Ghost: Prequelle

írta Adamwarlock | 2018.06.13.

Megjelenés: 2018

 

 

Kiadó: Loma Vista

Weblap: http://ghost-official.com

Stílus: alternatív rock

Származás: Svédország

 

Zenészek
Cardinal Copia - ének Papa Nihil - szaxofon A névtelen ghoulok - gitár, basszusgitár, billentyűk, dobok
Dalcímek
01. Ashes 02. Rats 03. Faith 04. See The Light 05. Miasma 06. Dance Macabre 07. Pro Memoria 08. Witch Image 09. Helvetesfönster 10. Life Eternal
Értékelés

Na mármost, a Ghost az a banda, amelyiknél minden új kiadványánál arról vagyunk kötelesek beszámolni, hogy mennyire népszerűbbé és nagyobbá váltak az előző anyag óta. Valójában ez hálás feladat, ugyanis e szellemes név a minőség védjegyévé vált az évek során. Az utóbbi egy esztendő jogi problémáinak sem sikerült megtépáznia a legújabb sátánista pápa és névtelen élőhalottainak „jó hírét”, ugyanis e horda jelenleg popularitása csúcsán tanyázik. Az új lemez még két hete sincs kint, de már 12 országban top10-es az eladási listákon, amiből négy nemzet listájának csúcsára is elért, bár a legnagyobb dobás mégiscsak a Billboard 200 harmadik helyezés, ami egy svéd maszkos gárdától minimum a hihetetlen számba megy.

Minek az oka ez a hallatlan népszerűség? Ugye sértődöttebb arcok egyből a külsőségekre fogják a sikert, de természetesen tévednek, mert egyetlen, ennyire banális faktorra redukálni egy lassan már világméretűvé váló őrületet elég tufa érvelés lenne, bár kár tagadni, hogy a Ghost arculatának óriási szerepe van e futótűzként való terjedésben. Szóba kerülhet a popularitás felé való nyitás, ami kétségtelenül érezhető minden kiadványukon, ami alól talán az első lemez képez egyedül kivételt. Lehet ez a titok nyitja? A Ghost egy közérthető zenét futószalagon gyártó gagyi lenne?

A kérdés eldöntéséhez térjünk is rá rögtön eme írás tárgyára, azaz a Ghost 2018-as, ’Prequelle’ címre keresztelt albumára. A tíz, de valójában kilenc teljes értékű dalt felsorakoztató lemez valóban nem szűkölködik, amikor a popos ízt kell mérni, ugyanis az ’Opus Eponymous’ alter hangulata és a ’Meliora’ keménysége csak nyomokban fedezhető fel az albumon, cserébe az új főszereplő, Cardinal Copia nyakon öntött minket több hektónyi szintetizátor kiállással – csak úgy a fiatalosság jegyében , aminek a gitárok lecsavarintása volt az ára. Élőben a csapat már 2, azaz kettő billentyűssel áll ki, úgyhogy a váltást nevezhetnénk akár erősnek is, de nem tesszük, ugyanis a Ghost alapkoncepcióját az ilyen jellegű fordulatok nem írják felül.

Egyébként pedig hiába bólogat széles vigyorral Kirk Hammett a Dance Macabre Insta-videókból összeollózott klipjében, attól még a nóta egy Abbával vegyített diszkószám marad, még ha a maga nemében zseniális is. Ugyanígy a néhol megdörrenő gitár sem veszi el a Witch Image popos élét, továbbá a Pro Memoria refrénje is inkább a musicalben gyökerezik, mint a rockban. Viszont érdekel ez bárkit is egyáltalán, amikor ezek is rohadt jó darabok? Mert külsőségek és kommerszbe hajló dallamok ide vagy oda, a Ghost végig kitartó maradt saját stílusa mellett, és a ’Prequelle’ azt bizonyítja, hogy ennek a sajátos világnak még a hangszerelés sem szabhat gátat. Néhány tétel valóban rádióbarát, de a Ghost zenéje alapvetően mindig is arról szólt, hogy rendkívül szórakoztató legyen, és az új nótákat a közönség első hallás után teli torokból üvöltötte a bemutató koncerteken. Ez azért csak jelent valamit.

Ezek mellett pedig olyan tételek kerültek fel a lemezre, mint a Ghosttól nem igazán várt Miasma, ami egy billentyű-orientált, néhol progos zakatolás, ami tempós gitárorgiába csap át (egy ügyes Michael Jackson nyúlással), hogy szaxofon szólóba torkollva érjen véget. Ja, és a dal full instrumentális. A nyitó Rats - Faith páros tipikus Ghost-tételek, amik leginkább az előző két albumot idézik. Ezekkel együtt már fel is került a garantált sikerhez elegendő sláger a lemezre, úgyhogy be is zárhat a bazár. Sajnos nem így történt, ezért a teljesen töltelék See The Light is helyet kapott, továbbá az ismételten instrumentális – és egyébként gyönyörűen meghangszerelt – Helvetesfönster, valamint a mély dalszöveggel bíró Life Eternal kettőse kissé keserédes, de legalábbis furcsa zárása a lemeznek, ami némi kötekedésre ad okot.

Viszont, hogy visszatérjünk az eredeti kérdésre, hogy mitől is sikeres a Ghost: nos, arra a ’Prequelle’ megadja a tökéletes választ. Érződik a nagybetűs koncepció, a tudatosság. Mert ugye a jogi viták lezárulása óta nem titok, hogy a Ghost mindig is egyetlen emberről, Tobias Forgéról szólt, aki már nemcsak pápa, hanem püspök is, és egyedül szerzi a dalok szövegét, valamint írja a hangszeres témáit is. Amíg Tobiasunk kreatív tartalékai kitartanak, addig ez a banda – vagy inkább egyszemélyes projekt – bizony hasítani fog. Továbbra is a ’Meliora’-t tartom minden idők legjobb Ghost-anyagának, de Forge úgy tudott a ’Prequelle’-n ismét nagyot alkotni, hogy új távlatokat nyitott groteszk fekete humorból élő csapatának.

Pontszám: 8

Legutóbbi hozzászólások