King King: Live

írta Bigfoot | 2017.02.17.

Megjelenés: 2016

 

 

Kiadó: Manhaton Records

Weblap: http://www.kingking.co.uk

Stílus: blues-rock

Származás: Skócia

 

Zenészek

Alan Nimmo  gitár, ének
Bob Fridzema – billentyűsök, vokál
Lindsay Coulson – basszusgitár
Wayne Proctor – dob, vokál

Dalcímek

CD 1

01. Lose Control
02. Wait On Time
03. Waking Up
04. Rush Hour
05. Long History Of Love
06. More Than I Can Take

CD 2

01. You Stopped The Rain
02. Jealousy
03.Crazy
04. All Your Life
05.Stranger To Love
06. Let Love In

DVD

01. Lose Control
02. Waking Up
03. Rush Hour
04. Long History Of Love
05. More Than I Can Take
06. You Stopped The Rain
07. Jealousy
08. Crazy
09. All Your Life
10. Stranger To Love
11. Old Love
12. Let Love In

Értékelés

A 2008 óta létező skót négyes több személyi változáson is keresztülment, mire a jelenlegi felállás kialakult. Aktív kilenc esztendőt tudhatnak a hátuk mögött, hiszen nemcsak Európában adtak koncerteket, hanem Indiába is eljutottak, együtt turnéztak a Thunderrel és John Mayall-lal. Ez a mostani élő CD/DVD kombó összegzése eddigi pályafutásuknak. Természetesen hazahúzott a szívük, hiszen szülővárosukban, Glasgow-ban rögzítették ezt a koncertet.

Bár sokan blues-rocknak, rhythm & bluesnak aposztrofálják zenéjüket, ennél tágabb a kép. Fülelve, nézegetve ezt az élő anyagot, valóban hallunk kiváló bluesballadákat, bravúros szólókat, ezen felül a fiúk erős figyelmet szentelnek az énekdallamoknak is. A teljesség igénye nélkül hadd emeljek ki pár dalt:  a You Stopped The Rain vagy a Crazy dalokra azt is mondhatnám, fülbemászó mindkettő, az All Your Life viszont funkys ritmusokat hoz. A hangszerelés, a billentyű- és gitárszóló pedig egy az egyben a Santana világát idézi a régi szép időkből, a hetvenes évek elejéről. Aztán még egy árnyalatot említenék, a Stranger To Love a Free zenéjét, stílusát hozza be a képbe, Alan Nimmo pontosan úgy énekel, mint Paul Rodgers. Sok hatás tetten érhető, több zenei irányt is belefoglalnak muzsikájukba, mégis karakteres, egyéni ízekről árulkodik a produkció. Nagyon ügyesen egyensúlyoznak a szórakoztatás és a zenei önmegvalósítás határán.

Ami ma már nem divat, és sok előadó – régi arcokat is beleértve – nem meri bevállalni, itt hallhatjuk: a hosszú hangszerszólók. Ezek ma már nem divatosak az élő rockkoncerteken, de Alan, a frontember a kiváló hangadottságai mellett időnként perceken keresztül pengeti a húrokat, a halk, meditatív témáktól kezdve egészen a sikító húrpörgetésekig, s mindezt egyáltalán nem unalmasan teszi. Megjelenése hazája tradícióit idézi, skótszoknyában (kiltben) nyomja végig a bulit. Ha nem is ekkora terjedelemben, de a billentyűs arzenál is megvillan, amikor szükséges. Bob Fridzema főleg akkor van elemében, amikor a Hammond-sort nyomkodja. (Elnézést, hogy nagyon elfogult vagyok ezzel a hangszerrel, nagyon szeretem a hangját.) Számomra egy zene nem lehet rossz, ha ott a Hammond, még akkor is, ha csak szőnyegező funkcióval jelzi jelenlétét.

A koncerthelyszín, az O2 ABC nem nagy helyiség, egy színházterem, a kamerák viszont remek rálátást biztosítanak a közönségre. Önfeledten táncoló embereket, boldog arcokat látunk, bár egy kicsit furcsa, hogy tinik nem igazán akadnak a tömegben. A szerkesztésről még annyit, hogy bár a DVD és a CD műsora látszólag csak egy-egy dalban különbözik, valójában más-más koncerteken rögzítették a kettőt: a CD-t Skóciában, a glasgow-beli O2 ABC-ben, míg a DVD-t az angliai Holmfirthben, a Picturedrome-ban vették fel.

Pontszám: 9

Legutóbbi hozzászólások