Wilko Johnson: Blow Your Mind

írta Bigfoot | 2018.06.27.

Megjelenés: 2018

 

 

Kiadó: Chess Records

Weblap: http://wilkojohnson.com

Stílus: rock and roll, blues-rock

Származás: Nagy-Britannia

 

Zenészek

Wilko Johnson – gitár, ének
Norman Watt Roy – basszusgitár
Dylan Howe – dob
Steve Weston – szájharmonika
Mick Talbot – billentyűs hangszerek

Dalcímek

01. Beauty
02. Blow Your Mind
03. Marijuana
04. Tell Me One More Thing
05. That’s The Way I Love You
06. Low Down
07. Take It Easy
08. I Love The Way You Do
09. It Don’t Have To Give You The Blues
10. Lament
11. Say Goodbye
12. Slamming

Értékelés

Te jó ég, pár éve már majdnem temettük őt. Iszonyúan kicsi a hasnyálmirigyrák túlélési esélye, de ő legyőzte. Azóta már a második albumát adta ki: először a Roger Daltrey-vel felvett retrospektív album jött négy éve, most, hogy nincs első tiszt a hajón, egyedül is megpróbálta. Ha valakit megérint a halál szele, az esetek nagy többségében a soron következő produkciója nagyot fog ütni. Gondoljunk csak Walter Troutra vagy Eric Claptonra, milyen alkotásokat tettek le az asztalra, mikor gyakorlatilag a másik oldalról tértek vissza.

Nos, Wilko Johnsonnak a már említett Roger Daltrey-vel közösen készített albuma is nagyon jól szólt, és erre az albumra sem lehet panasz. Bár őt nem sorolhatjuk a hetvenes évek brit bluesgitár hőseihez. Azt gondolom, egyedi játékstílusa mindenképp figyelmet érdemel, még ha ez nem is olyan virtuóz, mint legendás kortársaié. Rock and roll és blues – ez a fő csapásirány, ám ez a bizonyos egyedi játékstílus miatt nem hagyományos értelemben kell értelmeznünk a két ősi műfajt. Riffek helyett dallamfüzéreket, egyéni akkordbontásokat használ, sokszor a szólók helyett is ezt a technikát alkalmazza. Semmi cizelláltság, líraiság, a dalokat szétveti az őserő, ugyanakkor hallatlan könnyedén szólnak, némelyikre akár táncra is perdülhetünk, valahogy úgy mászkálva, ahogy ö teszi lassan öt évtizede. Az ének kis hangterjedelemben kalibrál, ám ezeknél a daloknál nem kell több. Ez az a bizonyos pub rock stílus, aminek a Dr. Feelgood az egyik vezető ereje volt a hetvenes évek közepén.

Az album a Beautyval kezdődik, egy kicsit a Doors Maggiie M’Gilljére emlékeztet, persze ez egy jóval nyersebb szerzemény. A címadó szaggatott ritmusú dal, ebben halljuk azokat a bizonyos hagyományos gitárszóló helyetti csípéseket, melynek Wilko nagy mestere. A Marijuana sodró lendületű rockja olyan, mint a hatvanas évek Rolling Stonesa. A Telll Me More Thing ismét egy bicegő ritmusú nóta, hangsúlyos basszusjátékkal. Egyébként nem ez az egyetlen dal, ahol a basszusgitár fontos szerepet kap, amúgy végig rendkívül szellemes futamokkal kíséri Norman Watt Roy Wilko gitárjátékát. A That’s The Way I Love You az a felvétel, amire ráhúzhatjuk, hogy igazi tradicionális rock and roll. A Low Down az egyik legérdekesebb felvétel az albumon. Wilko nem énekel, egy verset mond el, és a zene pedig egy nagyszerű slow blues téma, melyben végre hallunk egy kis billentyűs aláfestést, herflivel megspékelve. Természetesen a főhős gitárjával, végig ott van az előtérben. A Take It Easy is blues sémára épül, ám ritmusa pattogósabb, eltérő irányt mutat. Az I Love The Way You Do egy sematikus rocknóta, semmi különös, egyszerűen jól szól. Az It Don’t Have To Give You The Bluesban jópofa, hogy a gitáralap szinte hangról hangra megegyezik az énekdallammal. Aztán a középrészben a gitár úgy néz ki, egyedül marad, ám jön az orgona, és elviszi a szólót. A Lament egy instrumentális lassú bluesos kesergő. Nem virtuóz darab, inkább a hangulattal játszanak a zenészek, és a címben levő szomorú érzést nagyszerűen adják vissza hangszereiken. a Say Goodbye még csak az utolsó előtti szerzemény. Egy rövid, visszatérő sémára épül, enyhén zavaró a sok ismétlés. Egy újabb hangszeres fantáziát, a Slammingot hagyják a végére, itt aztán elengedik magukat rendesen. Majdnem szétkapják a hangszereket, úgy szól a boogie, a rock and roll, ezúttal zongorát is hallunk.

Nem sokat kell gondolkodni ezen a zenén, csak hallgassuk, és ez az energikus zene visz magával, mint a szélvész.

Pontszám: 8.5

Legutóbbi hozzászólások