Goo Goo Dolls: Miracle Pill

írta Dzsó | 2019.11.01.

Megjelenés: 2019

 

 

Kiadó: Warner Records

Weblap: https://www.googoodolls.com/

Stílus: pop rock

Származás: USA

 

Zenészek

John Rzeznik – gitár, ének
Robby Takac – basszus, ének, vokál

Közreműködők:

Josh Freese – dobok
Brad Fernquist – gitár
Jim McGorman – billentyűs hangszerek, vokál
Gunnar Olsen – ütőhangszerek
Brian Lawlor – zongora
Mark Robertson – hegedű
David Low – cselló
Corinne Sobolewski – brácsa
Aaron Sterling – dobok
Grant Michaels – billentyűs hangszerek
Maiya Sykes – vokál
Derek Fuhrmann – gitár, vokál
Kenna Ramsey – vokál
Táta Vega – vokál
Oren Waters – vokál
Valerie Broussard – ének
Brad Lauchert – programozás
Charlie Bisharat – hegedű
Joel Derouin – hegedű
Thomas Lea – brácsa
Jacob Braun – cselló
Meloney Collins – vokál
Sylvia MacCalla – vokál
Terry Young – vokál
Drew Pearson – billentyűs hangszerek

Dalcímek

01. Indestructible
02. Fearless
03. Miracle Pill
04. Money, Fame & Fortune
05. Step In Line
06. Over You
07. Lights
08. Lost
09. Life's A Message
10. Autumn Leaves
11. Think It Over

Értékelés

A Goo Goo Dolls úgy került be nálam a zenei spektrumba, hogy anno az öcsém nekem ajándékozta a trükkösen szerzett Long Way Down maxiját. Na, én attól a daltól dobtam egy hátast, benne volt minden számomra, amitől fel kellett tekerni a hangerőt az autóban, és sarokkal beleállni a gázba.  Az volt a nagy sikerű ’Twister’ film egyik betétdala, más amatőrök is lehetőséget kaptak a bizonyításra a filmzene kapcsán, pl. Deep Purple, Van Halen, Red Hot Chili Peppers, hogy csak a kevéssé ismerteket említsem. 1996-ot írtunk ekkor, de a Goo Goo Dolls már 10 éve űzte az ipart és sztárnak számítottak Amerikában, miután sikerült az ötödik albumukkal bankot robbantani.

Persze 23 év alatt nagyot változott a zeneipar, nincsenek már sokszoros platinaalbumaik, de a népszerűségük töretlen és változatlanul aktívak, meg beragaszthattak a brigádnaplóba 19 db top 10 kislemezsikert, meg a 12 millió eladott lemezt se a szél hordta össze. A YouTube-on a sikerdalaik több tízmilliós nézettséget hoznak, az Iris különböző verziói együttesen 400 millió körül járnak.

Sajnos sikerült azóta a második dobosukkal is jól összebalhézni (Mike Malinin), persze az előzővel se volt szép a történet, mindkettőben szerepet játszottak a piszkos anyagiak, az 1-nek a harmada sose egyharmad, ha az 1 után sok a nulla, a show-biznisz matekja nem ismeri a tízes számrendszert. 2013 óta ketten jelentik a Goo Goo Dollst: Mészáros Jani és Takács Robi, azaz John Rzeznik és Robby Takac, lengyel-magyar két jóbarát. Tavaly a Szigeten is tiszteletüket tették, a felvételeket visszanézve csak sajnálhatom, hogy nem lehettem ott a nézőtéren, de a színpadon se lehetett rossz ilyen fogadtatás mellett.

A ’Miracle Pill’ a 12. albumuk, 3 évet vártak vele, és a beetetés elkezdődött még a nyár közepén a digitális maxikkal: a Money, Fame & Fortune-nel és a címadó Miracle Pillel, ez utóbbiba sikerült belebotlani valamelyik hazai kereskedelmi rádióban, kicsit meg is lepett a dolog.

A kiadó végül olyan sikeresen működtette a csatornáit, hogy a lemez a megjelenés után pár nappal felkerült a MAHASZ 40-es albumlistájának a 15. helyére, még egy meglepetés, egy sokkal nagyobb, a Csodabogyó hatott!

Az anyag különösebb meglepetést viszont nem okozott, 11 kiválóan megírt háromperces rádióbarát nótát tartalmaz az album, mintha patikamérlegen kimérték volna, kicsit olyan az egész, mint egy ismeretlen nélküli matematikai egyenlet. Persze fanyaloghatok, hogy miért nincs egy kis előremutatás, egy kis karcosság, egy kicsit több gitár és kevesebb kiszámíthatóság, a csapat dalszerzői vénája nagyon rendben van, erőlködésnek nyoma sincs, természetesek a dallamok, sokadik meghallgatás után se unalmasak. Rzeznik mindegyik dalnak legalább a társszerzője, Takac neve is felbukkan néhány dalnál, illetve a közreműködő zenészek közül is beszálltak páran komponálni. Ha már a közreműködőknél tartunk, az énekesekkel együtt 25 zenész kíséri a lemezen a core duót, de egy ideje már nem teszem fel a kérdést, hogy miért X vagy Y játszik Z hangszeren az n-edik dalban, ez egy művészi döntés, és kész, a végeredmény meg kiváló akkor is, ha nekem eléggé popos a hangszerelés. Takács Robit viszont nem engedtem volna énekelni ezen a lemezen, mert a korai nyers hangzású punkos anyagokon rendben volt a nyekergése, de Rzeznik után őt hallgatni eléggé illúzióromboló.

Az őszinte ekézés után egyenleget vonva tudom, hogy soha nem fog a banda visszatérni a garázsrockhoz, ha leragadtak volna a debütáló albumnál, nemigen ismernék őket a szülővárosuk, Buffalo határán kívül, de így meg egy kicsit klinikai lett a produktum akkor is, ha tulajdonképpen tetszik.

Pontszám: 7

Legutóbbi hozzászólások