The Dark Side of the Moon: Roger Waters a Papp László Sportarénában 2007.04.14.
írta szakáts tibor | 2007.05.04.
"Kicsit megkésve bár, de törve nem"- ahogy a szólás is tartja! T.T. kolléga ott volt a Roger Waters koncertjén, és gondolom még most is aktuális lesz, amit hallott és látott... ...Most már tudom, hogy milyen egy színvonalas hardrock előadás, egy igazi zenész nagymestertől!
Akár a show elemeket, akár a zenei előadást, akár a zenei tartalmat nézem, frenetikus! Bárcsak több ehhez hasonlatos előadásban lenne részünk!
Nem kell Pink Floyd rajongónak lenni, hogy ehhez hasonló gondolatok kerüljenek erre az elektronikus lapra. Csak el kellett menni, és nyitott érzékekkel befogadni ezt a csodálatot.
A zene, amely már évtizedek óta bizonyítja, hogy már nem fog eltűnni a színről! Mindig lesznek új és új emberek, akik rákapnak erre a kifinomult zenébe burkolt súlyos mondanivalóra. Amikor tilos helyen sikerült csak parkolni (koncert után kijönni a mélygarázsból, hát elég hosszadalmas...), már biztos voltam benne, hogy nem félházas koncertre jöttem. TELTHÁZ. Mindenhol, legyen az a küzdőtér, a felső kakasülő, vagy a legjobb ülőhely.
Ahogy befelé sétálok a küzdőtérre, a keverő felé, próbálom felmérni, vajon mi vár rám ezen az esetén. A korosztály vegyes, tizenévesektől az idősebb zenekedvelőkön keresztül mindenki képviselteti magát, akárcsak hazai zenészeink jelentős része.
Próbálom fürkészni a technikát, amíg még lehet látni valamit az általános világításban. A hangzásban biztosan nem csalódhatok, sokkal több helyre szerelték fel a korszerű, kisméretű (ám annál nagyobb teljesítményű) hangfalakat, mint az szokásos. A színpadon hatalmas kivetítő, 2 db kamera a keverőn belüli részben, 2 db kisebb kivetítő a színpad mellett -felett.
Miközben a büfé előtti sorban állás helyett a nézelődéssel foglakozom, próbálom magam rábírni, hogy most úgy próbáljak szemlélni egy koncertet, mintha először hallanám a dalokat. Megpróbálom átélni a dalokat, úgy mintha ez az első találkozásom lenne azokkal. (Persze jó eséllyel, ez be is következhet, hiszen nem ismerem a teljes Pink Floyd és Waters repertoárt.) Miközben ezek a - mint később számomra kiderült értelmetlen - gondolatok cikáznak agytekervényeimben, elhalványulnak a fények, és elindul egy film amely az egész előadás keretét adja meg. Egy régi rádió és egy férfiember keze tűnik fel az óriás kivetítőn, egy pohár valószínűleg jófajta itallal.
Rövid állomáskeresés, majd elindul a show az In the flesh című dallal a "The Wall" albumról. Korai kezdés, hiszen alig múlt negyeddel 8 óra. Ez hosszú műsor reményét kelti bennem, de ezen nem sokat töprenghetek, mert már az első számnál remek pirotechnika üdvözli a lelkes zeneimádókat. (Ha a jegyárakra gondolok, bizony kell is ide az elszánt imádat!)
Az óriás kivetítő vászon felett indul meg a szikraeső, amely átvezeti a műsort a Mother című szerzeménybe. Erre a pontra már rég elvesztettem az elképzelést, hogy újként csodálkozzak rá a dalokra, mert a koncert hangulata és a sokszor hallgatott dalok ezt nem hagyták.
Remek hangzás, tisztán szóló hangszerek, középen a mikrofon előtt Roger Waters basszusgitárjával, és remek hangjával.
Kerek szemekkel, tágra nyílt hallójáratokkal fogadom a felém érkező hang és fény impulzusokat. Monumentális, talán ez a legmegfelelőbb szó. Állok, a dalok közötti pillanat-szünetben körülpillantok, és szinte érzem a körülöttem lévők áhítattal átitatott boldogság - csodálat egyvelegét.
Tiszta zene, akusztikus és elektromos hangszerek, remek háttérénekesek, fúvósok. Roger időnként fémhúros akusztikus gitárral, leginkább basszusgitárjával, és még mindig remek énekhanggal. A látványelemek külön-külön nézve nem újak, de remek ötletekkel voltak beágyazva a műsorba. A pirotechnika nem csak szikraeső, vagy lángszóró, amely a megfelelő ritmusban lövell ki, hanem egy jól felépített koncepció része. Amikor a kivetítőn, egy sportcsarnok jelenik meg, melynek a küzdőterén víz van, melyben egy tengeralattjáró és egy építmény küzd egymással, majd a tengeralattjáró kilövi a torpedóját, az célba talál a tengeri építményben, ott és pont akkor következik be a színpadon a látványos robbanás, ahogy a becsapódás. Remek ötlet. Mind a Perfect Sense, mind a Sheep dalokban bemutatott pirotechnika emlékezetes!
Irányított felfújható hatalmas figurák a levegőben, amik bejárják az Aréna légterét. Egy hófehér űrhajós, később pedig egy hatalmas rózsaszín disznó lebegése az, ami meglepi és mosolyra fakasztja a nagyérdeműt.
Az első részből, ki kell emeljem a Leaving Beirut Waters szóló szerzeményt. Az est tartalmazott politikai üzenetet bőven. E dal előtt is a rövid bevezetés, célzás volt a ... innen nem folytatom, mert nincs helye itt semmilyen állásfoglalásnak, még akkor sem, ha csak az előadót tolmácsoljuk. Visszatérve a Leaving Beirut című dalhoz, melynek története végig követhető a színpad mögötti kivetítőn bemutatott képregénynek köszönhetően, amin a dalszöveg, mint a képregény figurák mondanivalója tűnik fel. (És ez érvényes volt a háttérénekes hölgyekre is, hiszen az ő szövegük is feltűnt, csak a szövegbuborék oda volt húzva, ahol a színpadon álltak.) Remek dal, súlyos és aktuális mondanivaló, egy remek show elembe ágyazva.
Ha esetleg az előbbi bekezdésben nem tűnt fel valakinek, igen jól olvasta, az első rész, mivel 11 dal után, Roger rövid 15 perces szünetre szólított fel bennünket, de hozzátette, hogy jönnek vissza, a Dark Side of the Moon -al.
Rövid közdelem egy kis innivalóért, és hatalmas félelem bennem, hogy lemaradok akár csak egy taktusról is. Bevallom, hogy amit rajtam kívül valószínűleg mindenki tudott, arról nekem nem volt infóm, vagyis, hogy a rockzene talán legsikeresebb albuma gyakorlatilag számról számra előkerül ezen az emlékezetes esetén. A tényleg rövid szünet után elindult AZ ALBUM a Spek to Me -vel, "iszonyat" hangosra kevert effektekkel, a háttérben a holddal, a "hisztérikus nevetéssel és a velőt rázó sikoltással".
A lemez minden szerzeménye, sorrendcsere nélkül megszólalt. Az effektek speciális hangzással, a terem minden zugából szóltak. On the run, Time, Money, Eclipse. Leírhatatlan érzés ott állni a tömegben, látni a zenészeket, és befogadni a vizuális és akusztikus élmény egyvelegét.
Természetesen a borítóról ismert prizma is feltűnt lézeres változatban, többször végigpásztázta a közönséget, ismét egy különleges elemet emeltek be ezzel a műsorba.
A ráadásban több dal között az Another Brick, Vera, Bring Boy Back ismét pirotechnikával.
Zárásként, pedig a már említett és többször feltűnő rádió és a férfikéz. Végül egy hosszú körmondatban foglalom össze az estéről bennem felhalmozott élményeket, hiszen nem lehet elmenni egy ilyen esemény mellett egy frappáns lezárás nélkül: Felejthetetlenül tökéletes. Köszönet érte a Multimédia Concerts -nek, hogy elhozta hozzánk ezt az előadást! T.T. A hivatalos set list: Első rész:
1. IN THE FLESH
2. MOTHER
3. SET THE CONTROLS
4. SHINE ON YOU
5. HAVE A CIGAR
6. WISH YOU WERE HERE
7. SOUTHAMPTON DOCK
8. FLETCHER MEMORIAL
9. PERFECT SENSE
10. LEAVING BEIRUT
11. SHEEP Második rész:
12. SPEAK TO ME
13. BREATHE
14. ON THE RUN
15. TIME
16. THE GREAT GIG
17. MONEY
18. US AND THEM
19. ANY COLOUR
20. BRAIN DAMAGE
21. ECLIPSE Ráadás:
22. HAPPIEST DAYS
23. ANOTHER BRICK II
24. VERA
25. BRING BOY BACK
26. COMFORTABLY NUMB
Legutóbbi hozzászólások