Címlap
  • Kezdőlap
  • Koncertek
    • Koncertajánló
    • Beszámolók
  • Lemezkritikák
    • Külföld
    • Magyar
    • DVD
    • Első Hallásra (A hónap lemeze)
    • Kedvenc lemezeim
    • Maradványérték
    • Egypercesek
    • Évtizedelő
    • Névtizedelő
    • HRM TOP 100
    • Top 25s
    • 1 lemez/ 2 kritika
  • Ráadás
    • Interjúk
    • Életmű
    • Médiafigyelő
    • Kultuszkóp
    • Írások
    • "Mi vagyunk a..."
    • Vallató
  • Linkek
  • Impresszum
    • Hard Rock Magazin
      • Hard Rock Magazin Találkozók
    • Szerkesztők
      • Adamwarlock
      • Bigfoot
      • Tomka
      • TAZ
      • Csemény
    • Munkatársak
      • Mike
      • TT
      • CsiGabiGa
      • Edeneye
      • Pálinkás András
      • baumann
      • karpatisz
    • Médiaajánlat
    • Kapcsolat

Belépés

  • Felhasználó létrehozása
  • Elfelejtett jelszó

Keresés

Friss lemezkritikák:

Dream Theater: Distance Over Time

Avantasia: Moonglow

Inglorious: Ride To Nowhere

Ryan McGarvey: Heavy Hearted

Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light

Az elmúlt időszak érdekesebb í­rásai:

„Nem könnyű feldolgozásalbumot készíteni”: Interjú Walter Trouttal


Egypercesek #38: Eric Gales, Skunk Anansie, Tygers Of Pan Tang, Torque, The Doors


A svéd acél és a finn nemzeti kincs: Amorphis, Soilwork, Jinjer, Nailed to Obscurity – Barba Negra, 2019. 02. 25.


Egy aprócska rocktörténelmi pillanat: Mood 25: Mood – Barba Negra, 2019. 01. 04.


My Sunday Feeling On Saturday: Jethro Tull – Budapest Kongresszusi Központ, 2019. 01. 19.

Hozzászólások

  • Sammy Hagar & The Circle – Klipen is megcsodálható az új daluk (3)
  • Joe Satriani – Kiadja első bandájának demóit (4)
  • Dream Theater: Distance Over Time (5)
  • Mötley Crüe – Egy hónap múlva jön a ’The Dirt’ film, itt az első trailer (12)
  • Iron Maiden – Jön a második sorozat a remaszterelt stúdiólemezekből (30)
  • Karthago – Új dal a holnap érkező lemezről: Nincs határ (1)
  • Candlemass – Hallgasd meg a teljes új albumot! (1)
  • Fear Factory – Megvan az új album címe és borítója (3)
  • Crazy Lixx – Wicked: az első dal a májusban érkező stúdiólemezről (1)
  • Avantasia: Moonglow (16)

Navigáció

  • Hírolvasó

Ki van itt?

Jelenleg 5 felhasználó és 77 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • Marcelinho
  • foofighter93
  • Lestat
  • horty911
  • Metal

Szerkesztők és munkatársak aktuális kedvencei (TOP 5)

TAZ

- Evergrey: The Atlantic
- Dream Theater: Paralyzed (dal)
- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Swallow The Sun: Lumina Aurea
- Conception: My Dark Symphony EP

CsiGabiGa

- Michael Schenker Fest: Resurrection
- Jason Becker: Triumphant Hearts
- Judas Priest: Firepower
- U.D.O.: Steelfactory
- Steve Perry: Traces

karpatisz

- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time

Bigfoot

- Beth Hart: Live at The Royal Albert Hall
- King Crimson: Meltdown: Live In Mexico
- David Bowie: Glastonbury 2000
- Walter Trout: Survivor Blues
- Eric Gales: The Bookends 

Pálinkás András

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Swallow The Sun: Lumina Aurea
- Soen: Lotus
- Faith No More: Angel Dust
- Soilwork: Verkligheten

Wardrum

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- HIM: Dark Light
- Katatonia: Dead End Kings
- Evergrey: The Atlantic
- Bloodbath: The Arrow of Satan is Drawn

Losonczi Péter

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Evergrey: The Atlantic
- Trees of Eternity: Hour of the Nightingale
- Weltenbrandt: Schöpfung
- Mindfield's Factory: Ice Age 2085

rune

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Vola: Applause Of A Distant Crowd
- Evergrey: The Atlantic
- Conception: My Dark Symphony (EP)
- Zeal & Ardor - Stranger Fruit

Dzsó

- Flotsam And Jetsam: The End Of Chaos
- Rustin Man: Drift Code
- Spielbergs: This Is Not The End
- Within Temptation: Resist
- Born Of Osiris: The Simulation

Mike

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Griftegard: Solemn. Sacred. Severe
- Void Of Silence: The Sky Is Over
- Isen Torr: Mighty And Superior (EP)
- Omicida: Certain Death (EP)

 

Új felhasználók

  • statuslaci
  • Bede Márton
  • Attila65
  • Kemény J.
  • Dzsugi Péter

Metalindex

Címlap

Karmazsinvörös ragyogás: King Crimson – Müpa, 2018. 06. 29.

Bigfoot, 2018, július 2 - 19:29

A King Crimson még a progresszív rock zenekarai közt is progresszívnek számít. Mert áttörte azokat az egyébként tág zenei határokat, amit kortársaik felállítottak. Átlendültek a végtelenbe – hogy Arthur C. Clarke egy fontos gondolatát idézzem –, sokkal merészebben belevitték zenéjükbe a kortárs zene elemeit, mint például az Emerson Lake & Palmer vagy a Yes.

Robert Fripp mindig is azt csinált, amit akart, azzal dolgozott, akivel akart. Nem azt mondom, hogy mindegy, ki játszott mellette, mert valahogy kiváló érzékkel találta meg a legjobb zenészeket maga köré, és ez a mai napig érvényes. A színpadon nincs reflektorfényben, nem gitárhős. Illetve az, hiszen sok gitárosra gyakorolt nagy hatást. Nem szántja fel a színpadot – sosem tett így –, csak egy széken ülve oldalt irányítja a világ egyik legkülönlegesebb zenéjét játszó bandát lassan öt évtizede. Az antisztár tipikus példája, interjút szinte lehetetlen kicsikarni tőle, egy szót sem szólt hozzánk a buli alatt. De ha végigvesszük a Crimson-diszkográfiát, nem találunk benne olyan alkotást, mely kompromisszumos lenne.

Bár stúdióalbumot rég készítettek, a mai napig e szellem nevében működnek. Sosem lehet tudni, Fripp milyen újdonsággal áll elő. Az utóbbi időben például megháromszorozta a dobosok számát egy normál alakulathoz képest. A Crimsonnál egyébként is hangsúlyos volt a ritmusszekció, nem csak bonyolultsága miatt, hanem a zene időnkénti energikusságához nagyban hozzájárultak az épp aktuális bőrsanyargatók. Most a három dobossal ez a bizonyos energia nem csak megháromszorozódott, hanem a komplexitás is hatványozódott. Azt gondolom, a zene leghangsúlyozottabb része ez a dobtrió, akik a színpadon is elől helyezkedtek el.

Számomra a hármas dobjátéknak óriási szerepe volt abban, hogy ez a koncertélmény ennyire maradandó lett. Gavin Harrison, Pat Mastelloto és Jeremy Stacey döbbenetes ritmusokat produkáltak együtt, egymásnak adogatták az alapritmust és a szóló- vagy díszítő témákat óramű pontossággal. Ha csak dobtrióként funkcionáltak volna a bulin, az is páratlan lett volna. Jeremy Stacey amúgy billentyűs hangszereken is aktivizálta magát – nem is rosszul. Talán nem hangzik merészen, ha azt mondom, a King Crimson jelenlegi felállásában a dob a legmeghatározóbb hangszer.

A többiek hátul, egy emelvényen végezték dolgukat, azért mindenkit megnyugtatnék, nem a háttérben. Mel Collins több mint negyven év után, 2013-ban tért vissza a zenekarba. a hetvenes évek elején ő fújta a szaxofont és a fuvolát a ’Lizard’ és ’Islands’ albumokon, utóbbi valahol a progresszív rock és a kortárs komolyzene határán mozog. Játéka nélkül ez a koncert biztos, hogy nem így hangzott volna. Sok önálló részt kapott, ám amikor csak aláfestett, az is nagy élmény volt. A buli elején még a Himnuszt is eljátszotta, igaz, nem teljesen Erkel kottájából, hanem olyan crimsonosan. (Jézusom, mi lesz így a NER-rel???)

Tony Levin 1981-óta mindig ott van a fedélzeten, amikor Fripp kapitány hívja. Basszusgitár, elektromos bőgő, vagy Chapman Stick – nem csak a ritmusszekció tagjaként teljesített, főleg az utóbbin kelt önálló életre. Azt hiszem, ezen a hangszeren több lehetőség van kibontakozni, mint egy basszusgitáron. Bill Rieflin, aki a 2013-as összeboruláskor még dobolt, mostanra a billentyűs hangszereknél serénykedett. Nem szólózott, aláfestett, ám enélkül nem lett volna teljes a hangzás.

Jakko Jakszyk, ha úgy tetszik, a frontember. Ott állt az emelvény közepén, a gitáron ő vitte a szólórészeket, amikor énekelt, orgánuma emlékeztetett a néhai Greg Lake-re, amikor még fiatal volt. A buli vége felé sajnos elment a hangja, köhögött, kicsit kínlódott a ráadásban. És végül a ceremóniamester: Robert Fripp egy széken ülve gitározott, mozdulatlanul, szinte rezzenéstelen arccal. (Ehhez képest komikusnak tűnt, ahogy egy laza mozdulattal eldobta zakóját a kezdéskor.) Néha egy szólót bevállalt, ám ezek úgy szóltak, mint azokon a bizonyos klasszikus lemezeken,  ami védjegye a Crimson hangzásának. Ritka hajával, szemüvegben inkább emlékeztetett egy nyugdíjas könyvelőre. Ha végigmegy az utcán, senki meg nem mondaná róla, hogy a rocktörténelem egyik legfontosabb figurája. Néha ő is színezett egy előtte elhelyezkedő billentyűs soron, ám inkább irányította az eseményeket, a fején levő fülesen keresztül.

Minden a zenéről szólt. Semmi díszlet, semmi különleges fénytechnika, csak a puritán reflektorfény szolgáltatta a világítást a nyolc muzsikusnak, akik száz százalékosan tették a dolgukat.

A repertoár leginkább a 69-74 közti korszakról szólt, három tétel elhangzott az 1981-es ’Discipline’ albumról is. Az első albumot egy tétel kivételével végig eljátszották, sok részlet felcsendült a ’Lizard’-ról is, főleg a második részben. Persze, hogy nem úgy szólt az Epitaph vagy az Easy Money, mint régen – hasítottak a három dobbal! Különösen a már említett ’Discipline’ szerzeményei tértek el az eredeti elektronikus hangzástól. A második felvonás viszont száz százalékban a korai időszakot elevenítette fel, amit a jelenlevő műértő közönség szerintem abszolút nem bánt. Szám szerint nem olyan sok dal hangzott el, ám ezek közül alaposan elnyújtottak párat a lemezváltozatokhoz képest, pedig a Crimson időnként a stúdióban sem fogta vissza magát, már ami az improvizációkat illeti.

Mi mással ért volna véget a buli, mint az In Court Of The Crimson King és a nagy sláger – ha ez a szó helyénvaló a King Crimson esetében – a manapság teljesen aktuális 21st Century Schizoid Man előadásával az első albumról. Érdekes, hogy a Crimson már debütálásakor elkészítette az egyik legjobb albumát, és ismerjük el, nem sok banda képes ilyen erős bemutatkozásra.

Három óra tiszta játékidőt kaptunk, csodás repertoárral, melyet folyamatosan variálnak a turnén. Pedig az ember azt hinné, egy minden hangban begyakorolt műsort mindenhol ugyanúgy előadnak. Ha sportnyelven mondanám, akkor a King Crimson világrekordot állított fel zenei tudásban, igényességben, melyet nagyon nehéz lesz megdönteni.

Set 1: Drumsons Of Welcome / Larks' Tongues in Aspic, Part One / Moonchild / Tony Levin Cadenza / Jeremy Stacey Cadenza / Larks' Tongues in Aspic Part Two / Elephant Talk / One More Red Nightmare / Discipline / Indiscipline

Set 2: Drumsons Of Continuing Invitation / Cirkus / Dawn Song / Last Skirmish / Epitaph / Larks’ Tongues In aspic Part Five / Easy Money / Larks’ Tongues In Aspic Part Four / Starless /// The Court of the Crimson King / 21st Century Schizoid Man

Szerző: Bigfoot
Fotók: Tony Levin, King Crimson
Köszönet a Müpának!


Oszd meg barátaiddal és ismerőseiddel:
  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
  • 2106 olvasás

5 hozzászólás "Karmazsinvörös ragyogás: King Crimson – Müpa, 2018. 06. 29."

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

1. Felejthetetlen este volt.

Beküldő: Dozbik. Beküldés időpontja: 2018, július 2 - 20:12.

Felejthetetlen este volt. Gavin Harrison a kedvenc dobosom, életemben először hallhattam élőben a játékát, ráadásul két másik csodálatos dobos társaságában. De a többi zenész is derekasan helytállt, ez egy tökéletes, makulátlan élmény volt, nem győzök rá elég szuperlatívot használni. :)

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

2. Az elmúlt tíz évben volt

Beküldő: Plujó. Beküldés időpontja: 2018, július 3 - 06:38.

Az elmúlt tíz évben volt szerencsém látni élőben a progresszív rock színe javát, de ez a koncert mindenre feltette a koronát. Ami különösen megragadott, a zene iránti végtelen alázatuk és tiszteletük.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

3. Akkor hamarosan meglepetéssel

Beküldő: Wardrum. Beküldés időpontja: 2018, július 3 - 08:21.

Akkor hamarosan meglepetéssel is szolgálunk :D

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

4. Hibátlan volt. Kifejezetten

Beküldő: dzsud. Beküldés időpontja: 2018, július 3 - 12:56.

Hibátlan volt. Kifejezetten örültem, hogy - legalábbis ahogy én észrevettem -, a fotótilalmat most tényleg mindenki betartotta, mondjuk el is mondták hosszan a koncert előtt is, meg a terem bejáratánál is. Ez, és a Müpa (azért nem túlzott) eleganciája méltó volt a zenekarhoz, akik játszottak is derekasan, még 11 után is, a hard curfew ellenére is.

Tony Levin fotós beszámolóját (amiből a cikk is táplálkozik), élmény visszanézni:
https://tonylevin.com/road-diaries/king-crimson-2018-uncertain-times-tour-part-1/budapest-show

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

5. "Jézusom, mi lesz így a

Beküldő: meszo. Beküldés időpontja: 2018, július 4 - 19:46.

"Jézusom, mi lesz így a NER-rel???"
Nem akartam első hozzászólásként amolyan negatív, csatatéri hangulatot kialakítani, mégiscsak többet érdemel a King Crimson. Viszont annál is, hogy a cikkíró efféle nem különösebben ütős, céltalan aktuálpolitikai fricskával (nevezzük így...) húzza le a róluk szóló diskurzus színvonalát. Ezt mégis minek, miért?!
A többit e-mailben, szigorúan az etikai normáknak megfelelően...

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Livesound:

Concerto:

Hammer Concerts:

Koncertajánló:

Az oldalon található cikkek és képek a Hard Rock Magazin kizárólagos tulajdonát képezik, azok máshol való közzététele csak a szerkesztők előzetes engedélyével lehetséges!
Fervens Drupal theme by Leow Kah Thong. Designed by Design Disease and brought to you by Smashing Magazine.