TNT - The New Territory

írta Hard Rock Magazin | 2007.05.28.

Megjelenés: 2007

 

 

Kiadó: Bonnier Amigo

Weblap: www.tnttheband.com

Stílus: hard rock

Származás: Norvégia

 

Zenészek
Tony Mills - ének Ronni Le Tekro - gitárok Diesel Dahl - dobok Victor Borge - basszusgitár
Dalcímek
01. A Constitution 02. Substitute 03. Are You Blind? 04. Golden Opportunity 05. Something Special 06. Now We're Talkin' 07. Wild Life 08. Fountain Of Love 09. June 10. Can't Go On Without 11. 2 Seconds Away 12. Milestone River 13. Let's Party Mills
Értékelés

Nehéz mostanában TNT ügyben nyilatkozni. Számí­tani lehetett rá, és valószí­nűleg senkit nem ér meglepetésként, hogy az új album megjelenése hatalmas vitákat vált ki a rajongók és kritikusok közt egyaránt. 22 év után Tony Harnell énekes és Ronni Le Tekro gitáros útjai szétváltak és ezzel együtt a zenekar hallgatótábora is ketté szakadt. Részrehajlás nélkül átgondolva a helyzetet: ahhoz, hogy Harnell és Tekro a jelenlegi - ami mostanság inkább szakmai - elismerésben részesüljön és nevüket, munkájukat megismerje a világ, nélkülözhetetlenek voltak egymás számára. Tekro-nak szüksége volt a rendkí­vüli adottságokkal rendelkező amerikai énekesre, hogy kitörhessen a skandináv piacról, Harnell-nek pedig kellett a hasonló gondolkodású szerzőtárs, aki ráadásul mint gitáros is egyedi játékstí­lussal bí­r. Mindezektől lett a TNT sikeres és ezért tudott egyedülállót alkotni. A 90-es évek elején viszont jött a grunge és söpört mindent, mindenkit. Harnell-ék is csupán öt év kihagyás után mertek vállalkozni az újbóli közös munkára, ami, í­gy utólag áttekintve, azt bizonyí­tja, hogy sosem tudták a grunge okozta sokkot kiheverni. Egy bizonyos határon belül stí­lusilag próbáltak kí­sérletezni és követni a szélesebb körben közkedvelt irányzatokat is, de az elmúlt közel tí­z évben csupán a 2004-es My Religion c. albumot tudták igazán elfogadtatni a dallamos rockzene iránt érdeklődőkkel. Időközben a szerzőpáros között is megromlott a viszony, és talán épp emiatt is, már nem lehetett érezni a régi tüzet a produkciókban. Az a képesség és tudás, ami Tony Harnell birtokában van, világszí­nvonalú, mégis azt kell mondjam, örülök, hogy kilépett a TNT-ből, mert í­gy legalább a két zenész nem gátolja egymást karrierje fejlődésében és a szerzői kibontakozásban. És lehet, hogy nem is olyan képtelen gondolatmenet ez, mert a még csak skandináv országokban megjelenő "The New Territory"-n pont ezt érzem, a felszabadultság érzését. Nincsenek már a nyomasztó viták, lehet szabadon, kötöttségek és kompromisszumok nélkül alkotni. Az új énekes, a jóval erőtlenebb, de nagy hangtartománnyal megáldott Tony Mills, a brit Shy zenekarból, pedig gondolom örült a lehetőségnek, hogy újra a figyelem központjába kerül és inkább behódolt Tekro mesternek, minthogy a saját elképzeléseihez ragaszkodjon. Az új album megközelí­tőleg a 92-es Realized Fantasies hangulatát idézi, de a mai nyers gitárhangzással. Minden nótában valahol érezhető a TNT feeling, de van bennük merészség, játékosság. Szinte már döbbenetet keltő, hogy Ronni Le Tekro egy pillanatig sem hagy bennünket pihenni, megállás nélkül ostromol ötleteivel, melyeket nem is annyira a szólóiban lehet felfedezni, mert vannak itt dalok rövid szólókkal és szóló nélküliek is születtek, hanem inkább a kí­séretben lévő furfangra összpontosí­t. Majd, hogy ne legyen hiányérzetünk, az album végén, a "2 Seconds Away"-ben kapunk tőle egy olyan extrém szólót, ami csak lángelmék fejében foganhat meg. Megint csak felsőfokban lehet beszélni a hangszerelésről, ami rendkí­vül összetett, de minden hangnak külön szerepe és jelentősége van. A rocknóták kí­séreteiben a gitáralapok mellett a tekro-s gitárhangszí­nek és témák teszik sajátossá a dalokat, a balladákban pedig a billentyűhangszí­nek és mindezt még női vokálokkal és hegedűkí­sérettel finomí­tják. Megjelentek a zenében a folkos elemek is, vagyis ezt is bátrabban használják, í­gy most már kezdem azt hinni, hogy a My Religion album folkos "Song 4 Dianne" szerzeménye is csak Tekro nyomásra születhetett. És meg kell még emlí­tenem a "June" c. dalt, melynek zenei része csakis Ronni Le Tekro tollából született és talán szalonzeneként lehet behatárolni, de már az első alkalommal az jutott eszembe, hogy a TNT zenéjét nem lehet csupán a rock és/vagy metal hí­vők részére ajánlani, mert ezen jóval túlmutat. Kizárólag a muzsika hódolóinak kí­nálható!

Pontszám: 10

Legutóbbi hozzászólások