Címlap
  • Kezdőlap
  • Koncertek
    • Koncertajánló
    • Beszámolók
  • Lemezkritikák
    • Külföld
    • Magyar
    • DVD
    • Első Hallásra (A hónap lemeze)
    • Kedvenc lemezeim
    • Maradványérték
    • Egypercesek
    • Évtizedelő
    • Névtizedelő
    • HRM TOP 100
    • Top 25s
    • 1 lemez/ 2 kritika
  • Ráadás
    • Interjúk
    • Életmű
    • Médiafigyelő
    • Kultuszkóp
    • Írások
    • "Mi vagyunk a..."
    • Vallató
  • Linkek
  • Impresszum
    • Hard Rock Magazin
      • Hard Rock Magazin Találkozók
    • Szerkesztők
      • Adamwarlock
      • Bigfoot
      • Tomka
      • TAZ
      • Csemény
    • Munkatársak
      • Mike
      • TT
      • CsiGabiGa
      • Edeneye
      • Pálinkás András
      • baumann
      • karpatisz
    • Médiaajánlat
    • Kapcsolat

Belépés

  • Felhasználó létrehozása
  • Elfelejtett jelszó

Keresés

Friss lemezkritikák:

Dream Theater: Distance Over Time

Avantasia: Moonglow

Inglorious: Ride To Nowhere

Ryan McGarvey: Heavy Hearted

Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light

Az elmúlt időszak érdekesebb í­rásai:

„Nem könnyű feldolgozásalbumot készíteni”: Interjú Walter Trouttal


Egypercesek #38: Eric Gales, Skunk Anansie, Tygers Of Pan Tang, Torque, The Doors


A svéd acél és a finn nemzeti kincs: Amorphis, Soilwork, Jinjer, Nailed to Obscurity – Barba Negra, 2019. 02. 25.


Egy aprócska rocktörténelmi pillanat: Mood 25: Mood – Barba Negra, 2019. 01. 04.


My Sunday Feeling On Saturday: Jethro Tull – Budapest Kongresszusi Központ, 2019. 01. 19.

Hozzászólások

  • Fear Factory – Megvan az új album címe és borítója (1)
  • Crazy Lixx – Wicked: az első dal a májusban érkező stúdiólemezről (1)
  • Avantasia: Moonglow (16)
  • Dream Theater – Így készült a ’Distance Over Time’ (14)
  • Iron Maiden – Jön a második sorozat a remaszterelt stúdiólemezekből (15)
  • Mötley Crüe – Egy hónap múlva jön a ’The Dirt’ film, itt az első trailer (6)
  • Whitesnake – Végre elérhető a ’Flesh & Blood’ első dala! (31)
  • David Coverdale – Nincs szándékában visszavonulni (5)
  • Ossian – Áprilisban jön az új album (25)
  • Candlemass – Splendor Demon Majesty: új dal a jövő hét pénteken érkező lemezről (1)

Navigáció

  • Hírolvasó

Ki van itt?

Jelenleg 5 felhasználó és 88 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • RBM
  • horty911
  • menthol
  • smokeair
  • tuonela

Szerkesztők és munkatársak aktuális kedvencei (TOP 5)

TAZ

- Evergrey: The Atlantic
- Dream Theater: Paralyzed (dal)
- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Swallow The Sun: Lumina Aurea
- Conception: My Dark Symphony EP

CsiGabiGa

- Michael Schenker Fest: Resurrection
- Jason Becker: Triumphant Hearts
- Judas Priest: Firepower
- U.D.O.: Steelfactory
- Steve Perry: Traces

karpatisz

- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time

Bigfoot

- Beth Hart: Live at The Royal Albert Hall
- King Crimson: Meltdown: Live In Mexico
- David Bowie: Glastonbury 2000
- Walter Trout: Survivor Blues
- Eric Gales: The Bookends 

Pálinkás András

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Swallow The Sun: Lumina Aurea
- Soen: Lotus
- Faith No More: Angel Dust
- Soilwork: Verkligheten

Wardrum

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- HIM: Dark Light
- Katatonia: Dead End Kings
- Evergrey: The Atlantic
- Bloodbath: The Arrow of Satan is Drawn

Losonczi Péter

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Evergrey: The Atlantic
- Trees of Eternity: Hour of the Nightingale
- Weltenbrandt: Schöpfung
- Mindfield's Factory: Ice Age 2085

rune

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Vola: Applause Of A Distant Crowd
- Evergrey: The Atlantic
- Conception: My Dark Symphony (EP)
- Zeal & Ardor - Stranger Fruit

Dzsó

- Flotsam And Jetsam: The End Of Chaos
- Rustin Man: Drift Code
- Spielbergs: This Is Not The End
- Within Temptation: Resist
- Born Of Osiris: The Simulation

Mike

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Griftegard: Solemn. Sacred. Severe
- Void Of Silence: The Sky Is Over
- Isen Torr: Mighty And Superior (EP)
- Omicida: Certain Death (EP)

 

Új felhasználók

  • statuslaci
  • Bede Márton
  • Attila65
  • Kemény J.
  • Dzsugi Péter

Metalindex

Címlap

Rage: Seasons Of The Black

TAZ, 2017, augusztus 19 - 15:54
Borí­tó: 

Megjelenés: 
2017
Kiadó: 
Nuclear Blast
Weblap: 
http://www.rage-official.com/
Stí­lus: 
power metal
Származás: 
Németország
Zenészek: 

Peter „Peavy” Wagner – ének, basszusgitár
Marcos Rodriguez – gitár
Vassilios „Lucky” Maniatopoulos – dob

Dalcí­mek: 

01. Season Of The Black
02. Serpents In Disguise
03. Blackened Karma
04. Time Will Tell
05. Septic Bite
06. Walk Among The Dead
07. All We Know Is Not
08. Gaia
09. Justify
10. Bloodshed In Paradise
11. Farewell

Értékelés: 

Nem gondoltam volna, hogy egy évvel a ’The Devil Strikes Again’ után ismét új Rage-lemezről fogok írni. Annak ellenére, hogy Peavy saját bevallása szerint már kissé viharvert zenész (amikor legutóbbi A38-as bulijuk előtt volt szerencsém vele találkozni, arra panaszkodott, hogy öreg csontjait milyen nehéz bejáratni a koncertekre), fiatalokat megszégyenítő lelkesedéssel és munkabírással építi fel zenekarát folyton a nulláról. Lehet, hogy némileg túlzó a nulla használata, valamennyi létjogosultsága viszont mégis van, hiszen a Rage aktuális összeállítása – természetesen Peavyt leszámítva – a Smolski - Terrana, majd később a Smolski - Hilgers kombó után egy erős resetnek tűnik. Marcos ügyes gitáros, és mivel sokáig Victor volt a mentora, betéve tudja, hogyan kell mesterét imitálni, Rage-rajongóként pedig mind ő, mind Lucky tökéletesen képben van a harmincéves germán metalintézmény történetével, stílusával. Mindezek tudatában látszik, hogy azért nem is volt olyan nehéz újra talpra állni a zenekarnak, csak elő kellett venni a fiókból a régi receptet. A klasszikus Rage-vonal előtérbe helyezése éles kontraszt volt a ’21’ után, így olyan egetverően nagy visszhangot nem kapott a lemez, a figyelem inkább csak kíváncsiságból esett rájuk. Az elmúlt egy év történései viszont – hogy egy jól ismert lózungot hozzak elő – összecsiszolták a triót, így a ’Seasons Of The Black’ már sokkal egységesebb képet mutat, ennek köszönhetően jobban élvezhető elődjénél. Igazából ez az anyag a valódi fokmérője a hármas közös munkájának.

Elég egyértelműen hallatszódik a zenei anyagon, hogy a korai éra van továbbra is terítéken, ami magától értetődően Peavy fogós dallamain alapul, amiket ezúttal mintha jobban eltalált volna a dalszerzés folyamán. Az olyan számok, mint a Serpents In Disguise, a Blackened Karma vagy a lemez egyik legjobbja, az All We Know egyszerűen beleégeti magát az emlékezetünkbe, és folyton arra ösztökélnek, hogy újból és újból meghallgassuk őket.

Az elmúlt évek Smolski-centrikus hozzáállása után – csakúgy, mint az előző lemezen – most is kizárólag Peavy kezében van a gyeplő, ami a dalok felépítésében is, nem csak a jól ismert koncepcióban, vagyis csontváz fétisében nyilatkozik meg. Persze apró ötletek érkeznek Marcos és Lucky felől, de ezek inkább a korábbi lemezekről lementett hangulati elemek, trükkök keverése a klasszikus vonallal. Ilyenek például a nyitótétel igen Smolski-gyanús riffjei, vagy a ’The Missing Link’-et idéző Septic Bite reszelése. Szöveg szempontjából amúgy hatalmas mélypont ez a nóta, valahogy a dinoszauruszos téma inkább nevetséges, mint elgondolkodtatóan komoly, és akkor még nem is említettem a hatalmas állatbőgést a dal végén.

Az album fele egyébként egészen kiváló, sokkal jobban hallgattatja magát, mint a ’The Devil Strikes Again’, azonban a lemez vége inkább válik egyfajta nosztalgiavasúttá, amit a Rage-től már sokat hallott dallamokkal és megoldásokkal töltöttek meg. Az viszont hatalmas pozitívum, hogy Lucky pofásabban dobol a lemezen, így most nem lóg ki a sorból, ezzel is egységesebb banda képét erősítve a hallgatóban.

A true fanoknak a limitált kiadáson ott csücsül hat dal az Avenger-időkből, amit újravett Peavy az új felállással. Ezek sokkal jobban szólnak és feszesebbek is, ugyanakkor a nyerseség kiveszett belőlük, tehát ha valaki pont ezért szerette ezeket az őskövületeket, akkor nem feltétlenül fog rajongani a felfrissített verziókért. Akinek viszont a Rage régi-új csapásiránya bejön, és még sosem hallotta ezeket a felvételeket, igazi Kánaán lehet a kettes számú korong is.

A Rage 2018. január 15-én az A38 Hajón játszik a Firewind társaságában, az előzenekar a Darker Half lesz. További információk ITT.

Összegzés: 

Gyorsan leszállította új lemezét Peavy és csapata, mely kétségkívül sokkal jobb anyag elődjénél. A dalok élvezetesebbek, hallgattatják magukat rendesen, ugyanakkor ezúttal is kicsit kifulladnak a játékidő végére, úgyhogy az egyenletességen még csiszolnia kell a gárdának. Nekem ugyan továbbra is hiányzik Smolski zsenialitása és személye – aki minden alkalommal tökéletesen egyenlítette ki a mérleg serpenyőit, hiszen Wagner mester hajlamos a túlzásokra (lásd a Septic Bite tematikáját) – ettől függetlenül van potenciál ebben a leosztásban is, és talán a következő albumra tökéletesen beérik a Peavy által újra felmelegített koncepció. Ne feledjük, az „aranykorszak” is a ’Ghosts’ és a ’Welcome To The Other Side’ kettős után csapta le az asztalra az etalonnak számító ’Unity’-t és ’Soundchaser’-t…

Dátum: 
2017. augusztus 19
Pontszám: 
7.5
Szerző: 
TAZ
7.66667
Értékelés: Nincs Átlag: 7.7 (3 votes)

Oszd meg barátaiddal és ismerőseiddel:
  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
  • 1491 olvasás

1 hozzászólás "Rage: Seasons Of The Black"

Assassin képe

1. Az album meglepetésre nagyon

Beküldő: Assassin. Beküldés időpontja: 2018, március 1 - 10:13.

Az album meglepetésre nagyon jó, tényleg a klasszikus Rage éledt újjá a német - venezuelai - görög trióval. Smolskin érezhető volt, hogy nem érzi már 100%-osan jól magát a Rage-ben. Annyi side projektje fut, plusz az Almanach és az autóversenyzés, fellépések az apjával, stb., érthető, hogy kiszállt.
Ez a Marco viszont egy igazi zseni, olyanok a színpadon Peavy-vel, mint horgász meg a csalija, de csak az első pillanatokban furcsa, mert a srác hatalmas gitáros, nagyon jó énekes és érezhető, hogy jó arc. :)

Ettől jobb Dio tribute-ot nem nagyon hallottam mostanában. (kivéve talán Russel Allen-t, meg Nils Patrik Johanssont) De ez is méltó megemlékezés:

https://youtu.be/dI2OOdCKQO8?t=56m55s

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Livesound:

Concerto:

Hammer Concerts:

Koncertajánló:

Az oldalon található cikkek és képek a Hard Rock Magazin kizárólagos tulajdonát képezik, azok máshol való közzététele csak a szerkesztők előzetes engedélyével lehetséges!
Fervens Drupal theme by Leow Kah Thong. Designed by Design Disease and brought to you by Smashing Magazine.