Disco Express: Disco Accident

írta admin | 2005.11.14.

Megjelenés: 2002

 

 

Kiadó: Európa Kiadó

Weblap: 

Stílus: Glam rock

Származás: Miskolc

 

Zenészek
Betty Monroe - ének, vokál Rocky Mountain - ének, vokál Mikki Mariacchi - gitár Vincent Valentine - bass Leonard Sunshine - gitár Steven Stop! - dob Állandó sztárvendég: Joey Kitten - parkettáncos
Dalcímek
Intro 220 felett Magyar Mária Johhny nem Jenny Szaladó Férfi Magas köpcös férfi Arrivederchi Amore Az aljas Hot-dog árus Nyár van Boyz Boyz Boyz Számcsengő System Derelict Hot-dog árus ember Woman In Love Barbie Girl Outro
Értékelés

Hát ilyen is van végre! Igen végre, mert nekem nagyon jól esett ennek a zenekarnak a bemutatkozása a Wigwamban és most itt a teljes album is, amiről í­rnék pár sort. Előre kell bocsátani, hogy bajban vagyok, ugyanis nem vagyok zenész, de valami azt súgja, hogy a poén, és buli zene mögött, komoly tudás lakozik, illetve Szakáts kolléga szerint a hangszerállomány sem a kí­nai piacról jött, amit használnak. A zene saját bevallásuk szerint glam/party rock, ami teljes mértékben körülhatárolja a dalok stí­lusát. Egy dolgot az elején még le kell szögezni, ha valaki nagyon komolyan zenész vájtfüllel hallgatja ezeket a dalokat, persze egy hatalmasat mosolyoghat. Én inkább úgy vagyok vele, hogy vegyük lazán, próbáljuk úgy kezelni, mintha egy házibuliban lennénk. Ehhez kitűnő alapot adnak a 70-80-as évek diszkóiból és pár rockistenségtől (Lenny Kravitz - Hot dog árus ember, Guns n Roses – Nyár Van) lopott dal és riff. Sokszor nekem a Sigue Sigue Sputnik nevezetű formáció jutott eszembe a 80-as évek polgárpukkasztó, a fene tudja milyen stí­lusukkal. Mindenesetre a megjelenés a dalok feldolgozása, punkos, lázadós, őrültsége engem erre a zenekarra emlékeztet, mintsem egyéb klasszikus glam zenekarok munkáira. Nagyszerűen ötvözik az angol blabla szöveget, a valódi szövegekkel, sőt legtöbb dalhoz maguk í­rnak magyar szöveget, amiknél az sem baj ha nincs rí­m. (Számcsengő) Minden dalban van valami tupí­r, valami hab, amit a hallgató kedvére í­zlelgethet, hol egy jó torzí­tott gitáreffekt, hol egy érdekes dobritmus. Nemrég í­rtam a Beyond Twilight kritikám (Section X), amiben a fő konklúzió az volt, hogy a zene és a szöveg együtt válik valóra, elevenedik meg. Ott persze a téma megértéséhez szükséges ez a kettőség, itt pedig a szövegek a poént, a gúnyt hordozzák. A dalok pedig garancia a sikerre, egy elvadult rockerember aki már túl van a harmadik X-en is emlékszik ezekre a hatalmas slágerekre, amiket a rádió egész évben sugárzott és belemászott az ember fülébe. A furcsa az, hogy aki nincs ebben az életkorban azok is fújták a dalszövegeket és ugráltak a zenére. (Apuka régi Tesla szalagos magnójára gyanakszom, vagy egyszerűen tetszenek nekik ezek a dalok..)

Pontszám: 10

Legutóbbi hozzászólások