Katla: Móðurástin

írta TAZ | 2018.01.19.

Megjelenés: 2017

 

 

Kiadó: Prophecy Productions

Weblap: https://katlaiceland.bandcamp.com/

Stílus: poszt-rock

Származás: Izland

 

Zenészek
Einar Eldur Thorberg Guðmundsson – ének, gitár, basszusgitár Guðmundur Óli Pálmason – dob
Dalcímek
01. Aska 02. Hyldýpi 03. Nátthagi 04. Hvíla 05. Hreggur 06. Móðurástin 07. Kul 08. Dulsmál
Értékelés

Katla. Elsőre nem sokat mondott a név, sem a borító, de rögtön gyanús volt, hogy valami északi atmoszférikus, esetleg poszt-rock bandáról lehet szó. És telibe találtam! A lemez igen későn, az év végi nagy rohanás során futott be a postával, úgyhogy először csak a két ünnep között sikerült időt szakítanom rá. Nagyon nem siettem el a dolgot, mert a terjesztőnek sem lehetett fontos, hiszen az október végi megjelenés ellenére majdnem két hónap csúszással küldte az anyagot. Pedig nagyon is értékes és fontos alkotása a ’Móðurástin’ a 2017-es évnek.

Csak hogy mindenkinek tiszta legyen a kép: a Katla annak a Guðmundur Óli Pálmasonnak a másik zenekara, akit 2015-ben igen csúnya módon tettek ki a Sólstafirból. Persze Gummi nem csüggedt, hanem mindössze még egy taggal, az énekes, gitáros, basszeres Einarral létrehozta a Katlát. A csapat első EP-je 2016-ban jött ki, így a ’Móðurástin’ a zord vidékről származó gárda első teljes értékű albuma, ami elég erősre sikerült. Mivel volt szerencsém hallani a Sólstafir legutóbbi, ’Berdreyminn’ névre keresztelt lemezét, így akár össze is hasonlíthatnám az albumokat – főleg úgy, hogy hasonló stílusban alkotnak –, ám ebbe most mégsem bonyolódok bele.

Az viszont biztos, hogy aki nem boldogult a ’Berdreyminn’-nel, az bátran és reményekkel telve kanyarodhat a Katla lemeze felé, mert szerintem sokkal magával ragadóbb és zsigeribb az, ami a ’Móðurástin’-en hallható. Egészen nyers, olykor még a doom határmezsgyéjét is súrolja, például rögtön az elején, az instrumentális Askával. Ha nem látnám a borítót és bandanevet, akár a Swallow The Sunra vagy a Paradise Lostra is asszociálhatnék. Persze később tisztul a kép, és előkerül az izlandi nyelv, ami azonnal elhelyezi a térképen a dalokat, a folytatásban pedig olyan zenekarok szelleme is beleng egyes tételeket, mint az Anathema. Persze itt nem a doomos vonala köszön vissza a britek zenéjének, hanem a sokak által kedvelt ’Alternative 4’ – ’Judgement’ páros csiszolatlansága és szenvedélyessége. A Hyldýpi illetve a Nátthagi simán lehetne a Deep vagy a Fragile Dreams északi változata magával ragadó dallamvezetésével és ritmizálásával. Számomra egy nagyon szürreális, ugyanakkor elbűvölő utazás ez a két dal térben és időben.

Persze Gummi kreativitását ismerve nemcsak ilyen könnyen emészthető poszt rock tételekből áll a korong, hanem kicsit később megjelennek a tíz perc körüli, valamint azt is átlépő opuszok, melyek bizony nem adják olyan könnyen magukat. Az egyik legnyomasztóbb tétel egyértelműen az utolsónak érkező Dulsmál, amit Gummiék legutoljára írtak a lemezre, és melyben rengeteg helyszínre kalauzolják el a gyanútlan hallgatót. Ez minden kétséget kizáróan olyan zene, amihez kell egyfajta hangulat, mert nem adja magát olyan egyszerűen a hétköznapi rohanás közepette.

Pálinkas Andris azt írta legutóbb, hogy a Sólstafirnak jót tett a tagcsere, ami valóban így lehet, ennek ellenére engem Gummiék sokkal jobban elvarázsoltak, ugyanakkor azt is megmutatta a sokoldalú dobos, hogy az izlandi pályatárs sokat veszített az ő eltávolításával.

Pontszám: 8

Legutóbbi hozzászólások