Volt egyszer egy Ifipark: Révész-Závodi – Várkert Bazár, 2017. 06. 15.

Nos, elkezdődött. Egy legendás koncerthelyszínt akarnak rehabilitálni – és bár nem ez volt az első alkalom, hogy koncertet szerveztek ide az utóbbi években, mivel tavaly az Omega, azelőtt Mándoki is fellépett itt –, öt rocklegenda egymást követő műsora talán felhívja a figyelmet arra, hogy milyen csodás és egyben kultikus fellépési hely hever kihasználatlanul a belváros szívében. Talán egy reboot, egy újrakezés lehetősége rejlik ezekben a koncertekben.

Majdnem nyolc óra volt, mikor odaértünk, kicsit csalódás volt, hogy nem kellett a kint rekedt tömegen átverekedni magunkat, a belváros szokásos esti hangulata fogadott, néhány andalgó turistával. A Neoreneszánsz Kerten át sétálva már egyre több ember és egyre hangosabb rockzene fogadott. Már megy a koncert? Nem, ez a Karthago! A Kert közepén óriáskivetítőt állítottak fel hangfalakkal, hogy megadja az alaphangulatot az estének. Hosszú sorok kígyóztak – fent és lent egyaránt – az Öntőház udvar két bejáratánál, amikor odaértünk. És nagyon lassan haladtak. Első gondolatom az volt, hogy a nosztalgia jegyében Rajnák elvtárs kései utódai szigorúan ellenőrzik a dresszkódot, és egyszer használatos nyakkendőket osztogatnak az anélkül érkezőknek. De nem, csupán szokatlan volt még ez a tömeg a Várkert Bazár 50 fős csoportokhoz szokott dolgozóinak. Végre odaértünk, karszalagot kaptunk, túljutottunk az erőtlen marketing-próbálkozáson, hogy váltsunk extra jegyet plusz 2000 forintért a VIP-teraszra, átverekedtük magunkat az elég szerencsétlen megoldásként a bejárat mellé telepített büfé előtt kígyózó tömegen, és máris ott voltunk a legendás helyszínen. Illetve dehogy!

Az emlegetett nagy tömegek nem is férnének el az Öntőház udvaron – meg sokkal nehezebb is ma már ennyi embert becsábítani egy-egy koncertre. Régen a Várkert Bazár kőteraszán volt a színpad – ahol a sajtótájékoztató is zajlott – és akár a Neoreneszánsz Kert teljes hosszában állhatott a több ezer ember (állítólag az Omega tartja a nézőcsúcsot 7125-ös nézőszámmal) a híres-hírhedt koncertek alatt. Persze nem ez volt az általános, az átlag egy-kétezer ember meg itt is elfért kényelmesen. Azt azért meglepő kimondani az elővételben teltházas koncert kapcsán, hogy ezt a kisebb placcot sem sikerült megtölteniük a szervezőknek. Megint csak a rutintalanságra gyanakszom: vagy nem jól saccolták meg a hely befogadó képességét, vagy túl sok jegyet tartottak vissza a helyszíni jegyvásárlásra (amivel persze a teltházat meghallva nagyon kevesen éltek). Szóval megtelt az Öntőház udvar a fél kilences kezdésre, de olyan jó szellősen voltunk, akár még táncra is perdülhettünk volna.

A Révész - Závodi: Piramis évek produkció is egyfajta nosztalgiaigényt elégít ki. Hiszen ott a Piramis – három eredeti taggal, Gallai Péterrel, Köves Miklóssal, és persze Závodival –, ahol most Csoki énekel, nem is rosszul, szerintem ők adják vissza legjobban a hajdani Piramis-koncertek hangulatát. Sok rajongója van ma is a csapatnak. Aztán ott van Révész Sándor Rock And Roll Közlegények elnevezésű formációja, ahol a két kiváló gitáros, Horváth Ákos és Nagy Gergő segítségével unplugged verzióban szólalnak meg a régi dalok (ám ennek nemcsak a Piramis-, de a Generál-dalok és Révész szólólemezei is részei). A Révész-rajongók erre a formációra gyülekezhetnek. És vannak azok, akik szerint „Nem Piramis a Piramis Révész nélkül”, nekik szól ez a műsor. De halkan jegyzem meg: ez sem Piramis, még ha van is benne Révész. Ez is egy másfajta értelmezés, „a Piramis keményebbik oldala”, ahogy egy tavalyi koncertjük kapcsán írtam. Billentyű nincs, van viszont helyette három gitár, mint az Iron Maidenben. A Rock And Roll Közlegényekhez csatlakozott Zacskó Tábornok, hogy győzelemre vigyék a csapatot.

Meglepetés-kezdés: Elment a kedved. Egy kislemez B-oldalas, ritkán játszott dal. Horváth Ákos remekül hozza Gallai szólamát, Révész pedig teljes energiájával berobban a színpadra, megőrjítve közönségét. Jól indult a buli, de aztán szépen lassan elment a kedvem. Mert ez nem volt egy „nagy buli”, csak egy hakni a sok közül, a tavalyi műsor dalai, csak más sorrendben. A Játék az ördöggel soraira („Csak éppen ne hazudd, hogy szeretsz!”) előkerült egy régi „Szeress”-zászló, a lányok-asszonyok megőrültek a még 60 felett is sármos énekesért, nekem férfiemberként egy kicsit több kellett volna ahhoz, hogy azt mondjam: ez egy méltó kezdése volt a „Volt egyszer egy Ifipark” koncertsorozatnak.

Ha egy picit több energiát fektettek volna a műsorba (április 28-án volt az utolsó fellépésük a Barba Negrában, szóval lett volna rá idő), akkor elővehették volna azokat a dalokat, amiket 1979-ben játszottak itt, amikor 'A nagy buli' koncertlemezük készült. (Égni kell annak, aki gyújtani akar / Túl nagyra nőttél / Szabadnak születtem / Őszintén akarok élni / Hív a sötét / A szerelem ördöge vagyok / Fénylő piramisok árnyékában / Csak rövid idő / A dal / Gyere közelebb / Másnap olyan hatalmas lett a világ / Nincs kegyelem / Ajándék / Csak néhány jó szó / A becsület / Kóbor angyal) Vagy ha csak azokat újítják fel, amik lemezre kerültek ebből. Akkor is azt mondanám, hogy felejthetetlen koncert volt. De egyedül a Csak néhány jó szó került elő az akkori programra hivatkozva, pedig a csak ezen a koncertlemezen megjelent dalok között ott van A szerelem ördöge vagyok, a Hív a sötét vagy a Nincs kegyelem is, melyek szintén megérdemelték volna, hogy leporolják, ha már a sajtótájékoztatón is 'A nagy buli' lemezt emlegette Révész.

Kicsit fanyalgó lett az írásom. Nem mintha ennyire rossz lett volna a koncert, csak túl nagyok voltak az elvárásaim. Tavaly már minden szépet és jót leírtam, amit lehetett, ugyanazokat tudtam volna ismételni. De abban bíztam, hogy a különleges helyszínt megtisztelik egy különleges műsorral. Ám ebből nem lett semmi. Csak egy egyszerű Révész-Závodi koncert volt. Persze annak első osztályú. A Várkert Bazárnak pedig – a tapasztalatokat levonva – remélhetőleg lesz ideje felkészülni a következő, augusztus 6-i koncertre.

Setlist: Elment a kedved / Gyere közelebb / Másnap olyan hatalmas lett a világ / Játék az ördöggel / Emelj fel a szívedig / Őszintén akarok élni / Ha volna két életem / I.M. David Bowie / Csak rövid idő / Szabadnak születtem / Kóbor angyal /// Szállj fel magasra / Csak néhány jó szó / Becsület / Ajándék

Szöveg: CsiGabiGa
Képek: CsiGabiGa és Radóné Marcsi
Videó: Jónás Tamás
Köszönet a Várkert Bazárnak a lehetőségért!