Ken Hensley: Blood on the Highway (2007)
Ken Hensley - szóló (*) és harmónia ének, Hammond B3 orgona, szintettizátor, elektromos-, slide és akusztikus gitárok
Jorn Lande - ének **
Glenn Hughes - ének ***
John Lawton - ének ****
Eve Gallagher - ének *****
Juan Carlos Garcia, Tommy Lopez - dob
Antonio Fidel, John Smithson - basszusgitár
Ovidio Lopez - gitár
Rafa Raposo, Dani Saiz - gitár
Vicente Ruiz - zongora
Antonio Molto - alt saxofon
The Alicante Symphony Orchestra
(This Is) Just The Beginning **
We're On Our Way */**
Blood On The Highway **
You've Got It (The American Dream) **
Doom (Scene 1) It Won't Last ****
Think Twice *****
Doom (Scene 2)
There Comes A Time *
Okay (This House Is Down) **
What You Gonna Do ***
We're On Our Way...
Postscript (Solo) Verse
I Did It All *
The Last Dance (El Gitano Viejo) ***
Dumas örökérvényű klasszikusában, a "Három testőrben" megalkotta a históriás kalandregény archetípusát. Számtalan nemzedék nőtt fel Athos, Portos, Aramis és D'Artagnan kalandjain, melyeknek varázsa a filmkészítőket is megihlette: talán ez az a regény, melyet legtöbbször adaptáltak filmvászonra. A romantikus történelmi háttér, a mozgalmas kalandok, a szerelmi és a drámai szálak mesteri összefűzése mellett a címszereplők személye talán az a momentum, ami oly közkedveltté teszi a regényt: ha a műből csupán ezeket a főalakokat emeljük ki, akkor is megtapasztalhatjuk a szórakoztatás irodalmi kivetülésének erejét.
Lépjünk át egy pillanatra a literatúrából a hard rock birodalmába, és formáljuk kedvenc hőseinket énekesekké: Jorn Lande, Glenn Hughes, John Lawton mellett kapunk egy "vidéki csodafegyvert" is , amolyan zenei D'Artagnanként, ki azonban nem Gascogne-ból szabadult a mainstream világába -, és hát a férfiasságával is gondok vannak ( nem úgy!). Eve Gallagher - és most egy nagy titkot árulok el - egy pre-reinkarnálódott Tina Turner, ki úgy használja a kardját, izé, a hangszálait, mint Ő királynői fensége fénykorában, - igazi meglepetése a lemeznek, olyan produktummal, ami előtt minden bíborosi gárdistának illik bizony a kalapját megemelni.
Visszatérve az irodalmi hasonlatra, a quartett remekbe szabott alakítása mögött ott van a jól sikerült regények mesteri ecsettel megrajzolt történelmi, környezeti háttere, vagyis kritikánk tárgyánál a nagybetűs ROCK ZENE. Ken Hensley, - ki valószínűleg inkább az idősebb korosztálynak ismerős egy bizonyos Uriah Heep nevű hetvenes évekbeli kult csapatból - nemcsak a vívásban, izé, az éneklésben, hanem a zeneszerzésben is jeleskedik: nem kisebbre vállalkozva, mint Balzac, ki szerényen a társadalom gigafreskóját akarta papírra vetni, - nos Hensley egy szép szelet rocktörténelmet kanyarintott , felölelve az AOR, blues, hard rock jól sikerült korszakainak erényeit, s mindezt tizenvalahány számba sűrítve, okítván a modernitásba belefeledkezett ifjúságot "szépre, jóra".
Hensley igazi zenei fenomén: jóllehet a billentyűs hangszer mestere, nem pusztán ebben az egyetlen instrumentumban gondolkodik, talán ezért is gördülnek a számok egymás után annyira komplexen, de mégis könnyedén- a csodálatos melódiák egy olyan, nyugodtabb világba kalauzolják a hallgatót, ahol még volt idő a kényelmes témakibontásra, a ragadós refrénekre, a vokális tehetség zenei alázatának kidomborítására, és persze a stílusok közötti könnyed játszadozásra.
Van itt lendületes hard rock: ezekért általában a herceg, Jorn Lande felel - hangja gondoskodik arról, hogy az általa előadott fantasztikus dallamok ne legyenek túlzottan érzelgősek, ám mégis megadják azt az érzelmi többletet, amire a hard rock képes. Fantasztikus teljesítménye ismételten trónra helyezi, itt kérem nincs melléfogás, legyen szó tökös rockról, - (This Is) Just The Beginning, You've Got It (The American Dream), Okay,- blues'n country alapú roadslágerről, - We're On Our Way,- esetleg kissé filmzenésre vett, érzelmesebb himnuszról - Blood On The Highway. A számok zöme egyébként lassabb, bensőségesebb, a hatvanas-hetvenes évek rockzenéjében gyökeredző világot jelenít meg, ahol bőven van tér a dallamok, előkészítésére és sulykolására, a zenei tónusok felvázolására. Az igazi meglepetése a lemeznek azonban még csak ezek után következik, méghozzá duplikálva: a Think Twice c. dalban - azt hittem, rosszul hallok - maga Tina Turner hangja csendül fel, s szinte nem akarok hinni a fülemnek, pedig ez nem ő - legalábbis a lemezinformációk alapján. Eve Gallagher-ről bevallom, most hallottam először, de ha a szerzeményben szereplő hang valóban az övé, akkor megtaláltuk a legfeketébb hangú fehér énekesnőt.
A második csúcspont az albumon az utolsó, epikus kibontású , fantasztikus szólókkal tűzdelt The Last Dance (El Gitano Viejo) , Glenn Hughes előadásában: nos, ha a hetvenes évek rockzenéjének erényeit egyetlen számba szeretném sűríteni, akkor minden bizonnyal ezt a dalt kapnám eredményül. Káprázatos, refrénnek is beillő verzék, hangulati játék, érzelmi virtuozitás, nagyzenekari hangszerelés, és a HANG. Feledhetetlen módon Hughes ebbe a dalba minden tudását, tapasztalatát belesűrítette, a vokális lehetőségek csúcsát produkálva, méltó megkoronázásaként ennek a csodálatos lemeznek.
Nem tudok mást mondani: Hensley-nek sikerült a Balzac-i megalomániát zenei környezetbe ültetve feldolgozni a hard rock történelmét, a kezdetektől napjainkig, melyhez az ehhez megfelelő vokális teljesítmények társultak. Ez kérem abszolúte az év lemeze nálam, ugyanolyan kedvenc, mint ahogy az irodalomban a Három testőr. Egy mindenkiért, mindenki egyért!
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 4547 olvasás
6 hozzászólás "Ken Hensley: Blood on the Highway (2007)"
1. Nehéz ezt a lemezt szavakba
Nehéz ezt a lemezt szavakba önteni...ez bizony ALAPMŰ !!!!
2. segítség
Nem hallgatok sok rock albumot, inkább a keményebb metal műfaj számos irányzatárét vagyok oda. Ez a lemez viszont tényleg nagyon jó! Ha nem tudom,h a kedvenc énekesem énekel benne, valószínűleg nem is hallgatom meg. Mondanátok még pár ilyen szintű és HASONLÓ rocklemezt, amit úgymond kötelező lenne meghallgatni? Amibe Jorn benne van, azt ne írjátok, mert azokat ismerem. :)
3. tippek
THE LIZARDS! (Ez Bob Rondinelli bandája. Zseniálisak.)
GIUNTINI PROJECT! (Tony Martin egyik projectje. Nagyon jó)
BADLANDS! (Ray Gillen zenekara volt. Az első lemezük fenomenális)
EMERALD RAIN! (ugyan ők elég dallamosak, de nagy királyok)
és persze majdnem az összes PURPLE és WHITESNAKE albumot érdemes maghallgatni.
4. ötletek
Snakes In Paradise összes
Soul Doctor - Soul Doctor (ez valami über zseniális anyag)
Gotthard - Gotthard és a Dial Hard
Road To Ruin - Road To Ruin
Great White összes
Cornerstone összes
5. Bizony alapmű. A LiveSound
Bizony alapmű. A LiveSound igérete szerint az összel végre megrendezésre is kerül az eddig már kétszer is elhalasztott budapesti koncert. Én biztos nem fogom kihagyni!
Nem úgy Glenn (önhibáján kívül) a hamburgi lemezbemutató koncertet. Az olasz reptéri sztárjk miatt nem lehetett ott a bemutatón, pedig DVD is készül a koncertről. Azért Lande és Lawton ott voltak, így lesz mit nézni azon a DVD-n így is.
6. Nagyon jó anyag.
Nagyon jó anyag.
ui.:nekem a kritika kicsit a "verbális önkielégítés" kategóriáját súrolja... :-P