Címlap
  • Kezdőlap
  • Koncertek
    • Koncertajánló
    • Beszámolók
  • Lemezkritikák
    • Külföld
    • Magyar
    • DVD
    • Első Hallásra (A hónap lemeze)
    • Kedvenc lemezeim
    • Maradványérték
    • Egypercesek
    • Évtizedelő
    • Névtizedelő
    • HRM TOP 100
    • Top 25s
    • 1 lemez/ 2 kritika
  • Ráadás
    • Interjúk
    • Életmű
    • Médiafigyelő
    • Kultuszkóp
    • Írások
    • "Mi vagyunk a..."
    • Vallató
  • Linkek
  • Impresszum
    • Hard Rock Magazin
      • Hard Rock Magazin Találkozók
    • Szerkesztők
      • Adamwarlock
      • Bigfoot
      • Tomka
      • TAZ
      • Csemény
    • Munkatársak
      • Mike
      • TT
      • CsiGabiGa
      • Edeneye
      • Pálinkás András
      • baumann
      • karpatisz
    • Médiaajánlat
    • Kapcsolat

Belépés

  • Felhasználó létrehozása
  • Elfelejtett jelszó

Keresés

Friss lemezkritikák:

Dream Theater: Distance Over Time

Avantasia: Moonglow

Inglorious: Ride To Nowhere

Ryan McGarvey: Heavy Hearted

Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light

Az elmúlt időszak érdekesebb í­rásai:

„Nem könnyű feldolgozásalbumot készíteni”: Interjú Walter Trouttal


Egypercesek #38: Eric Gales, Skunk Anansie, Tygers Of Pan Tang, Torque, The Doors


A svéd acél és a finn nemzeti kincs: Amorphis, Soilwork, Jinjer, Nailed to Obscurity – Barba Negra, 2019. 02. 25.


Egy aprócska rocktörténelmi pillanat: Mood 25: Mood – Barba Negra, 2019. 01. 04.


My Sunday Feeling On Saturday: Jethro Tull – Budapest Kongresszusi Központ, 2019. 01. 19.

Hozzászólások

  • Sammy Hagar & The Circle – Klipen is megcsodálható az új daluk (3)
  • Joe Satriani – Kiadja első bandájának demóit (4)
  • Dream Theater: Distance Over Time (5)
  • Mötley Crüe – Egy hónap múlva jön a ’The Dirt’ film, itt az első trailer (12)
  • Iron Maiden – Jön a második sorozat a remaszterelt stúdiólemezekből (30)
  • Karthago – Új dal a holnap érkező lemezről: Nincs határ (1)
  • Candlemass – Hallgasd meg a teljes új albumot! (1)
  • Fear Factory – Megvan az új album címe és borítója (3)
  • Crazy Lixx – Wicked: az első dal a májusban érkező stúdiólemezről (1)
  • Avantasia: Moonglow (16)

Navigáció

  • Hírolvasó

Ki van itt?

Jelenleg 0 felhasználó és 11 vendég van a webhelyen.

Szerkesztők és munkatársak aktuális kedvencei (TOP 5)

TAZ

- Evergrey: The Atlantic
- Dream Theater: Paralyzed (dal)
- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Swallow The Sun: Lumina Aurea
- Conception: My Dark Symphony EP

CsiGabiGa

- Michael Schenker Fest: Resurrection
- Jason Becker: Triumphant Hearts
- Judas Priest: Firepower
- U.D.O.: Steelfactory
- Steve Perry: Traces

karpatisz

- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time

Bigfoot

- Beth Hart: Live at The Royal Albert Hall
- King Crimson: Meltdown: Live In Mexico
- David Bowie: Glastonbury 2000
- Walter Trout: Survivor Blues
- Eric Gales: The Bookends 

Pálinkás András

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Swallow The Sun: Lumina Aurea
- Soen: Lotus
- Faith No More: Angel Dust
- Soilwork: Verkligheten

Wardrum

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- HIM: Dark Light
- Katatonia: Dead End Kings
- Evergrey: The Atlantic
- Bloodbath: The Arrow of Satan is Drawn

Losonczi Péter

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Evergrey: The Atlantic
- Trees of Eternity: Hour of the Nightingale
- Weltenbrandt: Schöpfung
- Mindfield's Factory: Ice Age 2085

rune

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Vola: Applause Of A Distant Crowd
- Evergrey: The Atlantic
- Conception: My Dark Symphony (EP)
- Zeal & Ardor - Stranger Fruit

Dzsó

- Flotsam And Jetsam: The End Of Chaos
- Rustin Man: Drift Code
- Spielbergs: This Is Not The End
- Within Temptation: Resist
- Born Of Osiris: The Simulation

Mike

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Griftegard: Solemn. Sacred. Severe
- Void Of Silence: The Sky Is Over
- Isen Torr: Mighty And Superior (EP)
- Omicida: Certain Death (EP)

 

Új felhasználók

  • statuslaci
  • Bede Márton
  • Attila65
  • Kemény J.
  • Dzsugi Péter

Metalindex

Címlap

Fagyos északi doomerek a forró Közel-Keleten: Swallow The Sun – Dubai, Scarlet Cardinal, 2018. 03. 09.

TAZ, 2018, március 23 - 15:42

Koncertek terén jól indul a 2018-as év! Mármint nekem annyira azért nem, mert szokás szerint lemaradok egy rakás jó koncertről odahaza, azonban amiért mégis szerencsésnek érezhetem magam az, hogy sikerül elcsípnem olyan bandákat, mint mondjuk a Swallow The Sun, akik másodjára próbálkoztak fellépni az Egyesült Arab Emírségekben. Ezúttal összejött nekik a dolog, és kitiltás helyett súlyos és komor doomal töltötték meg a dubaji Scarlet Cardinalt.

Na, de ne szaladjunk ennyire előre, mert a szokásos előzenekarok ezúttal sem maradhattak el. Mivel sok felesleges időm nem volt (és őszintén, nem nagyon izgattak fel az bandák elsőre nem sokat mondó nevei), így ezúttal sem tanultam a leckéből, és teljesen tudatlanul merültem alá a felvezető produkcióknak. Elsőként a Dayuhan lépett a deszkákra, akik ugyan a helyi erőket képviselik, de mivel rengeteg filipinó dolgozik az Emírségekben, így már meg sem lepődtem, amikor azt láttam, hogy a zenekart is egytől egyig a Fülöp-szigetekről importálták. (Persze ez enyhe túlzás, ne vegyétek komolyan!)

Zeneileg igen érdekes kombó volt az, amit elővezetett a mindössze két éve működő banda, hiszen némi brutalitást – ami ez esetben metalcore-os, néha igen groove-os alapokat takart – mixeltek össze világ- és törzsi zenével. Ez igazából abban merült ki, hogy Drasz Pilipinas személyében foglalkoztatnak is egy perkást is, aki különböző hangszereken színesíti az amúgy nem túl változatos alapokat. Üde színfolt volt a nagy hangszerkavalkád és a koncert elején a didgeridoo megjelenése, azonban a túlmozgásos énekes, Mark Hisuler engem kissé idegesített, és bizony a zene ötletessége is az ingerküszöböm alá esett, így ha nem is volt ez rossz, de nem biztos, hogy fogom keresni a további találkozást a srácokkal.

A másodikként érkező Kimaera már sokkal izgalmasabb produkcióval érkezett, és ők valóban érkeztek, hiszen a szomszédos Libanonból hozták magukkal az est főbandájához passzoló doom/death zenéjüket. A Közel-Keleten egyébként nagy hagyománya van a súlyosabb muzsikáknak (ennek okait egy hamarosan érkező interjúban fogjuk majd boncolgatni), így nem meglepő, hogy értenek hozzá az innen származó csapatok. 

A zenekar egyáltalán nem kispályás és nem is kezdő a doom/death világában, hiszen már három album van a hátuk mögött, plusz a neten fellelhető egy igen hatásos Anathema-feldolgozásuk is a Lost Controlból, ami nem mellesleg a buli egyik fénypontja volt. Zenei hatásaik tökéletesen körvonalazódnak dalaikban, előkerül egy kis régi vágású My Dying Bride, az Opeth szentimentálisabb oldala, valamint az előbb emlegetett Anathema atmoszférikus világa. Ezek keresztezédésből jöttek létre olyan dalok, mint a bulin is felcsendülő Ancient Serpents vagy The Taste Of Treason. Azért senkit se csapjon be az atmoszférikusság, ugyanis JP Haddad brutális reszelése és démoni hörgése azonnal egy másik világba taszítja a banda zenéjét, megakadályozva azt, hogy csak úgy, az átlagos atmoszférikus doom bandák közé soroljuk őket.

Külön kiemelném Charbel Abboud billentyűst, aki bátran használja hangszerét a kegyetlen zenei kavalkában, ezzel nem kis extra ízt adva a csapat zenéjének. Jó kis bulit tolt a libanoni csapat, és igen tisztességesen felvezették a Swallow The Sun első közel-keleti koncertjét.

Szóval ez már a második dubaji koncertje lehetett volna a csapatnak, azonban ahogy a felvezetőben is írtam, a srácok buliját két éve letiltották a hatóságok arra hivatkozva, hogy ördögimádás folyik koncertjeiken. Nos, aki ismeri a Swallow The Sunt, az tudja, hogy közel sem erről van szó. Mindenesetre most összejött a buli, és láthatóan ennek a rajongók örültek a legjobban, hiszen a csapat nem csattant ki az örömtől, amikor színpadra léptek, bár ezt lehet csak a hűvös északi mentalitás számlájára kell írni. (Mindenesetre Mikko Kotamäki énekessel jót söröztünk a koncert előtt, aki ekkor sem volt az a megtestesült boldogság, de sokat beszélt, és azt is elárulta, hogy készül az új album, ami erre az évre várható.)

A Swallow The Sun mindig ott volt a látókörömben, azonban legutóbbi, 2015-ben megjelent ’Songs From The North’ lemezükkel lopták be magukat a szívembe úgy igazán, mely három lemezen ad ízelítőt a csapat zsenialitásából. Hiába terül el három korongon az anyag, a színvonal egy pillanatra sem inog meg, végig egy őrületesen meggyőző és szavakkal nehezen leírható mesterművel van dolgunk. (Nehéz lesz túlszárnyalni, az biztos.) A koncerten is ezzel az albummal kezdett a banda, rögtön elcsattant a radírozó riffekkel operáló 10 Silver Bullets majd az egyik kedvencembe, a Rooms And Shadowsba torkollott a buli, ami megadta az alaphangot.

Mikko szinte végig a mikrofonhoz ragadva énekelt (na, nem azért, mert beütött az az egy-két sör a koncert előtt), teljes átéléssel és odaadással énekelte a dalokat, melyek nemcsak a kegyetlen hörgést, hanem a tiszta, szívbemarkoló éneket is megkívánják olykor. A közönség soraiból folyamatosan érkeztek az előre meggyújtott cigik a kezébe, ő pedig nikotinba merülve, teljes átéléssel húzott le minket társaival együtt egyre mélyebbre.

Sajnálattal vettem tudomásul, hogy az új lemez bemutatása ennyiben kimerült, de mivel ez volt az első koncertje volt a csapatnak arab földön, igyekeztek mindenkinek a kedvébe járni a program összeállításával. Olyan málhás riffekkel tarkított Swallow The Sun klasszikusok is előkerültek a zsák mélyéről, mint a Psychopath's Lair, mely remekül megmozgatta a közönséget, akik – ugye mondanom sem kell – a csapat súlyosabb oldalát komálták jobban.

Annak azért örültem, hogy elsősorban a sokkal elmélyültebb szerzeményekből merítkezett a csapat, nagy hangsúly került például a ’Hope’ és a ’New Moon’ lemezre, amiről három-három tétel került be a műsorba. Előkerült az Anette Olzon vendégeskedésével készült Cathedral Walls is, mely teljesen magába fordította az arra érzékeny hallgatókat. Juha Raivio (aki a csapat főnöke és legfőbb zenei agya) gyönyörűen dekorált gitárjával szintén teljes átéléssel játszott, persze hosszú rőzséjét azért bedobta a hevesebb részeknél. Markus Jämsen is precízen tolta a riffeket és az igen kényes, a daloknak kellő mélységet adó dallamokat is, melyek pontos intonációt és tiszta hangszínt kívántak. Profik ezek a fiúk, na.

A finnek egy egész pofás és terjedelmes programot rittyentettek a Scarlet Cardinalba, és hiába volt tíz dal a fő blokkban, a terjengős doom opuszokból azért egy elég vaskos műsoridő jött ki, amit még meg is toldottak három ráadással. És ez volt ám a finálé, hiszen a Night Will Forgive Usszal alaposan félrevezettek minket, hogy utána két dalt nyomjanak a képünkbe a korai időszakból. Mind a Descending Winters és az elsőlemezes Swallow – ha nem is végleg, de egy időre biztosan – kioltotta az étvágyát a fájdalmas doomra éhes közönségnek.

Juha Raivio a Swallow The Sunnal és a személyes tragédiából táplálkozó Hallatar nevű projektjével is bebizonyította (legyen szó sorlemezről vagy élő performanszról), hogy ha igazán mély, lélekfelkavaró doomra vágysz, akkor nála jobb cinkostársat nem találsz, aki bevezet ebbe a világba.

Setlist: 10 Silver Bullets / Rooms And Shadows / These Hours Of Despair / The Justice Of Suffering / Don’t Fall Asleep (Horror Pt. 2.) / Cathedral Walls / Falling World / Psychopath's Lair / New Moon / These Woods Breathe Evil /// Night Will Forgive Us / Descending Winters / Swallow (Horror Pt. 1.)

Szerző: TAZ
Képek:  Jee Magayon (JoScene)
Köszönet a JoScene-nek!


Oszd meg barátaiddal és ismerőseiddel:
  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
  • 723 olvasás

1 hozzászólás "Fagyos északi doomerek a forró Közel-Keleten: Swallow The Sun – Dubai, Scarlet Cardinal, 2018. 03. 09."

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

1. Mitől "szomszédos Libanon"?

Beküldő: Papesz. Beküldés időpontja: 2018, április 7 - 20:55.

Mitől "szomszédos Libanon"? Mire gondolsz? Mert ha az UAE-re, akkor azért alsó hangon van köztük három ország. Ez kb. Magyarország - Franciaország távolság, bár ha kilométerben nézem, akkor inkább Spanyolország.

Én a Swallow The Sun-nal eddig nem igazán tudtam megbarátkozni, de mióta Mikko Kotamäki távozása óta hallgathatatlanná vált a Barren Earth, lehet, kénytelen leszek beléjük merülni.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Livesound:

Concerto:

Hammer Concerts:

Koncertajánló:

Az oldalon található cikkek és képek a Hard Rock Magazin kizárólagos tulajdonát képezik, azok máshol való közzététele csak a szerkesztők előzetes engedélyével lehetséges!
Fervens Drupal theme by Leow Kah Thong. Designed by Design Disease and brought to you by Smashing Magazine.