Jeff Pilson – „Nagyon szeretnék egy utolsó, nagy Dokken-albumot csinálni”

írta CsiGabiGa | 2019.05.16.

Jeff Pilsont és társait a nemrég megjelent The End Machine-lemez kapcsán faggatta a Metal Express Radio. Jeff, aki a Foreignernek is basszusgitárosa, a fenti meglepő választ adta egy a Dokken újraegyesülését pedzegető kérdésre.

 

 

Sokan mondják Don Dokken nélküli Dokkennek a The End Machine lemezét, elvégre a nagy felállás három másik tagja, George Lynch gitáros, Jeff Pilson basszusgitáros és Mick Brown dobos játszik rajta a Warrant énekesével, Robert Masonnal.

„Amikor elkezdtük a The End Machine-t, felhívtuk Dont, nézze meg, érdekli-e a dolog – mondta Pilson. – Ő úgy gondolta, olyan lenne, mint egy Dokken-reunion, és sok egyéb szempontból is problémás lenne. Szóval tudomásul vettük, miért nem akarta csinálni, de jeleztük neki, hogy mi hárman belevágunk.”

Utoljára 2016-ban léptek fel Donnal és a 'Return To The East' koncertalbumra írtak is egy új nótát, az It's Just Another Day címűt. A kérdésre, hogy vannak-e terveik akár a távoli jövőben arra, hogy együtt, egy egységként dolgozzanak valamikor, Jeff ezt válaszolta: „Ez csak az ütemezésen múlik. Most már mindannyian barátságosak vagyunk és kommunikálunk egymással, szóval nem lehetetlen. A magam részéről nagyon szeretnék egy utolsó, nagy Dokken-albumot csinálni. Bárcsak a lemezfelvétel volna a fontosabb része az egyenletnek, de manapság a pénz és az idő az, és emiatt nagyon bonyolult lenne elkészíteni egy újabb Dokken-albumot. De remélem, hogy egy nap megcsináljuk. A dal, amit a koncertlemezhez írtunk, igazán természetesen jött, és egyike volt a legfájdalommentesebb Dokken-felvételeknek, amit valaha csináltunk. Igazán jó lett. Remélem, lesz másik!”

Biztosan van néhány rajongó, akik Don Dokken nélküli Dokkennek tartják a The End Machine-t. De Jeffnek erre is megvolt a válasza: „Zeneileg persze vannak olyan pillanatok, amelyek emlékeztetnek a Dokkenre. Ez logikus. De úgy hiszem, jóval kevesebb ilyen lesz, mint azt az emberek várják. Akik hallották, azt mondták, jóval közelebb áll a Lynch Mobhoz, mint a Dokkenhez. de nagyjából megvan a saját hangzása. Talán némileg Lynch Mob, egy kicsit Dokken is, ám mindez kiegészül nem kevés '70-es évekbeli gitárközpontú rockmuzsikával. George [Lynch] fantasztikusan játszik rajta... nagyon inspiráló. De amire a legbüszkébb vagyok, hogy megáll a saját lábán a produkció. Nem támaszkodik a közös örökségünkre egy kicsit sem, hanem megvan a saját egyénisége, és azt hiszem, ez a fontos.”

Legutóbbi hozzászólások