Címlap
  • Kezdőlap
  • Koncertek
    • Koncertajánló
    • Beszámolók
  • Lemezkritikák
    • Külföld
    • Magyar
    • DVD
    • Első Hallásra (A hónap lemeze)
    • Kedvenc lemezeim
    • Maradványérték
    • Egypercesek
    • Évtizedelő
    • Névtizedelő
    • HRM TOP 100
    • Top 25s
    • 1 lemez/ 2 kritika
  • Ráadás
    • Interjúk
    • Életmű
    • Médiafigyelő
    • Kultuszkóp
    • Írások
    • "Mi vagyunk a..."
    • Vallató
  • Linkek
  • Impresszum
    • Hard Rock Magazin
      • Hard Rock Magazin Találkozók
    • Szerkesztők
      • Adamwarlock
      • Bigfoot
      • Tomka
      • TAZ
      • Csemény
    • Munkatársak
      • Mike
      • TT
      • CsiGabiGa
      • Edeneye
      • Pálinkás András
      • baumann
      • karpatisz
    • Médiaajánlat
    • Kapcsolat

Belépés

  • Felhasználó létrehozása
  • Elfelejtett jelszó

Keresés

Friss lemezkritikák:

Dream Theater: Distance Over Time

Avantasia: Moonglow

Inglorious: Ride To Nowhere

Ryan McGarvey: Heavy Hearted

Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light

Az elmúlt időszak érdekesebb í­rásai:

„Nem könnyű feldolgozásalbumot készíteni”: Interjú Walter Trouttal


Egypercesek #38: Eric Gales, Skunk Anansie, Tygers Of Pan Tang, Torque, The Doors


A svéd acél és a finn nemzeti kincs: Amorphis, Soilwork, Jinjer, Nailed to Obscurity – Barba Negra, 2019. 02. 25.


Egy aprócska rocktörténelmi pillanat: Mood 25: Mood – Barba Negra, 2019. 01. 04.


My Sunday Feeling On Saturday: Jethro Tull – Budapest Kongresszusi Központ, 2019. 01. 19.

Hozzászólások

  • Crazy Lixx – Wicked: az első dal a májusban érkező stúdiólemezről (1)
  • Avantasia: Moonglow (16)
  • Dream Theater – Így készült a ’Distance Over Time’ (14)
  • Iron Maiden – Jön a második sorozat a remaszterelt stúdiólemezekből (15)
  • Mötley Crüe – Egy hónap múlva jön a ’The Dirt’ film, itt az első trailer (6)
  • Whitesnake – Végre elérhető a ’Flesh & Blood’ első dala! (31)
  • David Coverdale – Nincs szándékában visszavonulni (5)
  • Ossian – Áprilisban jön az új album (25)
  • Candlemass – Splendor Demon Majesty: új dal a jövő hét pénteken érkező lemezről (1)
  • Grand Magus – „Találkoztunk, jammeltünk és együtt készítettük a dalokat” (2)

Navigáció

  • Hírolvasó

Ki van itt?

Jelenleg 4 felhasználó és 79 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • worlock
  • tuonela
  • Firebreather
  • foofighter93

Szerkesztők és munkatársak aktuális kedvencei (TOP 5)

TAZ

- Evergrey: The Atlantic
- Dream Theater: Paralyzed (dal)
- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Swallow The Sun: Lumina Aurea
- Conception: My Dark Symphony EP

CsiGabiGa

- Michael Schenker Fest: Resurrection
- Jason Becker: Triumphant Hearts
- Judas Priest: Firepower
- U.D.O.: Steelfactory
- Steve Perry: Traces

karpatisz

- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time

Bigfoot

- Beth Hart: Live at The Royal Albert Hall
- King Crimson: Meltdown: Live In Mexico
- David Bowie: Glastonbury 2000
- Walter Trout: Survivor Blues
- Eric Gales: The Bookends 

Pálinkás András

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Swallow The Sun: Lumina Aurea
- Soen: Lotus
- Faith No More: Angel Dust
- Soilwork: Verkligheten

Wardrum

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- HIM: Dark Light
- Katatonia: Dead End Kings
- Evergrey: The Atlantic
- Bloodbath: The Arrow of Satan is Drawn

Losonczi Péter

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Evergrey: The Atlantic
- Trees of Eternity: Hour of the Nightingale
- Weltenbrandt: Schöpfung
- Mindfield's Factory: Ice Age 2085

rune

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Vola: Applause Of A Distant Crowd
- Evergrey: The Atlantic
- Conception: My Dark Symphony (EP)
- Zeal & Ardor - Stranger Fruit

Dzsó

- Flotsam And Jetsam: The End Of Chaos
- Rustin Man: Drift Code
- Spielbergs: This Is Not The End
- Within Temptation: Resist
- Born Of Osiris: The Simulation

Mike

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Griftegard: Solemn. Sacred. Severe
- Void Of Silence: The Sky Is Over
- Isen Torr: Mighty And Superior (EP)
- Omicida: Certain Death (EP)

 

Új felhasználók

  • statuslaci
  • Bede Márton
  • Attila65
  • Kemény J.
  • Dzsugi Péter

Metalindex

Címlap

Joe Bonamassa: Redemption

Bigfoot, 2018, szeptember 17 - 13:23
Borí­tó: 

Megjelenés: 
2018
Kiadó: 
Mascot Label Group
Weblap: 
https://jbonamassa.com/
Stí­lus: 
blues-rock
Származás: 
USA
Zenészek: 

Joe Bonamassa – gitár, ének

Anton Fig – dob
Michael Rhodes – basszusgitár
Reese Wynans – billentyűs hangszerek
Lee Thornburg – trombita
Paulie Cerra – szaxofon
Juanita Tippins, Mahalia Barnes, Jade McRae, Gary Pinto – vokál
Kenny Greenberg, Doug Lancio - gitár

Dalcí­mek: 

01. Evil Mama
02. King Bee Shakedown
03. Molly O'
04. Deep In The Blues Again
05. Self-Inflicted Wounds
06. Pick Up The Pieces
07. The Ghost Of Macon Jones (km: Jamey Johnson - ének)
08. Just 'Cos You Can Don't Mean You Should
09. Redemption
10. I've Got Some Mind Over What Matters
11. Stronger Now In Broken Places
12. Love Is A Gamble

Értékelés: 

Joe tempójához képest tengernyi idő, két és fél év telt el a legutóbbi stúdióalbum, a ’Blues Of Desperation’ óta. Az igaz, hogy ez idő alatt is tetemes mennyiségű lemezen olvasható a neve, melyekről a Hard Rock Magazinban szép szorgalmasan beszámoltunk. A világhálón már hetekkel ezelőtt elkezdték csepegtetni a dalokat, sőt aki ott volt júniusban a Budapest Parkban, négy nótát már akkor hallhatott róla.

Nos, a tizenharmadik albumán hősünk egy hangyányit szelídebbre vette a figurát a 2016-os albumhoz képest, zeneileg egy szerteágazóbb, kicsit populárisabb lemez született. Azért ez is blues-rock a javából, ám most pihenteti a hard rock vonalat, tradicionálisabb irányba fordult. Mindenkit megnyugtatok, nincs hiány a döngölős riffekből sem, ám ezúttal több a tradicionális elem, ám a dalok többsége mégis a hetvenes évek legendás blues rock előadói – leginkább a Led Zeppelin – hangzásvilágát idézi fel.

Azt hittem, eltévesztettem a lemezt, amikor felettem: A kezdő nótában Anton Fig ugyanazt a dob bevezetőt veri, mint Bonzo a Led Zep Rock ’N’ Rolljában, ám az Evil Mama egy lassú, hömpölygős blues. És ezzel a stílussal is folytatódik, bár a King Bee Shakedown egy gyors tempójú, kalapálós dal női vokállal és hangsúlyos fúvósrésszel támogatva. A Zep feeling máskor is visszatér a lemezen, hiszen a címadóban felcsendül egy olyan betét, melyet egyértelműen a Kashmir ihletett, bár akusztikus bluesfutamok is hangsúlyos szerepet kapnak. Joe sosem tagadta a Zeptől eredő gyökereit, most is erősen jelen van ez a vonal. Ugyanakkor a kissé furcsa című Just ’Cos You Can Don’t Mean You Should hangjai Gary Moore szellemét idézik meg. A Pick Up The Pieces egy olyan dal, mely jobban illik egy Beth Hart-albumra: hagyományos jazzfutamok talán a negyvenes évtizedből, kicsit Tom Waits modorában. Persze lassú bluesokat is hallunk, főleg a vége felé. Ilyen az I’ve Got Some Mind Over What Matters vagy a legutolsó, a Love Is a Gamble, ez  egy igazi tizenkettes blues, rendes hangszerszólókkal megspékelve. Bár elektromos hangszerekkel követték el a Ghost Of Macon Jonest, simán elmenne ősi kesergőnek kopott hangszereken, igaz egy jó adag jazzes íz is kihallatszik belőle. A Stronger Now In Broken Pieces az egyetlen – igen jól sikerült – lírai ballada tiszta akusztikus gitárakkordokkal és egy kis billentyűs aláfestéssel, mely az éneket kíséri.  2018-ban valami ilyen zenei csemegét kínál Joe.

Szemben például Henrik Freischladerrel, Joe szereti az állandóságot, már ami zenésztársai névsorát illeti. Úgy látszik, bejön ez a gondolkodásmód, mert most sincs megtorpanás az igényesség terén, ezzel az albummal is maradandót alkotott. Igaz, ebből valamit már sejthettünk, amikor a júniusi budapesti bulin hallgattuk őt.

Gyors, középtempó, lassú nóta – nem lehet mondani, hogy egyféle ritmusnál leragadt. Hogy egy kicsit árnyaljam az egyoldalúan pozitív állásfoglalásom, én nagyobb szerepet adtam volna Reese Wynansnek, jó lett volna a Hammond-orgonát több nótába beengedni.

Összegzés: 

Lehet, hogy az elfogultság beszél belőlem, de most sem találok sok kritizálnivalót az új Bonamassa-albumon. Csak kapkodom a fejem, hogy egy sokféle zenei irányvonalba belemenő, mégis ízig-vérig blues albumot sikerült összehozni. Nem semmi, hogy ilyen hosszú ideje tudja tartani ezt az eszeveszett tempót. Most már nem félek, biztos, hogy a következő album is magával fog ragadni, és nem csak engem. Igazi csapatmunka, beleértve Kevin Shirley-t is. 

Dátum: 
2018. szeptember 17
Pontszám: 
9
Szerző: 
Bigfoot
7.75
Értékelés: Nincs Átlag: 7.8 (4 votes)

Oszd meg barátaiddal és ismerőseiddel:
  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
  • 1282 olvasás

4 hozzászólás "Joe Bonamassa: Redemption"

angus2 képe

1. Lehet még

Beküldő: angus2. Beküldés időpontja: 2018, szeptember 26 - 14:58.

ezt fokozni?Mindig attol félek,hogy kiég aztán tessék megint egy remekmű.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

2. 9/10

Beküldő: peterhappy. Beküldés időpontja: 2018, szeptember 25 - 13:44.

Zseniális lemez. Kivétel nélkül mindegyik dal nagyszerű, változatos, kreatív. Az előző korong egy hangyányival jobban bejött a tökössége, rockossága miatt, de így is év végi toplistás, jó eséllyel év lemeze nálam.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

3. JB nem tud hibázni...ez is

Beküldő: biker. Beküldés időpontja: 2018, szeptember 18 - 19:31.

JB nem tud hibázni...ez is mestermunka ,mint mindig...

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

4. Hibátlan album!!!!!!!

Beküldő: motor45. Beküldés időpontja: 2018, szeptember 25 - 16:23.

Hibátlan album!!!!!!!

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Livesound:

Concerto:

Hammer Concerts:

Koncertajánló:

Az oldalon található cikkek és képek a Hard Rock Magazin kizárólagos tulajdonát képezik, azok máshol való közzététele csak a szerkesztők előzetes engedélyével lehetséges!
Fervens Drupal theme by Leow Kah Thong. Designed by Design Disease and brought to you by Smashing Magazine.