Címlap
  • Kezdőlap
  • Koncertek
    • Koncertajánló
    • Beszámolók
  • Lemezkritikák
    • Külföld
    • Magyar
    • DVD
    • Első Hallásra (A hónap lemeze)
    • Kedvenc lemezeim
    • Maradványérték
    • Egypercesek
    • Évtizedelő
    • Névtizedelő
    • HRM TOP 100
    • Top 25s
    • 1 lemez/ 2 kritika
  • Ráadás
    • Interjúk
    • Életmű
    • Médiafigyelő
    • Kultuszkóp
    • Írások
    • "Mi vagyunk a..."
    • Vallató
  • Linkek
  • Impresszum
    • Hard Rock Magazin
      • Hard Rock Magazin Találkozók
    • Szerkesztők
      • Adamwarlock
      • Bigfoot
      • Tomka
      • TAZ
      • Csemény
    • Munkatársak
      • Mike
      • TT
      • CsiGabiGa
      • Edeneye
      • Pálinkás András
      • baumann
      • karpatisz
    • Médiaajánlat
    • Kapcsolat

Belépés

  • Felhasználó létrehozása
  • Elfelejtett jelszó

Keresés

Friss lemezkritikák:

Avantasia: Moonglow (Egy Lemez Két Arca)

Inglorious: Ride To Nowhere

Ryan McGarvey: Heavy Hearted

Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light

Beast In Black: From Hell With Love

Az elmúlt időszak érdekesebb í­rásai:

„Nem könnyű feldolgozásalbumot készíteni”: Interjú Walter Trouttal


Egypercesek #38: Eric Gales, Skunk Anansie, Tygers Of Pan Tang, Torque, The Doors


A svéd acél és a finn nemzeti kincs: Amorphis, Soilwork, Jinjer, Nailed to Obscurity – Barba Negra, 2019. 02. 25.


Egy aprócska rocktörténelmi pillanat: Mood 25: Mood – Barba Negra, 2019. 01. 04.


My Sunday Feeling On Saturday: Jethro Tull – Budapest Kongresszusi Központ, 2019. 01. 19.

Hozzászólások

  • Avantasia: Moonglow (Egy Lemez Két Arca) (7)
  • Guns N’ Roses – Slash szerint tényleg lesz új lemez (6)
  • Beast In Black – Öt nappal a turné előtt klipen a címadó dal is (22)
  • Whitesnake – Végre elérhető a ’Flesh & Blood’ első dala! (26)
  • Jon Anderson – Március végén szólólemeze jelenik meg (1)
  • Myrath – Május elején érkezik a ’Shehili’ (1)
  • Jim Peterik’s World Stage – Az elsőként elsütött dal: Without A Bullet Being Fired (1)
  • Michael Schenker Fest – Simon Phillips és Bodo Schopf lesznek Ted McKenna utódai (3)
  • Egy vakrepülés végeredménye: Ignite, Fish!, Kies – Akvárium, 2019. 02. 03. (3)
  • Lords Of Black – Diego Valdez az új énekes (6)

Navigáció

  • Hírolvasó

Ki van itt?

Jelenleg 0 felhasználó és 42 vendég van a webhelyen.

Szerkesztők és munkatársak aktuális kedvencei (TOP 5)

TAZ

- Evergrey: The Atlantic
- Dream Theater: Paralyzed (dal)
- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Swallow The Sun: Lumina Aurea
- Conception: My Dark Symphony EP

CsiGabiGa

- Michael Schenker Fest: Resurrection
- Jason Becker: Triumphant Hearts
- Judas Priest: Firepower
- U.D.O.: Steelfactory
- Steve Perry: Traces

karpatisz

- Dream Theater: Paralyzed (dal)
- Dream Theater: Untethered Angel (dal)
- Dream Theater: Fall Into The Light (dal)
- The Neal Morse Band: The Great Adventure
- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light

Bigfoot

- Beth Hart: Live at The Royal Albert Hall
- King Crimson: Meltdown: Live In Mexico
- David Bowie: Glastonbury 2000
- Walter Trout: Survivor Blues
- Eric Gales: The Bookends 

Pálinkás András

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Swallow The Sun: Lumina Aurea
- Soen: Lotus
- Faith No More: Angel Dust
- Soilwork: Verkligheten

Wardrum

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- HIM: Dark Light
- Katatonia: Dead End Kings
- Evergrey: The Atlantic
- Bloodbath: The Arrow of Satan is Drawn

Losonczi Péter

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Evergrey: The Atlantic
- Trees of Eternity: Hour of the Nightingale
- Weltenbrandt: Schöpfung
- Mindfield's Factory: Ice Age 2085

rune

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Vola: Applause Of A Distant Crowd
- Evergrey: The Atlantic
- Conception: My Dark Symphony (EP)
- Zeal & Ardor - Stranger Fruit

Dzsó

- Flotsam And Jetsam: The End Of Chaos
- Rustin Man: Drift Code
- Spielbergs: This Is Not The End
- Within Temptation: Resist
- Born Of Osiris: The Simulation

Mike

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Griftegard: Solemn. Sacred. Severe
- Void Of Silence: The Sky Is Over
- Isen Torr: Mighty And Superior (EP)
- Omicida: Certain Death (EP)

 

Új felhasználók

  • statuslaci
  • Bede Márton
  • Attila65
  • Kemény J.
  • Dzsugi Péter

Metalindex

Címlap

Egy monológgá alakult dialógus: Interjú Trunkos Andrással

Hard Rock Magazin (nem ellenőrzött), 2017, december 24 - 19:43

December 28-án az Arénában ünnepli 55. születésnapját az Omega. A zenekar szövegíróját és menedzserét kérdeztük múltról, jelenről és a jubileumi buliról. Pontosabban csak az első kérdés feléig jutottunk el, amikor Trunkos András átvette a mikrofont, és az ő laza pontosságával és alaposságával időmátrixba helyezte a történéseket. Alfától az Omegáig.

Hard Rock Magazin: Ötvenöt még borsóból is sok, nemhogy gombócból…

Trunkos András: Ennek a zenekarnak az elődjét Ciklon néven az ötvenes évek végén Kóbor, Laux, Varsányi és Kovacsics Öcsi alapította. Akkor még úgy gondolták, hogy rendes, tisztességes emberek lesznek – a beatzenét meg meghagyják csajozni. De egyetemistaként már többen abbahagyták, és a helyükre képzettebb zenészeket hívtak. Elsőként Benkő Lacit, aki Kodály módszert tanult általánosban, később egy gimnáziumi csapatban, a Prófétában, majd a Benkó Dixieland Bandben játszott, és zsebpénzért még a Dérinében is zongorázott. Az első közös fellépésükre 1962 őszén a Hess András egyetemi koleszban került sor, de az akkori viszonyokat mi sem jellemezte jobban, minthogy az Omega nevet koncertre sietve, egy kiragasztott plakátról tudták meg.

A hatvanas évek közepén jött vokálozni Somló Tamás, aki – mert Kóbor komolytalannak tartotta a szövegét – nagy röhögések közepette felénekelte az Azt mondta az anyukám című első slágerüket. Laux a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolát végzett Mihály Tamást hívta, ő Presser Gábort, végül Benkő Laci az első klasszikus felálláshoz Molnár Ferencet. Ez volt a beat hőskora, amikor a polgári zenekarok – mert én így hívtam az Omega-Illés-Metró hármast – a feldolgozások után elkezdtek saját számokat is írni. Egy személyes tapasztalat: a Boschba jártunk Illésre, mert Beatles-nótákat játszottak, és a Caddilac című The Kinks-nótával fejezték be mindig a koncertjüket. Egyik alkalommal bekonferálták, hogy saját dalt fognak játszani. Ez volt a Táskarádió című eposz, amin mi jót mosolyogtunk – mert ugye most hülyéskedtek? – de akkor zenéljetek tovább, mert ez egy marhaság! Igen ám, de ők ezt nem így gondolták – és elkezdtek magyar dalokat ontani, aminek aztán az Omega is kénytelen volt utána futni.

Viszont nekik nagy lökést adott, hogy a hatvanas évek végén kimehettek Londonba. Nyugatra kijutni is kész csoda volt abban az időben – na de Londonba, ahol ott játszott a Beatles, az Animals, a Rolling Stones vagy Eric Clapton, az elképesztő misztériumnak számított! Ez nagyot dobott rajtuk anélkül, hogy ezért le kellett volna a hatalomnak feküdniük. Értelmes srácok voltak, meg lehetett bennük bízni – az értelmiségi lázadás mindig is korlátokon belül maradt. Mondtam is Nagy Ferónak: mi annak idején hőzöngtünk, hangoskodtunk, lázadtunk – Szörényi, Bródy, Zorán, Presser meg közben dalokat írt, amiket játszottak a rádiók. Aztán megváltozott a rendszer; mi csendesebbek lettünk, már nem hősködünk, de Szörényi, Bródy, Zorán, Presser még ma is ugyanúgy énekli a dalait.

A hetvenes évek elejére a világban – így nálunk is – elfogyott a lendület, szétmentek a zenekarok és összeálltak a szupergrupok. Elment Laux és Presser, ott maradtak zeneszerző és szövegíró nélkül, és itt az Omegának döntenie kellett. Ebben elévülhetetlen érdemei voltak Kóbornak – aki egy rendkívül makacs sváb gyerek, ezért úgy gondolta, hogy most megmutatja a világnak! De azért az nagyon Don Quijote-s ügy volt, hogy hogyan? Először is szereztek egy dobost – ez volt a Debreczeni, akit elhoztak a Neotonból – és összeszorított foggal újrakezdték. Még egy személyes élmény: elmentem a Locomotív GT első koncertjére, és döbbenetes volt a különbség a Ha én szél lehetnék és a Tengelykezű félember között. De erre az Omega úgy szedte össze magát, hogy nem egyénekben gondolkodtak, hanem közösen hozták be a zenei ötleteket, és azokat gyúrták össze. Ezért indulhat náluk egy kemény rock nagy ívű billentyűszólóval, vagy ott vannak a zenei középrészek, amik csak rájuk jellemzőek. Ráadásul a hard rock vonal után azonnal levették a világban történt zenei stílusváltásokat. Mire gondolok? A hetvenes évek Omegája hajazott a Uriah Heepre, aztán jött a Pink Floyd-féle space rock korszak, ráadásul volt egy hatalmas fórjuk is: abban az időben Budapestet tartották Kelet-Európa Londonjának, és nagy szerencséjükre az akkori szocialista országokban nem játszottak hasonló zenéket. Innen indult az Omega turnéra Jugoszláviába, Szovjetunióba, az NDK-ba – így átkerülhettek nyugatra is. És abban a pillanatban fölléptek egy magasabb státuszba.

Én a Kolindával játszottam Svájcban – nagybőgő a Trabant tetején, akkor így ment ez – és pont ott koncertezett az Omega is. Elmentem megnézni, hogy ez kamu vagy tényleg igaz? És tele volt a sportcsarnok, mert a Supertramp előzenekaraként már a nyugati TV adók játszották őket. A ’Time Robber’ lemezükön ez óriásit dobott, az NSZK-ban aranylemez lett, és másfél milliót adtak el belőle világszerte. Addigra az Illés és a Metró is rég abbahagyta – maradt a Loksi, de ott meg négyből hárman leléptek. Az Omegában viszont végigdolgozta az öt srác, és egyre komolyabb sikereket értek el.

Az első repedést náluk a new wave megjelenése hozta el, amivel nem nagyon tudtak mit kezdeni. Nem állt jól nekik a számítógépes újhullám, de ’87-ben kijött a ’Babylon’ című lemez, amivel kaptak egy új lendületet. Én alapvetően újra hard rockosabb vonalat képzeltem el – de ez nem személyhez kötött, mert írhattam volna bármit is, ha az Kóbornak nem felel meg. Csak akkorra meg az egész világ a feje tetejére állt. Jött a rendszerváltás, amivel a zenekar nem nagyon tudott mit kezdeni. Addig státusz volt az Omega. Státusz volt nyugatra járni és nyugati cuccokban járni, onnan zenéket, hangszereket, hang- és fénytechnikát hazahozni – de amikor föltépték a kapukat, ezek a státuszok elvesztek. A szocializmusban a nyugati jelenlét jóval a többiek fölé emelte a zenekart. Világútlevél, szabad mozgás, magasabb gázsik, profi technika – de abban a pillanatban, hogy leomlott a kerítés, ezek az előnyök elvesztek.

A Népstadionban, szakadó esőben ’94-ben lejátszott koncertjükkel visszakerültek a helyükre, de az azt megelőző húsz év előnye végleg elveszett. Zenészek, közéleti személyek, üzletemberek úgy elmentek mellettünk, mint a gyorsvonat. Emberek privatizáltak; TV-t, rádiót, jachtot vettek, pénzük lett – és gázsiból már nem lehetett úgy megélni, mint egy gyógyszergyár, vagy bolthálózat megszerzésével. Ráadásul a ’87-től ’94-ig tartó kihagyás után már nehezebb volt színpadra is állni. Zenélni, mozogni, a közönséget tűzbe hozni – ezzel együtt Kóbor makacssága miatt a dolog ismét talpra állt, de 4 teltházas stadionkoncert ellenére is hullámzott a vitorlás. Ekkor már nem huszonéves srácok voltak – és ahhoz, hogy csinálni tudják tovább, új tagokra volt szükség. Mert fiatalok nélkül ezt nem lehet. Ők még lelkesek, lendületesek – pont úgy, mint a labdarúgó pályán a frissen játékba álló ifjú titánok.

2010-ben kezdtük el az Omega kvázi harmadik korszakát szervezni, és ez ismét Kóbor állhatatosságának volt köszönhető. De ilyen korban a zenekarok már ritkán írnak új nótákat – a közönségük a régieket akarja hallani. A mi koncepciónk az lett, hogy a régieket kell újraöltöztetni. Ötvözni a rockzenét a klasszikussal, és ez a dolog is bejött. Megcsináltuk a ’Rapszódiá’-t, a ’Szimfóniá-’t és az ’Oratórium’-ot. Gyönyörű templomokban játszottunk végig az országban, de koncerteztünk így Kassán és Berlinben is. A templom szép, oda az emberek nagy lélekkel mennek be. Ráadásul még lézerrel is sokkal kisebb költséggel meg lehetett csinálni, mert fantasztikus az akusztika. Ez hozta vissza sokadszorra a zenekart, bár Molnár és a Mihály kijelentette, hogy ők templomban nem játszanak. Gyuri később visszatért, de Tomi – aki egy baloldali érzésű ember – a felcsúti Pancho Arénába nem jött el, és azóta se jött vissza zenélni.

Az Omegában mindig is volt tartalék, mert maga az Omega életmű a rejtett tartalék. A zenekarnak megvan a létjogosultsága, hogy a kelet-európai rockzenét összefoglalja. Jelenleg újra többet játszunk külföldön, mint itthon. Ismert a közös munkánk és barátságunk a Scorpions tagjaival, felléptünk Bob Geldoffal és a Boomtown Ratsszel, mostanában meg a Nazareth, a Creadence Clearwater és a Uriah Heep öregeivel ülünk együtt a backstage-ben. Az Omega maradt a szintjén, ők meg már rég leszálló ágban vannak, így arra kértek, hogy mi játsszunk utolsónak. Már lekötöttünk velük 25 koncertet a következő évre, közben megjelent a ’Volt egyszer egy Vadkelet’ című lemezünk és az Omega 55-re készülünk. A borító grafikáját nézegetve ugrott be, hogy a 100 Folk Celsius kezdje az estét és játsszanak Omega dalokat a saját stílusukban.

Látványos buli lesz, méltó a jubileumhoz. De ez már nem a pénzről, hanem a sikerről és a szeretetről szól. Amiben menedzserként már nemcsak koncertet kell leszervezni és a végén osztozni, hanem kőkeményen bele is kell invesztálni. Plakátokra, fellépő ruhákra, fényre, hangra, technikára – csak a dizájnerek milliós tételt vittek el, de nem is ez a lényeg. Annál már hiúbbak vagyunk, hogy az egyenleget nézzük, mert mindenki sikerre éhes. És ez nem keresztényi szeretet, hanem ahogy emberileg lehet szeretni Benkő Lacit, vagy ezt a Cikit, aki nevében hordozza a foglalkozását… és persze az ellentmondásos Meckyt, aki egy visszafogott srác. Mint a medúza: távolról szépnek látszik, közelről összehúzódik – mégis ő a legnagyobb élő magyar rock & roll sztár. Az Omega pedig tényleg életforma. Szó szerint az Életfogytig Rock and Roll maga!

 

Készítette: Drebin Hadnagy


Oszd meg barátaiddal és ismerőseiddel:
  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
  • 2062 olvasás

1 hozzászólás "Egy monológgá alakult dialógus: Interjú Trunkos Andrással"

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

1. Az hááááááá rock n fos

Beküldő: motor45. Beküldés időpontja: 2017, december 28 - 22:26.

Az hááááááá rock n fos maga!!!!!

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Livesound:

Concerto:

Hammer Concerts:

Koncertajánló:

Az oldalon található cikkek és képek a Hard Rock Magazin kizárólagos tulajdonát képezik, azok máshol való közzététele csak a szerkesztők előzetes engedélyével lehetséges!
Fervens Drupal theme by Leow Kah Thong. Designed by Design Disease and brought to you by Smashing Magazine.