Mindhárman odaát…

Hárman voltak – vadállatok… Egy foghíjas basszusgitáros, aki iszonyatos hangon bömbölt a mikrofonba. Egy kócos, rosszarcú dobos, akit még a legszakadtabb kocsmából is kidobtak volna a kinézete miatt, viszont cséplőgépszerűen sanyargatta a bőröket. Végül – a másik kettőhöz képest – egy ártatlan képű gitáros, akinél kevesen pengették gyorsabban a húrokat abban az időben.

Lemmy, Philty Animal, (Mocskos Állat – fordíthatnánk így) és Fast Eddie odavágtak a nyolcvanas évek elején a zenének. És nem csak a nyálgépeknek, hanem az akkor éppen csúcson levő brit heavy metal új hullámának, a NWOBH-nek is. Mert bár ők rock and rollt játszottak, azt viszont olyan elemi erővel, hogy sem a Judas Priest, sem az Iron Maiden vagy a Saxon nem vehette fel velük a versenyt keménységben, brutalitásban.

Igen, csak hárman voltak, mégis úgy szólaltak meg, hogy az a hallgatóságuknak felért egy szőnyegbombázással. Talán ezt ők is tudták, nem véletlenül hallatszott a háborús bombák zaja minden koncertjükön. Sajnos erről a magyar rajongók akkor nem győződhettek meg...

Motörhead – ízlelgettük egy nekünk új banda nevét valamikor a nyolcvanas évek legelején – pedig akkor már öt-hat éve léteztek. Aztán valaki elhozta az ’Ace Of Spades’ albumot, mi pedig kapaszkodtunk a székbe, amikor hallgattuk, és ugyanígy jártunk a ’No Sleep ’til Hammersmith’ koncertlemezzel is. Nem sokkal ezután Eddie odébbállt, később Phil is, igaz, egyszer visszajött. Lemmy még sokáig folytatta másokkal, és jó banda volt utánuk is a Motörhead. A zenekarvezető szerint a hosszantartó utolsó formáció technikailag sokkal jobban muzsikált, mint az 1977 és 1982 közti trió, mégis, mindenki számára ez maradt a banda igazi felállása.

„Igen kemény muzsikát játszó hármas.” – jellemezte Tardos Péter őket a Rocklexikon második kiadásában 1982-ben. „Mi állatok vagyunk, és akkor érzem jól magam, ha Phil orrával játszhatok a basszusgitáron.” – idézte Lemmyt valahonnan a Világ ifjúsága magazin ugyanebből az időből. Komjáthy Gyuri bácsi pedig lejátszotta a Rádióban a ’Beer Drinkers’ EP-t. Láthatjuk, jelen volt a három lókötő a hazai médiában is.

Mostanra senki nem maradt közülük a látható világban. Alig több mint két év alatt mindhárman elmentek: először Phil, hamar követte őt Lemmy, és most Eddie is elsietett utánuk. Odaát akár fesztivált is szervezhetnek a Ramonesszel és a Jimi Hendrix Experience-szel. Ha Eddie-nek nincs kedve zenélni, Würzel is beugorhat közéjük pár nóta erejéig…

Én pedig újra és újra felteszem az ’Aces of Spades’-t, mást nem tudok csinálni…