UNION MAC - Lost In Attraction
írta JLT | 2007.06.23.
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Megint ezek a skandinávok. Nem tudom mi a titka annak, hogy északról ennyi kiváló zenekar kerül elő, a legkülönbözőbb stílusokban. Teóriákat, elméleteket lehet gyártani, de most én ezt nem teszem meg. Jelen írásom alanya a Union Mac a hard rock dallamosabb ágát képviseli, mégpedig a jobbik fajtából. Nem nevezném 100%ig hard rocknak a zenéjüket, de az aor rock jelzőt sem tudnám rájuk aggatni, és a melodic rock sem igazán találó hiszen zenéjükben jelen vannak a hard rock nagyjainak hatásai. Mintha a Whitesnake-et és a Europe-t keverték volna, némi Toto-s, Styx-es ízzel. Szóval igencsak érdekes keverékről van szó, amiben a dallamos rock legnagyobbjainak hatásai fellelhetőek. Sőt helyenként komplexebb, összetettebb dolgok is felszínre kerülnek, amik nagyon meglepőek számomra, és legszívesebben a progresszív melodikus rock jelzővel illetném a srácok zenéjét, de nem biztos, hogy szerencsés lenne. Emellett a srácoknak a hatásokon túl sikerült megütni egy saját, egyedi hangot. Énekesük Kristiffer Lagerstrom (akit a Spin Galleryből ismerhetnek a melodikus rock hívei) hangja igen kellemes, magas fekvésű, és érzelmekben gazdag, ám ha szükséges keményen, karcosan is meg tud nyilvánulni. A gitáros Mikael Klevengard játéka tökéletesen passzol a stílushoz, noha nem egy John Norum, mégis élvezhetően játszik, és helyenként igen kellemes perceket okoz. A furcsa nevű dobos Imre Daue is megbízhatóen játszik, hiba nélkül dobolja végig az albumot. Zeneileg vegyes és változatos összképet ad a lemez. A dallamok erősen dominálnak, könnyen emészthetővé teszik a dalokat, noha ebben a stílusban ez nem is meglepő. Az énekdallamokat remekül írták meg, és Lagerstrom előadásában maximálisan élvezhetőek. Nem aprózták el a fiúk a dalírást, hiszen 13 szerzemény került fel a lemezre, és ez azért dicséri kreativitásukat. És ami fontos, hogy nóták nem egysíkúak, nem ugyanarra a kaptafára íródtak, a tempók, a témák, a dallamok változatosak, ami számomra létkérdés egy albumnál. Nem szeretem azt ha előre tudom hogy mi fog következni, és azt sem a minden nóta ugyan olyan sebességű, ha nincs meg a megfelelő egyensúly a nóták tempója között. Itt azért ez megvan, noha igazán gyors dal nincsen, de a közép tempókat remekül alkalmazzák a fiúk. Ami meglepő a stílust ismerve, hogy csak egy klasszikus ballada, a Fading került a lemezre. De ez az egy meseszép. Az zongora-ének kettős parádés, és Kristoffer lágy, finom hangja igazán remekül passzol a dalhoz. A többi nóta közül kiemelni érdemes a nyitó tételt, a Bring Me In-t, ami a lemez legerősebb, legkeményebb nótája, a gitártéma nagyon szikár, a billentyű szépen szőnyegez, nekem a Ten jutott rögtön az eszembe. A másik nagyon kiváló nóta a címadó Lost In Attraction. Kristoffer nagyon nagyot énekel benne. Bravúros melódiákat pakoltak ebbe a dalba, és nem csak a dallamok, hanem a nóta szerkezete is okosan megírt, a srácok dalszerző késsége nagyon ígéretes. A többi dal sem rossz egyáltalán, van köztük lendületesebb alkotás, mint a Fake, vagy kissé összetettebb, agyasabb szerzemény például az I Cant Believe.
Legutóbbi hozzászólások