Dystopia: Building Bridges

írta Hard Rock Magazin | 2018.08.22.

Megjelenés: 2018

 

 

Kiadó: Edge Records

Weblap: http://dystopia.hu/

Stílus: modern metal

Származás: Magyarország

 

Zenészek
Vári Gábor - gitár, ének Mezey Balázs – gitár Bajusz Péter - basszusgitár Rácz András – dob
Dalcímek
01. Free-Fall 02. The Door That Never Opened 03. Silent Observer 04. Purge Yourself 05. Stranded And Confined 06. What Does The Beast Say 07. Building Bridges 08. Hate Is Not A Part Of Me 09. The Remedy Engine
Értékelés

A szegedi Dystopia nevébe akkor botlottam bele, amikor megnyerték a Wacken Metal Battle hazai kiadását, és ezáltal eljuthattak a fesztiválra, ami minden zenekar álma. Ennek hatására rákerestem az anyagaikra, de őszintén szólva, nem igazán tudtak közel férkőzni hozzám. A 15 éve alakult zenekarnak a ’Building Bridges’ már a harmadik albuma. Mivel az előzőeket (’Incompetence Drive’, ’Way to Unfold’) nem ismerem igazán, így nem tudom megmondani, hogy mekkorát léptek előre az új anyaggal, de első hallásra lejött, hogy ez egy görcsmentes, önbizalommal teli, lazán megszületett album, aminek nagyon komoly mondanivalója van. Bár nem tervezetten lett konceptalbum, végül úgy alakult, hogy a dalok szövegileg kapcsolhatóak egymáshoz, mert az önismeret témaköre összeköti őket. Vári Gábor nem választott könnyű témát magának, főleg a mai világra kivetítve fontos ez a téma. Manapság a legtöbb ember – főleg az internetnek és a közösségi oldalaknak köszönhetően – felszínes kapcsolatokban él, és nemhogy mást, de magunkat sem ismerjük igazán. Ha valaki elmerül az önismeretben, akkor egy nagyon nehéz és rögös útra téved, amelynek a végén remélhetőleg jön a megvilágosodás. Az dalok ezen nehéz út főbb állomásait próbálják bemutatni Gábor szemszögéből.

A kilencszámos anyag elsőre nem egy könnyed hallgatnivaló, szükségem volt néhány hallgatásra ahhoz, hogy igazán megértsem. Ahogy pörgött a korong egymás után, úgy nyíltak meg a dalok előttem. Kezdtek megragadni a riffek és a dallamok. Főleg modern metal riffekre és groove-okra épülő zenéjük annyira sokrétű, hogy igényli az odafigyelést. Nem állítják magukat korlátok közzé, a progresszívebb témáktól a grunge-on át a stonerig van itt minden. Szerencsére ennek ellenére sikerült kerek dalokat varázsolniuk, mindegyiknek van arca, ami megkülönbözteti a másiktól. A legtöbb tele van emlékezetes riffekkel és remek szólókkal, amelyek nem öncélú vírgák, inkább a dal ívét teszik még kerekebbé. Gábor hangja igen kellemes és változatos. Nem dolgozik nagyon széles hangterjedelemben, de nagyon jól kihasználja az adottságait. Kellemes középfekvésű hangja nem tolakodó, kellően férfias és karakteres.

Az első klipes nóta remek választás volt, és a lemezt egészben hallgatva érthető is. A Purge Yourself ugyanis magasan a legfogósabb nóta a lemezen. Elsőre ható refrénje teljesen magával ragad. Ha valamelyik rádió felkapná a tengerentúlon, simán lehetnének lemezmilliomos arénabanda. Bár végig jó dalok sorakoznak a lemezen, ha sikerült volna még néhány ilyen elsőre ható refrénnel megspékelni néhány nótát, akkor akár egyenes lehetne az út az Apey and the Pea vagy a Leander Kills szintű sikerhez, és jövőre a nagyszínpadokon köszönthetnénk őket. Persze nem biztos, hogy ez a cél, de nem áll tőlük távol ez a fajta nagyság. Valamiért akármelyik nótát ki lehetne emelni a korongról, mert mindegyikben találni emlékezetes és fogós részt. Nekem nagyon tetszik még a sodró riffel és elvont dallamokkal operáló The Door That Never Opened, a címadó Building Bridges, mely a többi dalhoz mérten picit szellősebb, de tele van tűzdelve szárnyaló melódiákkal, vagy a lemezt záró The Remedy Engine, amely szintén a fogósabb dalok számát gyarapítja.

A hangzásról nincs mit mondani, Vári Gábor a Miracle Sound szakembereként már korábban is bizonyította, hogy mire képes, és ezúttal sem okozott csalódást. Nyugati szinten szólalnak meg a dalok, dinamikus és erőtől duzzadó az anyag „szandja”.

Pontszám: 8.5

Legutóbbi hozzászólások