Szekeres Tamás: White Shapes Of Blue

írta CsiGabiGa | 2019.11.07.

Megjelenés: 2019

 

 

Kiadó: GrundRecords

Weblap: https://tamasguitarmaniaproduction.com

Stílus: instrumentális rock

Származás: Magyarország

 

Zenészek

Szekeres Tamás – gitár, basszusgitár, szintetizátor, dobprogramok
Földi Albert – billentyűs hangszerek (4, 5, 9, 11)

Dalcímek

01. Viking Kong
02. Irish Leg
03. The Immigrant Identity
04. Joy Of Perspective
05. Dorian Example
06. Still Loving You
07. Planned Emotions
08. Further On Up The Road
09. White Shapes Of Blue
10. Feeling Of Wellbeing
11. Awakening
12. Maybe Tomorrow

Értékelés

Szekeres Tamás éppen 20 éve jelentette meg utolsó, 'King Street Blues' című szólólemezét. Nem is tudom, kire fért rá jobban egy új lemez: Tamásra vagy ránk, rajongókra. Persze készített felvételeket ez idő alatt is, de azokat csupán saját kiadásban, írott CD-ken árulta. Nem véletlen, hogy annak idején Tamás 10 év után abbahagyta a szélmalomharcot és az se véletlen, hogy hazánk (szerintem) két legjobb gitárosa bérzenészként dolgozik a Bikiniben és az Omegában ahelyett, hogy ontaná magából a szólólemezeket, mint Joe Satriani. Kicsi erre a fajta instrumentális muzsikára a magyar felvevőpiac. Tamás próbálkozott a nemzetközi piacon is, de ott sem lett átütő sikere egy magyar zenésznek. És még arra sem foghatjuk, hogy a rossz angol kiejtése miatt!

Ezért aztán örülök, hogy a GrundRecords felvállalta, hogy egy újabb szólóalbumot kiadjon tőle, és annak is, hogy Tamás nem savanyodott még bele a Gyöngyhajú lányba. Az új lemeznek már a címét is megmosolyogtam: első blikkre az A Whiter Shade Of Pale ugrott be róla, pedig itt csak arról van szó, hogy elegáns fehér keretet kapott a kék tónusú digipack csomagolás. Ötletes! Alcíme mondjuk lehetne 'Guitar Hardware III.', ahogy Tamás korábbi feldolgozáslemezeit elnevezte. Mert ezen dalok nagyobbik része feldolgozás.

A különbség főleg abban áll, hogy míg régen a nagy példaképek, Joe Satriani, Steve Vai, Tony MacAlpine, Vinnie Moore, Yngwie Malmsteen, Steve Lukather, Gary Moore, Michael Schenker dalait dolgozta föl, addig most a XXI. század új médiáin, a YouTube-on, Spotify-on fellelhető gitáros fenomének dalait dolgozta át némileg saját képére. Claudio Pietronik, Marco Sfogli, Jack Thammarat, Brian Maillard, Mats Johanson neve, dalai talán kevésbé ismerősek a magyar füleknek, mint a korábbi feldolgozáslemezek sztárjai.

Aztán itt a nyitónóta, egy „ismeretlen” gitáros, bizonyos Paul Gilbert kevésbé ismert szerzeménye, a Viking Kong. Tény, hogy nem egyszerű téma, nem egy To Be With You. Paul Gilbertnek is számtalan koncertvideója van az említett videómegosztón, ahol különböző gitárklinikákon mutatja be ezt a Racer X-dalt. Egy pillanatig sem volt kétséges, hogy Tamás ezt is el tudja játszani, ahogy bármelyiket a kiválasztottak közül. Mivel ennek egész jól ismerem az eredetijét, el tudom mondani a különbséget: Gilbert nyerseségével, staccatójával szemben Tamás szinte elbeszélő stílusban játssza el, mintha csak a "Guitartales' egyik darabja lenne.

Összesen két saját szerzeményt találunk a lemezen, az egyik a címadó, egy lassú, komótosan kibontakozó blues hangulatú téma, kb. úgy indul, mint a Thin Lizzy Don't Believe A Wordjének Gary Moore átirata. Ragyogó négy és fél perc, ilyenből vártam volna többet. A Trunkos Andrással közösen jegyzett Planned Emotions már megjelent az említett saját kiadású, írott CD-k egyikén (néhány itt hallható feldolgozással együtt), az lendületesebb tétel, van némi AC/DC húzása, de valahogy kevésbé meggyőző.

A The Immigrant Identity az Omega 'Once Upon A Time In The East (Volt egyszer egy vadkelet)' lemezén szereplő Immigrant című instrumentális dalnak az újragondolása. Egy gyönyörű kompozíció, melyben úgy sír a gitár, hogy közben gyönyörködteti a fület dúdolható dallamaival.

A lemez egyik csúcspontja a Further On Up The Road című blues klasszikus, melyet a borító szerint Eric Clapton két koncertfelvétele alapján gyúrt ilyenre: az egyik a The Banddel közös előadás a 'The Last Waltz' lemezen, a másik a Joe Bonamassával közös jammelés a 'Live From The Royal Albert Hall' kiadványon. Mint mikor Vámos Zsolt Gary Moore Separate Ways intrójának egy különleges és egyedi koncertverzióját játszotta fel vendégként Henrik Freischlader Gary Moore emléklemezére.

A lemez mélypontja pedig szerintem a Still Loving You instrumentális változata. Ez kb. annyira lehetett megerőltető Tamásnak, mint a reggeli fogmosás. Értem én, német-magyar barátság, meg minden, különösen 1994 óta, de az utolsó Omega lemezen már feldolgozták, igaz, énekkel. Ha már Schenker-dalt akart, Rudi helyett választhatta volna Michaelt. Ott van például az Essence, ami a telefonom csengőhangja is egyben, de az egyik legújabb instrumentálisa, a Salvation is remekül sikerült. Egyedül azt fogadom el mentségként, hogy kellett valami a rockrádióknak. Ami Magyarországon ugyan nem létezik, de a borítón szereplő Tamas Szekeres név alapján úgy gondolom, ezzel is tesznek egy próbát külföldön.

A dobgép meg engem nem zavar. Én annyira örülök, hogy csinált végre egy lemezt 20 év után, hogy nem foglalkozom ilyen apróságokkal. A várható eladott példányszámnak, ennek következtében kis költségvetésnek megvannak a hátrányai. Persze biztos jobban hangzana egy élő dobossal, de lehet a dobgépet is jól csinálni, az 1987-es Gary Moore album is végig programozva volt, fel se tűnt, pedig a hard rock korszakának csúcspontja volt olyan dalokkal, mint az Over The Hills And Far Away vagy a Thunder Rising, hogy a The Lonerről ne is beszéljek! Itt nem annyira profi a dobgép, mint Gary Moore-nál, de nem is bántóan zavaró.

Pontszám: 9

Legutóbbi hozzászólások