Mr. Bungle – 20 év után újra koncerteznek

írta Dzsó | 2019.09.04.

Semmi sem lehetetlen a rockbizniszben. Erre erősít rá, hogy a Faith No More-frontember Mike Patton – enyhén szólva – kísérletezős side projectje 20 év után újra színpadra áll, ráadásul Scott Ian (Anthrax) és Dave Lombardo (ex-Slayer) társaságában.

 

 

Egyelőre ugyan csak három koncertről van szó az USA keleti és nyugati partján, de a két nagyágyú csatlakozása akkor is nagy húzásnak ígérkezik, a koncerteken végigjátsszák az 1986-os ’The Raging Wrath Of The Easter Bunny’ című demójukat.

Trey Spruance, a zenekar eredeti gitárosa így nyilatkozott: „Mióta Trevor (Trevor Dunn basszer) felvetette a ’The Raging Wrath Of The Easter Bunny 2” ötletét pár éve, mindannyian érleltük a dolgot magunkban. Lombardo aztán felhívott egyszer, hogy ugyan játsszam már fel a gitáralapokat, hogy megtanulhassa a dalokat, ez volt az ő meglepetés-gesztusa a többiek felé. Ez Eurekában (Kalifornia) történt, a Mr. Bungle alapításának az istenverte helyszínén, szóval szembe találtam magam a 33 évvel ezelőtti riffekkel ugyanabban a házban, ahol 33 éve felvettük az anyagot. Volt valami mélyenszántó szenvedély abban, ahogy Dave Lombardo kérésére ugyanabban a környezetben játszottam az egykori riffeket, az agyam eldobtam tőle és érezhető volt, hogy ebből nincs kiszállás.”

Trevor Dunn: „Mikor felvettük azt a demót, csak tizenévesek voltunk, de abszolút komolyan vettük a zenélést. Akkoriban a ’80-as évek metaláradatában éltünk, és magunkba szippantottuk minden hallott riffet és dobtémát. A játékunk és a felvétel ugyan totál amatőr volt, de a betanult kompozíció és a hozzáállásunk megállta a helyét. Mindig éreztem, hogy ez a zene kiállja az idő próbáját, és megérdemli, hogy majd igényesebb változatban is előadjuk egyszer, akár 33 évvel később.”

Mike Patton: „Emlékszem, hogy a szüleim garázsában írtam a riffeket a demókazettához, nem volt fűtés, úgyhogy hálózsákba bújva játszottam egy egyhúros akusztikus gitáron, ami egy kazettás magnóra volt rádugva. Hál’ Istennek ott volt nekem Trevor és Trey, hogy átírja a rohadt riffjeimet valami közérthetőbbre.”

Scott Ian: „Mikor Mike megpingelt a dologgal, elsőre azt gondoltam, hogy biztosan meghív egy koncertjükre, tudva, hogy nagy Mr. Bungle-rajongó vagyok, de mikor rájöttem, hogy arra kér, hogy gitározzak velük, tátva maradt a szám! Nagy nehezen bepötyögtem egy nagy igent válaszként, és szent szar, máris a Mr. Bungle-ban játszom! Komolyan nagy megtiszteltetés és kiváltság, hogy játszhatok a legnagyobb kedvenc bandámmal.”

Dave Lombardo: „Nem tudom, hogy mi volt anno az eurekai vízben, de biztos, hogy nem volt tiszta! Poénosan őrületes egy csapat, le vagyok kötelezve a felkéréstől.”

Trevor Dunn: „Dave és Scott a The Big Four meghatározó képviselői, nagy hatást gyakoroltak ránk. A nyilvánvaló zenei tudásukon kívül – mondjuk ki hangosan – ők a műfaj megteremtői, nincs ahhoz fogható, ha jóban vagy velük, és olyan bandában játszol, amelyiknek ők is tagjai. Ha vissza akarunk menni a demónk eredetéhez, ennyire mélyre kell ásni.”

Mike Patton: „Több, mint felemelő dolog, hogy Scott és Dave beszállt a pusztító missziónkba, nagy szerepük van abban, hogy ez lett az első művünk. Ezzel több, mint 30 év után, a két maestro társaságában szembesülni meg kész csoda! Végre rendesen el tudjuk játszani ezt az ifjúkori őrültséget, kész katarzis!”

Trey Spruance: „1985. november 30-án, a legelső koncertünkön a Slayer Chemical Warfare-ét játszottuk és egy S.O.D.-feldolgozást. Imádtuk őket, most meg velük fogunk játszani? Ez valami vicc?”

Legutóbbi hozzászólások