Címlap
  • Kezdőlap
  • Koncertek
    • Koncertajánló
    • Beszámolók
  • Lemezkritikák
    • Külföld
    • Magyar
    • DVD
    • Első Hallásra (A hónap lemeze)
    • Kedvenc lemezeim
    • Maradványérték
    • Egypercesek
    • Évtizedelő
    • Névtizedelő
    • HRM TOP 100
    • Top 25s
    • 1 lemez/ 2 kritika
  • Ráadás
    • Interjúk
    • Életmű
    • Médiafigyelő
    • Kultuszkóp
    • Írások
    • "Mi vagyunk a..."
    • Vallató
  • Linkek
  • Impresszum
    • Hard Rock Magazin
      • Hard Rock Magazin Találkozók
    • Szerkesztők
      • Adamwarlock
      • Bigfoot
      • Tomka
      • TAZ
      • Csemény
    • Munkatársak
      • Mike
      • TT
      • CsiGabiGa
      • Edeneye
      • Pálinkás András
      • baumann
      • karpatisz
    • Médiaajánlat
    • Kapcsolat

Belépés

  • Felhasználó létrehozása
  • Elfelejtett jelszó

Keresés

Friss lemezkritikák:

Dream Theater: Distance Over Time

Avantasia: Moonglow

Inglorious: Ride To Nowhere

Ryan McGarvey: Heavy Hearted

Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light

Az elmúlt időszak érdekesebb í­rásai:

„Nem könnyű feldolgozásalbumot készíteni”: Interjú Walter Trouttal


Egypercesek #38: Eric Gales, Skunk Anansie, Tygers Of Pan Tang, Torque, The Doors


A svéd acél és a finn nemzeti kincs: Amorphis, Soilwork, Jinjer, Nailed to Obscurity – Barba Negra, 2019. 02. 25.


Egy aprócska rocktörténelmi pillanat: Mood 25: Mood – Barba Negra, 2019. 01. 04.


My Sunday Feeling On Saturday: Jethro Tull – Budapest Kongresszusi Központ, 2019. 01. 19.

Hozzászólások

  • Sammy Hagar & The Circle – Klipen is megcsodálható az új daluk (3)
  • Joe Satriani – Kiadja első bandájának demóit (4)
  • Dream Theater: Distance Over Time (5)
  • Mötley Crüe – Egy hónap múlva jön a ’The Dirt’ film, itt az első trailer (12)
  • Iron Maiden – Jön a második sorozat a remaszterelt stúdiólemezekből (30)
  • Karthago – Új dal a holnap érkező lemezről: Nincs határ (1)
  • Candlemass – Hallgasd meg a teljes új albumot! (1)
  • Fear Factory – Megvan az új album címe és borítója (3)
  • Crazy Lixx – Wicked: az első dal a májusban érkező stúdiólemezről (1)
  • Avantasia: Moonglow (16)

Navigáció

  • Hírolvasó

Ki van itt?

Jelenleg 1 felhasználó és 18 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • Creed

Szerkesztők és munkatársak aktuális kedvencei (TOP 5)

TAZ

- Evergrey: The Atlantic
- Dream Theater: Paralyzed (dal)
- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Swallow The Sun: Lumina Aurea
- Conception: My Dark Symphony EP

CsiGabiGa

- Michael Schenker Fest: Resurrection
- Jason Becker: Triumphant Hearts
- Judas Priest: Firepower
- U.D.O.: Steelfactory
- Steve Perry: Traces

karpatisz

- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time

Bigfoot

- Beth Hart: Live at The Royal Albert Hall
- King Crimson: Meltdown: Live In Mexico
- David Bowie: Glastonbury 2000
- Walter Trout: Survivor Blues
- Eric Gales: The Bookends 

Pálinkás András

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Swallow The Sun: Lumina Aurea
- Soen: Lotus
- Faith No More: Angel Dust
- Soilwork: Verkligheten

Wardrum

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- HIM: Dark Light
- Katatonia: Dead End Kings
- Evergrey: The Atlantic
- Bloodbath: The Arrow of Satan is Drawn

Losonczi Péter

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Evergrey: The Atlantic
- Trees of Eternity: Hour of the Nightingale
- Weltenbrandt: Schöpfung
- Mindfield's Factory: Ice Age 2085

rune

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Vola: Applause Of A Distant Crowd
- Evergrey: The Atlantic
- Conception: My Dark Symphony (EP)
- Zeal & Ardor - Stranger Fruit

Dzsó

- Flotsam And Jetsam: The End Of Chaos
- Rustin Man: Drift Code
- Spielbergs: This Is Not The End
- Within Temptation: Resist
- Born Of Osiris: The Simulation

Mike

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Griftegard: Solemn. Sacred. Severe
- Void Of Silence: The Sky Is Over
- Isen Torr: Mighty And Superior (EP)
- Omicida: Certain Death (EP)

 

Új felhasználók

  • statuslaci
  • Bede Márton
  • Attila65
  • Kemény J.
  • Dzsugi Péter

Metalindex

Címlap

„Virágot Layne Staley-nek”: Alice In Chains – Budapest Park, 2018. 07. 01.

Dzsó, 2018, augusztus 2 - 14:51

A címnek sajnos csak az egyik fele valósulhatott meg, bárcsak igaz lehetett volna az egész. A banda karrierjében meghatározó szerepet játszó és tragikus sorsú egykori frontember már 16 éve halott, de mégis hozzá köthető minden, ami miatt világhírűek lettek. Igaz ez akkor is, ha a 2006 óta hivatalosan is zenekari tag William DuVall már sokkal több időt töltött a zenekarban, mint a megboldogult Staley.

2016-ban turnézott utoljára a csapat, az idén viszont beindították a rakétát rendesen az augusztus 24-re várható új album apropóján, 69 állomásos világkörüli turnéra indultak áprilisban, amiből ezúttal a kissé mostohán kezelt Európa sem maradt ki, és az öreg kontinens 10. állomása lett Budapest.

Idáig csak egyszer, a 2009-es ’Black Gives Way To Blue’ turnén járt az Alice In Chains hazánkban, miután az újjáalakult felállás 2006. júniusra tervezett koncertjét a szervező technikai okokra hivatkozva lemondta. 9 év után érthetően nagy volt most az érdeklődés, nem nagyon zavarta a korosodó Seattle-generáció tagjait az se, hogy az időjárás összekeverte a júliust a márciussal.

Mire szélvédett pozíciót fogtunk a színpad közeli büfénél, a 2010-es tehetségkutató-győztes – tavaly a Szigeten is megfordult – osztrák Mother’s Cake levonult a színpadról, ebből az élményből sajnos kimaradtunk. Kis társaságunk másik tagja megjegyezte, hogy furcsa választásnak tartja, mert már látta őket egy Anathema-koncert felvezetőjeként, de nem győzték meg. Én a koncert után azért utánajártam kicsit a munkásságuknak és személy szerint sajnálom, hogy ki kellett hagynunk őket.

20:10-re épp sikerült megvitatni, hogy a 2009-es PeCsa-koncert milyen király volt, mikor hatalmas ováció közepette színpadra lépett a főattrakció és belecsaptak a Bleed The Freakbe a ’90-es debütáló ’Facelift’ albumról. A hangulat vitán felüli, a hangzás meg kritikán aluli volt, az ének alig hallatszott, csak Mike Inez basszusa dörgött kiemelkedő dinamikával, közel 20 perc kellett hozzá, hogy helyreálljon a rend a hangarányokban.

Amíg a technikai személyzet a hangzást próbálta jó útra téríteni, addig azért ment a show, kis kitérő a 2009-es album felé, aztán 3 dal újra a ’90-es évek jegyében. Ugyan mit is várhattam volna, a legnagyobb sikereiket ekkor aratták, ekkor adtak el 20 millió lemezt, ennek a korszaknak a dalait fújta kívülről a közönség, a DuVall-éra dalairól ugyanez már csak túlzással állítható.

Persze ez az „új” frontember érdemeiből semmit nem von le, mert minőségi cserével kiváló énekes-gitáros lépett 12 éve a pótolhatatlannak tűnő Layne Staley helyére, akinek a lényéből szerencsére hiányzik a súlyosan mély depresszió. Persze ettől még nem lett az Aice In Chains zenei világa csupa mosoly és derű, megmaradtak a borongás, a zaklatottság, a fájdalom és a magány dühös költőinek. Ebben találtak el nagyon valamit, ami még a ’90-es években megérintette azt a közönséget, aki eljött a július első vasárnapján a Budapest Parkba.

A műsor felépítésének logikája megmaradt végig: előre az időben 2013-ba a Hollow-val, majd kicsit vissza 2009-be a Last Of My Kinddal, aztán a főműsorban már csak a 2013-as Stone „törte meg” a hőskor éltetését.

Nekem kicsit fáradtnak tűnt a banda, keveset kommunikáltak a közönséggel, Jerry Cantrell a koncert közepéig bebújt a napszemüvege mögé, Sean Kinney dobos is a vége felé kezdett el kiengedni, de ezt ellenpontozta Mike DuVall, aki a 3. számnál letette a gitárt, üdvözölte a nagyérdeműt és innentől frontemberként kezdett el működni, Mike Inez basszer meg láthatóan jól érezte magát.

Annak ellenére, hogy csak nagyjából félidőre hangolódott teljesen egymásra a csapat, és addig voltak szétcsúszott vokálok, meg pontatlanságok, ráadásul végig halk volt az egész, mégsincs hiányérzetem, kerek produkciót láthattunk, amiből nehéz kiemelni bármit is. Az biztos, hogy a Layne Staley és Mike Starr ex-basszer emlékének szentelt Nutshell hátborzongató élmény volt, a ráadás előtti talkboxos Man In The Box pedig box a négyzeten és másképpen volt hátborzongató, ahogy az egész nézőtér együtt énekelt a bandával.

Azt senki nem gondolta komolyan, hogy ezzel vége, mert a ráadásban ütős triplázás jött egy előzetessel az új albumról és a ’Dirt’ két klasszikusával: Would? + Rooster, tökéletes finálé. Az is a tökéletes fináléhoz tartozott, ahogy teljesen feloldódva a közönség rajongásában, hosszasan búcsúzkodtak mosolyogva, és ha ez még nem elég, a közönség soraiból 4 csokor rózsa érkezett a színpadra, ilyet se láttam még rockkoncerten, de a banda is meglepődhetett kicsit.

Bár a ’90-es évek dalai vitték a hátukon produkciót (ezek adták a koncert háromnegyedét), az újkori Alice In Chains mégsem árnyéka egykori önmagának, a hónap végén érkező új albumról a ráadásban is elhangzott The One You Know pedig egyenesen izgalmas, kezdem elhinni, hogy a grunge időtálló. Mások is így gondolhatják, mert már közel 3 millióan megnézték a legnagyobb videomegosztón.

Azt meg csak remélni merem, hogy a színpadot pásztázó gémes kamera rögzített is valamit a nagy nyilvánosság számára…

Bleed The Freak / Check My Brain / Again / Them Bones / Dam That River / Hollow / Last Of My Kind / Down In A Hole / No Excuses / Stone / We Die Young / Nutshell / Heaven Beside You / It Ain't Like That / Man In The Box // The One You Know // Would? // Rooster

 

Szöveg: Dzsó
Képek: Rosta Márk (Budapest Park) és Alice In Chains Official
Videók: Huszti Dávid és Mother’s Cake YouTube-csatorna
Köszönet a New Beatnek!


Oszd meg barátaiddal és ismerőseiddel:
  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
  • 790 olvasás

Livesound:

Concerto:

Hammer Concerts:

Koncertajánló:

Az oldalon található cikkek és képek a Hard Rock Magazin kizárólagos tulajdonát képezik, azok máshol való közzététele csak a szerkesztők előzetes engedélyével lehetséges!
Fervens Drupal theme by Leow Kah Thong. Designed by Design Disease and brought to you by Smashing Magazine.