The Dark Side of the Moon: Roger Waters a Papp László Sportarénában 2007.04.14.

írta szakáts tibor | 2007.05.04.

"Kicsit megkésve bár, de törve nem"- ahogy a szólás is tartja! T.T. kolléga ott volt a Roger Waters koncertjén, és gondolom még most is aktuális lesz, amit hallott és látott... ...Most már tudom, hogy milyen egy szí­nvonalas hardrock előadás, egy igazi zenész nagymestertől! Akár a show elemeket, akár a zenei előadást, akár a zenei tartalmat nézem, frenetikus! Bárcsak több ehhez hasonlatos előadásban lenne részünk! Nem kell Pink Floyd rajongónak lenni, hogy ehhez hasonló gondolatok kerüljenek erre az elektronikus lapra. Csak el kellett menni, és nyitott érzékekkel befogadni ezt a csodálatot. A zene, amely már évtizedek óta bizonyí­tja, hogy már nem fog eltűnni a szí­nről! Mindig lesznek új és új emberek, akik rákapnak erre a kifinomult zenébe burkolt súlyos mondanivalóra. Amikor tilos helyen sikerült csak parkolni (koncert után kijönni a mélygarázsból, hát elég hosszadalmas...), már biztos voltam benne, hogy nem félházas koncertre jöttem. TELTHÁZ. Mindenhol, legyen az a küzdőtér, a felső kakasülő, vagy a legjobb ülőhely. Ahogy befelé sétálok a küzdőtérre, a keverő felé, próbálom felmérni, vajon mi vár rám ezen az esetén. A korosztály vegyes, tizenévesektől az idősebb zenekedvelőkön keresztül mindenki képviselteti magát, akárcsak hazai zenészeink jelentős része. Próbálom fürkészni a technikát, amí­g még lehet látni valamit az általános világí­tásban. A hangzásban biztosan nem csalódhatok, sokkal több helyre szerelték fel a korszerű, kisméretű (ám annál nagyobb teljesí­tményű) hangfalakat, mint az szokásos. A szí­npadon hatalmas kivetí­tő, 2 db kamera a keverőn belüli részben, 2 db kisebb kivetí­tő a szí­npad mellett -felett. Miközben a büfé előtti sorban állás helyett a nézelődéssel foglakozom, próbálom magam rábí­rni, hogy most úgy próbáljak szemlélni egy koncertet, mintha először hallanám a dalokat. Megpróbálom átélni a dalokat, úgy mintha ez az első találkozásom lenne azokkal. (Persze jó eséllyel, ez be is következhet, hiszen nem ismerem a teljes Pink Floyd és Waters repertoárt.) Miközben ezek a - mint később számomra kiderült értelmetlen - gondolatok cikáznak agytekervényeimben, elhalványulnak a fények, és elindul egy film amely az egész előadás keretét adja meg. Egy régi rádió és egy férfiember keze tűnik fel az óriás kivetí­tőn, egy pohár valószí­nűleg jófajta itallal. Rövid állomáskeresés, majd elindul a show az In the flesh cí­mű dallal a "The Wall" albumról. Korai kezdés, hiszen alig múlt negyeddel 8 óra. Ez hosszú műsor reményét kelti bennem, de ezen nem sokat töprenghetek, mert már az első számnál remek pirotechnika üdvözli a lelkes zeneimádókat. (Ha a jegyárakra gondolok, bizony kell is ide az elszánt imádat!) Az óriás kivetí­tő vászon felett indul meg a szikraeső, amely átvezeti a műsort a Mother cí­mű szerzeménybe. Erre a pontra már rég elvesztettem az elképzelést, hogy újként csodálkozzak rá a dalokra, mert a koncert hangulata és a sokszor hallgatott dalok ezt nem hagyták. Remek hangzás, tisztán szóló hangszerek, középen a mikrofon előtt Roger Waters basszusgitárjával, és remek hangjával. Kerek szemekkel, tágra nyí­lt hallójáratokkal fogadom a felém érkező hang és fény impulzusokat. Monumentális, talán ez a legmegfelelőbb szó. Állok, a dalok közötti pillanat-szünetben körülpillantok, és szinte érzem a körülöttem lévők áhí­tattal átitatott boldogság - csodálat egyvelegét. Tiszta zene, akusztikus és elektromos hangszerek, remek háttérénekesek, fúvósok. Roger időnként fémhúros akusztikus gitárral, leginkább basszusgitárjával, és még mindig remek énekhanggal. A látványelemek külön-külön nézve nem újak, de remek ötletekkel voltak beágyazva a műsorba. A pirotechnika nem csak szikraeső, vagy lángszóró, amely a megfelelő ritmusban lövell ki, hanem egy jól felépí­tett koncepció része. Amikor a kivetí­tőn, egy sportcsarnok jelenik meg, melynek a küzdőterén ví­z van, melyben egy tengeralattjáró és egy épí­tmény küzd egymással, majd a tengeralattjáró kilövi a torpedóját, az célba talál a tengeri épí­tményben, ott és pont akkor következik be a szí­npadon a látványos robbanás, ahogy a becsapódás. Remek ötlet. Mind a Perfect Sense, mind a Sheep dalokban bemutatott pirotechnika emlékezetes! Irányí­tott felfújható hatalmas figurák a levegőben, amik bejárják az Aréna légterét. Egy hófehér űrhajós, később pedig egy hatalmas rózsaszí­n disznó lebegése az, ami meglepi és mosolyra fakasztja a nagyérdeműt. Az első részből, ki kell emeljem a Leaving Beirut Waters szóló szerzeményt. Az est tartalmazott politikai üzenetet bőven. E dal előtt is a rövid bevezetés, célzás volt a ... innen nem folytatom, mert nincs helye itt semmilyen állásfoglalásnak, még akkor sem, ha csak az előadót tolmácsoljuk. Visszatérve a Leaving Beirut cí­mű dalhoz, melynek története végig követhető a szí­npad mögötti kivetí­tőn bemutatott képregénynek köszönhetően, amin a dalszöveg, mint a képregény figurák mondanivalója tűnik fel. (És ez érvényes volt a háttérénekes hölgyekre is, hiszen az ő szövegük is feltűnt, csak a szövegbuborék oda volt húzva, ahol a szí­npadon álltak.) Remek dal, súlyos és aktuális mondanivaló, egy remek show elembe ágyazva. Ha esetleg az előbbi bekezdésben nem tűnt fel valakinek, igen jól olvasta, az első rész, mivel 11 dal után, Roger rövid 15 perces szünetre szólí­tott fel bennünket, de hozzátette, hogy jönnek vissza, a Dark Side of the Moon -al. Rövid közdelem egy kis innivalóért, és hatalmas félelem bennem, hogy lemaradok akár csak egy taktusról is. Bevallom, hogy amit rajtam kí­vül valószí­nűleg mindenki tudott, arról nekem nem volt infóm, vagyis, hogy a rockzene talán legsikeresebb albuma gyakorlatilag számról számra előkerül ezen az emlékezetes esetén. A tényleg rövid szünet után elindult AZ ALBUM a Spek to Me -vel, "iszonyat" hangosra kevert effektekkel, a háttérben a holddal, a "hisztérikus nevetéssel és a velőt rázó sikoltással". A lemez minden szerzeménye, sorrendcsere nélkül megszólalt. Az effektek speciális hangzással, a terem minden zugából szóltak. On the run, Time, Money, Eclipse. Leí­rhatatlan érzés ott állni a tömegben, látni a zenészeket, és befogadni a vizuális és akusztikus élmény egyvelegét. Természetesen a borí­tóról ismert prizma is feltűnt lézeres változatban, többször végigpásztázta a közönséget, ismét egy különleges elemet emeltek be ezzel a műsorba. A ráadásban több dal között az Another Brick, Vera, Bring Boy Back ismét pirotechnikával. Zárásként, pedig a már emlí­tett és többször feltűnő rádió és a férfikéz. Végül egy hosszú körmondatban foglalom össze az estéről bennem felhalmozott élményeket, hiszen nem lehet elmenni egy ilyen esemény mellett egy frappáns lezárás nélkül: Felejthetetlenül tökéletes. Köszönet érte a Multimédia Concerts -nek, hogy elhozta hozzánk ezt az előadást! T.T. A hivatalos set list: Első rész: 1. IN THE FLESH 2. MOTHER 3. SET THE CONTROLS 4. SHINE ON YOU 5. HAVE A CIGAR 6. WISH YOU WERE HERE 7. SOUTHAMPTON DOCK 8. FLETCHER MEMORIAL 9. PERFECT SENSE 10. LEAVING BEIRUT 11. SHEEP Második rész: 12. SPEAK TO ME 13. BREATHE 14. ON THE RUN 15. TIME 16. THE GREAT GIG 17. MONEY 18. US AND THEM 19. ANY COLOUR 20. BRAIN DAMAGE 21. ECLIPSE Ráadás: 22. HAPPIEST DAYS 23. ANOTHER BRICK II 24. VERA 25. BRING BOY BACK 26. COMFORTABLY NUMB

Legutóbbi hozzászólások