„Megnyíltak a szívek és a lelkek”: Interjú Pataky Attilával (EDDA művek)

írta karpatisz | 2018.12.21.

Tegnap jelent meg az EDDA-művek legújabb koncertkiadványa a ’44 év’, amely a márciusi Aréna-koncertet tartalmazza képi és hanganyagban. Az újdonság érkezése kapcsán magáról a különleges alkalomról, a helyszínről és persze a jövőről telefonon kérdezhettem a több mint négy évtizede működő legendás hazai csapat ikonikus frontemberét, Pataky Attilát.

 

 

Hard Rock Magazin: Immáron a harmadik olyan Aréna-koncertet adtátok, amely utána meg is jelent DVD-n. A te szempontodból nézve miben különbözött ez a 2018-as a korábbi kettőtől?

Pataky Attila: Remélem, hogy nem hiába telt el ez az idő: javultunk és fejlődtünk! Érdekes, hogy közben a rockzenében az állandóságot szokták számon kérni, de az nem volna jó ómen, ha még mindig a Pacsirta Rádiót kellene hallgatnunk. Én azt szeretem, ha előre megyünk, mert az látszik meg rajtunk, a zenénken és a formánkon. Én előre szeretek tekinteni, amíg én a színpadon leszek, addig így lesz. Mindent nagy szeretettel megőrzünk, ami a múltból maradt, de előre! Ez a szemléletünk!

HRM: A Papp László Budapest Sportaréna helyszínként milyen kihívást jelent neked, mint énekesnek? Másképp készültél esetleg erre, mint egy hagyományos bulira?

P.A.: Természetesen megvolt az egyhónapos privát próbánk, de utána már egy nagyobb térben próbáltunk, egy ragasztószalaggal kijelölt színpadmérettel, hogy az arányokat tudjuk követni. Bár már rutinom van a színpadi szereplésben, de azoknak is meg kell felelni, akikkel nincsen szemkontakt. Velük már csak lélekben, a dalokon keresztül tudunk csak összekapcsolódni. Na, ez egy nagyobb formátumú meló.

HRM: Tovább tartott felkészülnötök a műsorra így, hogy gyermekkórus és egy szimfonikus zenekar is ott volt veletek? Ja, és persze a vendégek: Roby Lakatos és a fiad, Gergő.

P.A.: Meg Mogyoró Kornél kongaművész is ott volt, aki egy csodálatos szólót tolt Zolival [Hetényi Zoltán (dob) – a szerk.]. Természetesen, hiszen többfelé kellett figyelni. Gömöry Zsoltinak nagyon komoly munkája volt abban, hogy a vonósok úgy szólaljanak meg, ahogy kell. Ő tartotta kézben ezt az ügyet. Izgalmas is volt. Imádunk dolgozni, imádunk alkotni. Az alkotás egy gyönyörű dolog! A Jóisten ezt adta nekünk feladatul, ez a karmánk, ez a célunk: a dalokon keresztül adni. Közben persze mi is rengeteget kapunk. Mi nem háborúkat szítunk, mi nem kábítószert árulunk, mi nem országokat árulunk el és nemzeteket! Mi építünk és szeretetet adunk. Néha egy-egy könnycseppet is csalunk az arcokra egy lírai dallal. Ez egy csodálatos lehetőség az életben.

HRM: A ’Dalok a testnek, Dalok a léleknek’ című 33. nagylemeznek ez volt a bemutatója. Mennyire volt nehéz az új műveket beleilleszteni a koncertműsorba?

P.A.: Nem okozott gondot, mert a szerzőpáros már nagyon régóta ugyanaz: Alapi István és Gömöry Zsolt. Mellettük pedig jómagam, aki a szövegek írását végeztem. Én csak arról tudok írni, ami körülöttem van, ami körülöttem történik, így csak aktuális dalok jelenhetnek meg. Ez az aktualitás körbeölelhet esetleg éveket is. Nagyon régóta jól érezzük egymást, ezért nem okozott semmilyen gondot. Részemről pedig volt egy túllőtt közölni vágyás, hiszen 46 dalt írtam meg magamnak és abból választottuk ki a 22-t. Most is van miről írni, ha körbenézel a nagyvilágban. A testnek és a léleknek is ad ez a világ, de sohasem volt egy rigófütty az emberiség története, de a háttérhatalmak megint úgy döntöttek, hogy lángolhat és füstölhet újra minden. Van miről írni, ez a lényeg.

HRM: A spirituális mondanivaló már hosszú ideje része a dalszövegeidnek. Milyen érzés volt számodra, amikor tízezer ember együtt énekelte veled az Ima című dalt?

P.A.: Az nagy feeling! Óriási energiák mozogtak! Megnyíltak a szívek és a lelkek, hatalmas élmény volt. Az érzés csak úgy hullámzott át az emberen, ahogy énekelhettem én magam is, meg persze a kórus is. Ahogy hullámzott ez az egész, az egy nagy csoda volt. Az Ima nagyon gyorsan célba talált! Épp Böjte Csaba atyának mentünk segíteni az Arénába egy jótékonysági koncertre, amikor is minden ott fellépő zenekar a legnagyobb slágereiből adott elő kettőt-hármat. Mi akkor úgy döntöttünk, hogy nem a jól ismert dalainkból játsszunk, hanem az Ima lett a főszereplő. Szerintem győztünk vele, pontosabban mondva a dal maga győzedelmeskedett. Böjte atya utána odajött hozzánk és azt mondta: „Attilám! Ez a mai nap legszebb ajándéka, ezt visszük haza a gyerekekkel! Egy csodálatos dal lett, tényleg egy ima!” Az év 364 napjára szeretettel ajánlom, a 365-re pedig a Karácsony című dalunkat. A karácsony pedig tényleg most jön!

HRM: Ezt a dalt – mármint a Karácsonyt – tervezitek, hogy egy ilyen különleges alkalommal majd előveszitek?

P.A.: Persze! Mi arra törekszünk, hogy legalább 150 dalunk mindig kézben legyen! 230 dalunk van jelenleg! Egy pár héttel ezelőtt együtt számoltuk meg a feleségemmel, és kiderült, hogy 229 olyan dalunk van, ami megáll a saját lábán. Én megírtam közben A Hírvivőt, ami pont a 230. lett. Ezekből körülbelül 150 mindig kézben van, hogy el tudjuk őket játszani.

HRM: A Hírvivő tényleg karácsonykor kerül fel a netre?

P.A.: Nem! Vagy ma, vagy holnap [a beszélgetés szerda délelőtt történt – a szerk.] már ott lesz!

HRM: Ezek szerint máris új albumon dolgoztok?

P.A.: Nem! Mi most élményekről írunk! Ha akarnánk, már holnapután csinálhatnánk egy új lemezt, mert az előző 46-ból azért még maradt ott egy pár darab. Én szeretem az aktualitást, így is élem az életem, így reagálom le a világot. Ez A Hirvivő most nagyon a helyén van, remélem örökérvényűként fog hatni. Már most kíváncsian várom a visszajelzéseket! Az eddások a karácsonyi Barba Negra-koncertre már biztos tudni fogják! Lehet, hogy jobban, mint én! (nevet)

HRM: A ’44 év’ a második kiadvány lesz, amit a MOL kutakon lehet csak beszerezni! Az EDDA műveknek milyen változást hozott ez a terjesztési forma?

P.A.: Nagyon pozitív a számunkra is! Te is nagyon jól tudod, hogy az egyik életpont mostanság, hogy autóval menni kell. Ehhez meg még mindig kell benzin! Az emberek itt megállnak, így ott van a látótávolságukban, akkor jobban kapnak rá, mintha keresgélni kellene a boltokban. Ez így egy nagyon aktuális forma.

HRM: Gondolkodtatok azon, hogy a régebbi lemezeitek is beszerezhetővé váljanak a kutakon?

P.A.: Még ez is előfordulhat, de a következő évek, a 2019. és a 2020. programja már biztosan megvan. Ha lesz, akkor maximum csak 2021-ben! (nevet) Az az igazság, mi nem kérdeztünk meg másokat, belevágtunk. Nézd meg! Például a Tankcsapda anyagai már hosszú évek óta ott vannak a MOL kutakon. Ja, és más zenekarok is. Ez egy bevált forma, és számunkra is az lett!

HRM: Mesélnél kicsit az EDDA-Zúzda címmel meghirdetett buliról?

P.A.: Nálam mindenképpen lesz egy katar és négy kézigránát! (nevet) Persze a többiek is felfegyverzik magukat majd valamivel! (nevet) De tegyük félre a viccet: egyszerűen valami mást akartunk, más oldalról akarjuk magunkat megmutatni, mindannyiunkban ott van a harcos! Ott van bennünk a líra is. Ez a két karakter jellemez bennünket a legjobban. Most a harcos oldaláról szeretnénk megmutatni magunkat, ennyire egyszerű. A keményebb oldalról, a metalosról, mert ezt is nagyon tudjuk. A zúzdán ilyet lehet majd hallani, a tökösebb dalainkat vesszük elő. Át lesznek hangszerelve, ez egy nagyon izgalmas este lesz!

HRM: A jövő évi „unplugged” bulikon akkor a lírai oldal kerül előtérbe?

P.A.: Nem. Ott a lendület ugyanúgy megvan, de az egész olyan, mint egy nagy házibuli. Azért, mert az emberek ott vannak tőlünk két-három méterre. Az egész olyan, mintha ott lennének velünk a próbateremben. Azért is imádjuk az „unplugged”-ot, mert egyezik az életelemünkkel. Az a dal, amelyik halkan nem szólal meg, az hangosan is szar. Kész! Ami halkan nem jó, annak a hangerő sem fogja elfedni a hiányosságait! Ott igazán meg tudjuk mutatni, hogy miért is imádjuk ezt az egészet és mennyire élvezzük az ilyen bulikat. Én még azért is imádom, mert kijön a virtuozitás. Számomra Magyarország négy legjobb rockzenésze ott van mellettem, és ilyenkor… Ez egy külön világ teljesen, egy jó dolog.

HRM: Hetényi Zoli 1996-os érkezése óta nem változott a felállás. Mi az, ami együtt tartja ezt a csapatot ilyen hosszú ideje?

P.A.: Bezárult a kör. (nevet) Volt egy bizonyos rés, amikor Zoli érkezett és ő lezárta a kört. Egyszerűen megtaláltuk egymást. Ez így kerek és tökéletes. A Jóisten adja, hogy még nagyon sokáig így is maradhasson. Nagyon szeretjük egymást, nagyon tiszteljük egymást, de volt olyan – amikor egy műsort állítottunk össze –, hogy veszekedtünk. Öt különböző személyiség, öt különböző irány, öt különböző egyéniség. De a csoda mindig megtörténik, amikor átöltözünk a buli előtt és elindulunk a színpad felé, ahol megtörténik az eggyé válás. Ott EDDA művekké válunk és ez maga a mágia!

HRM: Milyen tervetek van, amit szeretnél az EDDA művekkel megvalósítani?

P.A.: Én 78 éves koromig szeretnék a színpadon lenni, az még tíz év. Addig még van mit teremtenem, gondolkodnom, hogy mit szeretnék még megvalósítani. Ebbe a tíz évbe remélhetőleg bele is fog férni.

HRM: Nagyon köszönöm, hogy beszélhettünk, öröm volt számomra ez a lehetőség! Boldog Karácsonyt kívánok nektek!

P.A.: Én is köszönöm és Boldog Ünnepeket és Karácsonyt kívánok neked!

készítette: karpatisz
címlap fotó: Bolya Árpád
Köszönet Gönczi Tündének, az EDDA művek menedzserének!

Legutóbbi hozzászólások