Enslaved: E

írta P.A. | 2017.10.31.

Megjelenés: 2017

 

 

Kiadó: Nuclear Blast

Weblap: http://enslaved.no/

Stílus: progresszív extrém metal

Származás: Norvégia

 

Zenészek

Ivar Bjørnson – gitár, billentyűk
Grutle Kjellson – ének basszusgitár
Cato Bekkevold – dob
Håkon Vinje – billentyűk, ének
Ice Dale – gitár

Vendégek:

Einar Kvitrafn Selvik – ének (06. dal)
Daniel Mage – fuvola (05. dal)
Kjetil Møster – szaxofon (06. dal)
Iver Sandøy – dob, effektek, vokál (07. dal)

Dalcímek

01. Storm Son
02. The River’s Mouth
03. Sacred Horse
04. Axis Of The World’s
05. Feather’s Of Eolh
06. Hiindsiight
07. Djupet (bónuszdal)
08. What Else Is There? (bónuszdal, Röyksopp-feldolgozás)

Értékelés

Az elmúlt években szinte pezseg az élet az Enslaved háza táján. A 2015-ben kiadott 'In Times' utáni hosszú turnét és a 25. évfordulójukat ünneplő különleges fellépéseket követően a zenekar újra kiadta első nagylemezét és egy ritkaságokból álló válogatást 'The Sleeing Gods-Thorn' címmel, sőt még egy koncertlemez elkészítésére is futotta a norvég gárda erejéből. Aztán a tavalyi év végén Herbrand Larsen billentyűs/énekes – akinek elévülhetetlen szerepe volt az Enslaved legutóbbi két nagylemezének sikereiben – nyugdíjazta magát, így  Ivar Bjørnsonéknak új zenész után kellett nézniük a megüresedett posztra.

Az új dalokkal való első ismerkedés során talán nem is annyira szembetűnő a tagcsere, hiszen Håkon Vinje (ex-Seven Impale) orgánuma egészen hasonló elődjének hangjához, igaz billentyűjátéka sokkal jobban idézi a 70'-es évek progresszív rockját.

De kezdjük az elején, hiszen jó szokásához híven az Enslaved ismét magvas gondolatokkal vértezte fel új művét, hiszen az 'E' az ember és a természet közötti kölcsönhatásról és kettősségről szól. Ne tévesszen meg senkit, hogy a lemez címét M-nek írják és E-nek ejtik, hiszen az M rúnaírás, és az E szimbóluma. Ebben az esetben az E pedig az Ehwaz rövidítése, ami szó szerinti fordításban lovat jelent. A ló és az ember kapcsolata szimbolizálja az ember és természet közti kapcsolatot és kölcsönhatást.

Egy másik jó szokása a zenekarnak, hogy előszeretettel keres új zenei utakat és kihívásokat, így a friss dalcsokor nem tekinthető az 'In Times' logikus folytatásának. Sok hallgatás kell hozzá, hogy igazán átrágjuk magunkat az albumon, hiszen rengeteg minden történik a fifikásan felépített dalokban. Grutle Kjellson basszusgitáros/énekes jellegzetes, durva károgása és egyes black metal elemek emlékeztetnek a korai Enslaved világára, de ezentúl a progresszív – és az elszállt pszichedelikus – rock az, ami az igazi sava-borsát adja ennek a műnek. Ahogy fentebb írtam, Håkon Vinje billentyűjátéka a régi iskolát idézi leginkább, le sem tagadhatná Jon Lord hatását. Vastag orgona alapozásai mellett örömteli hallani vad Hammond-szólóit, amelyek meglepően jól illeszkednek ebbe az alapvetően durva muzsikába. A hosszúra nyújtott dalokban egyértelmű az epikusságra való törekvés, erről árulkodik a monumentális riffek és a sűrűn rétegzett felépítés mellett, hogy a tiszta énekkel tarkított részeket ezúttal gyakran kórus használatával oldották meg. Ez a grandiózus megszólalás akár Achilles-sarka is lehetne a műnek, hiszen könnyen unalomba fulladhat, de a jól irányzott váltásoknak és dörzsölt szólóknak köszönhetően a legtöbb dal izgalmas és egyedi tud maradni. Ez alól talán csak az Axis Of The World’s kivétel, körbe-körbe járó túlnyújtott témáival és Ice Dale végeláthatatlan és unalomba fulladó gitárszólóival.

Az öt hibátlan és egy felejthető dalon túl a zenekar rögzített még két nótát, amik bónuszként láttak napvilágot, de csak a digipak CD verzión, ami nagy kár, hiszen mind a Djupet, mind a  Röyksopp-feldolgozás (What Else Is There?) remekül sikerült tételek, melyek helyet érdemeltek volna a vinyl kiadványon is.

Pontszám: 8.5

Legutóbbi hozzászólások