlődésről szó sincs a regényben- ám a történet fordulatossága elég sok próbatétel elé állítja a karaktereket. A regény a kalandossága mellett remek szociográfia is: szinte benne érezzük magunkat a középkor forgatagába, és egyszerre vagyunk jelen egy középkori várúr kastélya falai között, egy szerzetesi kolostorban, egy iparos műhelyében valamint egy magasrangú pap palotájában. Természetesen a kalandok és a társadalomrajz mellett nem hiányzik a szerelmi szál sem. Follett remekül ért ahhoz, hogy a szerelmet-erotikát úgy ábrázolja, hogy ne tűnjön mesterkéltnek, ugyanakkor a vulgaritás teljes mértékben hiányzik az eszköztárából. Ennek ellenére (vagy ezért?) a maga plasztikusságában domborodik ki a főszereplők közti szerelmi háromszög (négyszög, ötszög), melyet a kalandok permanens folyama változtat, alakít a regényben. Aki a csatákat, véres jeleneteket kedveli, az sem fog csalódni: Follett igen realisztikusan festi le a középkori ütközetek véres jeleneteit, van itt minden: ostrom, rajtaütés, asszonygyalázás, vérbosszú, melynek középpontjában az istentől félő, ám a hatalomvágytól vadálattá álló ember áll, ki egyik kezében a keresztet fogja, a másikkal pedig a véres kardot. Ami nekem a legjobban tetszik a könyvben, az az egyház ábrázolása. Két szereplőn keresztül mutatja be az író a korabeli keresztény egyház árnyalt világát, sötét-és világos oldalait. A törekvő és okos szerzetes szöges ellentétben áll a sötétlelkű és agyafúrt főpappal, kettejük harcának ábrázolása olyannyira jól sikerült, mint az Iliász Hector és Akhilleusz párviadala, természetesen szellemi síkon. Maga sztori több szálon fut és évtizedeket ível át, mégsem nehéz követni a cselekményt. A remek magyar műfordítás igazán élvezhetően, a kornak megfelelő stiláris árnyalatban adja vissza a regény nyelvezetét. Bár 700 oldal apróbetűvel, bátran nekiállhatnak azok is, akik nem szeretik a vastag könyveket: a cselekmény van annyira fordulatos, hogy végig lekösse a figyelmet. Remélem, sikerült kedvet csinálnom a könyvhöz, biztos vagyok benne, hogy olvasása közben a háttérben dübörgő metál megadja majd azt a hangulati többletet, mely szükséges az élvezetek maximálissá fokozásához. Let’s read it! Garael
Legutóbbi hozzászólások