Judas Priest: Turbo 30

írta CsiGabiGa | 2017.03.31.

Megjelenés: 2017

 

 

Kiadó: Sony Music

Weblap: www.judaspriest.com

Stílus: heavy metal

Származás: Anglia

 

Zenészek

Rob Halford - ének
K.K. Downing - gitár, gitárszintetizátor
Glenn Tipton - gitár, gitárszintetizátor
Ian Hill - basszusgitár
Dave Holland - dob

Dalcímek

CD1:

01. Turbo Lover
02. Locked In
03. Private Property
04. Parental Guidance
05. Rock You All Around The World
06. Out In The Cold
07. Wild Nights, Hot & Crazy Days
08. Hot For Love
09. Reckless

Bónusz: ('Fuel For Life Tour', Kansas City, 1986. május 22.)

CD2:

01.Out In The Cold
02. Locked In
03. Heading Out To The Highway
04. Metal Gods
05. Breaking The Law
06. Love Bites
07. Some Heads Are Gonna Roll
08. The Sentinel
09. Private Property
10. Desert Plains
11. Rock You All Around The World

CD3:

01. The Hellion
02. Electric Eye
03. Turbo Lover
04. Freewheel Burning
05. Victim Of Changes
06. The Green Manalishi (With The Two-Pronged Crown)
07. Living After Midnight
08. You’ve Got Another Thing Coming
09. Hell Bent For Leather

Értékelés

Mi újat lehet mondani egy 30 éves albumról? Boldog születésnapot, oszt' hadd szóljon! Aki akkor nem szerette, most sem fogja megszeretni, de azért nem egy vállalhatatlan lemez. A 'British Steel' - 'Screaming For Vengeance' - 'Defenders Of The Faith' mesterhármas után nem merték még egyszer megugrani a lécet ugyanazzal a testtartással. Aztán ott volt az amerikai piac csábítása és a Van Halen elképesztő sikere a Jumppal, szóval megpróbáltak ők is egy rádióbarátabb zenét produkálni. És mert minden rádióslágerbe kell egy kis puncisimogató bársonyos szintiszőnyeg, a gitárszintetizátorban vélték meglelni – az elsőligás angol bandák közül elsőként, öt hónappal az Iron Maiden előtt – az üdvözítő utat. Hogy mennyire nem volt az, bizonyítja, hogy a lemezt az év glam rock lemezei közé sorolta a sajtó. Judas Priest és glam rock! A hardcore rajongók azóta is sűrűn vetik a lefelé fordított kereszteket, ha erről az albumról beszélnek.

De most a Sony Music jóvoltából a szülinapos kapott egy ráncfelvarrást ajándékba, plusz a divatos „deluxe edition”-ökhöz hasonlóan egy jókora bónuszanyagot, és én inkább erről szeretnék beszélni. Rögtön az elején a külcsín volt szimpatikus. Nem az átszínezett borító, mert az úgy belilult, mint egy kozmetikai kezelésen átesett nő arca, de hogy szakítva a hagyományokkal a műanyagtálcás digipak helyett ezt a papírba bújtatós köntöst választották, az nagyon tetszett. Nem tudom, mi a hivatalos neve, én a hasonló, csak keményfedeles ecolbook mintájára ecolpaknak neveztem el. Kihajtva – akár egy házi szentély –, a belső oldalakon 4 zenész akkori motoros fotója néz szembe velünk. De hova tűnt Damon Hill Dave Holland? Most akkor őt megtagadjuk? Jó, tudom, négylapos a csomagolás, de én tisztességből beraktam volna a másik oldal belülre eső részére a semmitmondó lila csíkok helyett. A 12 oldalas füzet átlagos: egyoldalnyi visszaemlékezés, dalszövegek, koncertfotók és a stúdiófelvételek kötelező paraméterei mellett azt is feltünteti (ahogy akkoriban minden Judas Priest-lemez), hogy melyik dalban melyik szólót ki játssza.

A 'Turbo' már a 15. születésnapjára is kapott egy ráncfelvarrást, a 2001-es 'The Remasters' sorozat keretében Jon Astley keverte újra a Tom Allom producer által megálmodott hangzást. A korábbi analóg rögzítés helyett itt alkalmazták először a Sony Digital Tape felvételi módot, tehát megvolt az alap az újraálmodáshoz. Most Mandy Parnell tett még hozzá valami pluszt az eredetihez. Az eredeti CD kiadáshoz képest a 2001-es remaszter sokkal dinamikusabb lett, de olyan műanyag puffogás lett a dobsoundból, hogy kiábrándító. Ehhez képest a 2017-es hangzás még erőteljesebb, ugyanakkor sokkal természetesebb elődjénél, a dob visszakapta eredeti hangját. És végre hallom, ahogy Ian Hill pengeti a basszusgitárt! Eddig úgy el volt mosva a háttérben, mint valami barnamedve brummogása. Szóval ez klasszisokkal jobb az első kiadású CD-nél és a 2001-es remaszternél is. A digitális rögzítés és az elektromos dob miatt már az eredeti LP-nek sem volt olyan a hangzása, mint a korábbi lemezeknek, de ez a kiadás közelít ahhoz a hangképhez. Ám az igazi audiofileknek kiadták hagyományos fekete bakeliten is a 'Turbo 30'-t, csak ők lemaradnak a bónusz koncertfelvételről.

A 15 évvel ezelőtti két bónuszdal eltűnt. Nem nagy kár értük, az All Fired Up eredetileg sem volt elég jó erre az amúgy is vitatott lemezre, a Locked In egy nappal korábbi koncertverzióját meg hallhatjuk a dupla koncertanyagon, ami az én olvasatomban a 'Priest...Live!' 30 éves újrakiadása. Ha maradunk a kozmetológiai hasonlatoknál, itt meg az eredeti anyag volt agyonplasztikázva. A két júniusi koncertből összevágott felvételt nagy mellénnyel úgy keverték, hogy majd a stúdiólemez rádiós sikerei kapcsán a koncertfelvételeket is nyomhassák a rádiók. Szóval nekem túl összemosott a hangzás, túl lágyak a gitárok és nagyon előre van keverve a szintetizátor. Most be kellett vetni egy rekonstrukciós (ha úgy tetszik, mell-ény-kisebbítő) műtétet, hogy helyrehozzák az akkor elkövetett hibákat.

Eleve jobban szeretem az egy teljes koncertet tartalmazó felvételeket, jobban visszaadja az egyedi élményt, mint a több műsorból kevert „élő felvétel”, még ha a közönségzaj számok közé keverésével homogenizálni is tudják a rekordot. (A 'Priest...Live!'-on viszont pont idegesítenek a számok közepén véletlenszerűen felerősített közönségzajok. A természetes reakciókhoz semmi közük.) Ráadásul a bakelitlemezek akkori korlátai miatt nem is fért rá a dupla albumra az egész anyag, négy dal lemaradt. Az viszont teljesen érthetetlen, hogy a 'The Remasters' sorozatban miért nem ezekkel egészítették ki a műsort: a hozzácsapott három dalból kettőt nem is játszottak ezen a turnén, a korábbi évekből való felvételek voltak. Azért is furcsa az egész, mert az 'Electric Eye' DVD-n ott volt a két koncert egyikének teljes hanganyaga.

Most végre meghallgathatjuk a teljes koncertet – pontosabban egy teljes koncertet – eredeti számsorrendben a '86-os turnéról. Tudjuk, hogy a szetlista turné közben is változik, így a május 22-én Kansas Cityben (a sajtóanyagok szerint a Kemper Arenában, a rajongók által szerkesztett setlist.fm és a neten talált jegy fotója alapján a Sandstone Amphitheaterben) rögzített koncertről hiányzik a Parental Guidance (a 'Priest...Live!'-hoz képest), ami talán nem is olyan nagy kár. Főleg, ha azt vesszük, hogy helyette kaptunk 5 klasszikust (Locked In, Desert Plains, Victim Of Changes, The Green Manalishi, Hell Bent For Leather), plusz hatodiknak a The Helliont, ami ugyan csupán az Electric Eye intrója, de ha már a stúdiólemezen külön címet kapott, akkor illett volna a 'Priest...Live!'-on is külön tételként szerepeltetni.

A gitárhangzás nyersebb, ennek ellenére – vagy talán éppen ezért – sokkal jobb, mint a hivatalos koncertkiadványé. A dobon meg lehet vitatkozni – csak nem érdemes –, hogy Dave Holland helyett Scott Travis dobolta-e újra az anyagot, vagy dobgépet tettek alá. Szerintem Dave Holland már a 'British Steel'-en is úgy dobolt, mint egy gép. Pont olyan precízen és pont olyan unalmasan. Hallgasd meg a Steeler utolsó két percének zakatolását! Végig ugyanazt üti, minden cifrázás nélkül. Scott Travis érkezése úgy kellett a zenekarnak, mint egy falat kenyér, hogy kimozduljon ebből az állóvízből.

Pontszám: 8

Legutóbbi hozzászólások