Emerald Sun: Escape From Twilight

írta garael | 2007.04.21.

Megjelenés: 2007

Kiadó: LIMB Music

Weblap: www.emeraldsun.gr

Stílus: heavy metal

Származás: Görögország

Dalcímek

Értékelés

A Helloween Keeper triplájának legutóbbi darabjával kapcsolatos vegyes fogadtatás - nekem mondjuk tetszett - nem szegte kedvét a tökfej örökség kutatóinak: sőt! Most, hogy a példakép saját renovációjával van elfoglalva, itt lehet az idő, hogy ha a trónt nem is, de a mellette lévő kis-sámlit el lehessen foglalni. Túl nagy kockázat nem is állhat fent: egy-egy ragadós melódia, kis speedelés, és egy képzettebb énekhang máris sikerrel kecsegtetheti a vállalkozót: a Helloween receptje húsz év távlatából is sikeresnek mondható. Lehet persze azon sí­rni, hogy na, már megint egy kópiabanda, meg hogy hol marad a kreativitás, az újí­tó szellem, nos, ilyenkor azért én szí­vesen visszautalnám a delikvenst 1992-1996 közé, mikor a kezünket tettük össze egy egészséges riff hallatán, és az antidepresszánsokat sutba dobva kezdtük lóbálni a hirtelen rövidre vágott frizurát. Az Emerald Sun Görögországból érkezett, ahonnan az utóbbi idők során bizony nem egy nemzetközi hí­rű zenész jelent meg a metal porondon, elég csak megemlí­tenem Gus G.-t, vagy a Firewind énekesét, Apollo Papathanasio-t. Smaragd Napék szerencsére hasonló igényességgel indultak neki az országútnak, mint nevesebb társaik: a csapat 2003.-ban és 2004-ben két nagyszerű demót jelentetett meg, a "Sword Of Light"-ot és a "High In The Sky"-t, - ezek a kiadványok szerte a világon nagyszerű kritikát kaptak -, majd nagyobb fesztiválokon suvickoltál fényesre az égi csillagot. A most megjelenő debütalbumon érződik is a sok munka - ha eredetiségben nem is, szakmai alázatban és dalszerzői tehetségben mindenképpen kiemelkedik a debüt mezőnyből a banda - hasonlóan, ahogy nálunk a Wisdom is teszi. Természetesen egy ilyen tí­pusú együttes sikerének egyik legnagyobb titka az énekes, nos, Jimmy Santrazami - aki kinézetében az izomkolosszus Ralf Scheeper-t idézi -Michael Kiske és Olaf Hayer genetikus keresztezédőséből kialakulható hanggal rendelkezik, egyel magasabb szintre emelve az elhangzó zeneszámokat , jóllehet azokra egyébként sem lehet panasz. Már az intro is olyan Helloween feelinget áraszt, melyet 1985 óta nem szagoltunk, majd a nyitó Scream Out Loud döbbenthet rá minket, hogy van élet Michael Kiskén túl, és Andi Derisen innen. Azonnal ható, fütyültetős refrén, speedelő tempó, süvöltő énekes - még a pici német sarkosság is- gondoskodik arról, hogy könny szökjön az örömtől a true retro fanok szemébe. A High In The Sky egy kicsit visszanyúl Jerichos időkbe - hmm, azok a kitartott, jellegzetes sorvégi hangok...- majd a Sword Of Light nyitja ki a nyolcadik kulccsal a Helloween kaput - talán az album legnagyobb slágereként. Az Eyes Of Prophecy egy belassí­tott, majd erőre kapott Kiske dallammal ellátott szeerzemény, amely remekül készí­ti elő a lemez cí­madó dalának happy feelingjét , itt azonban egy kicsit túl erősre sikeredett a múltidézés - én a refrénre szépen rá tudtam énekelni a Judas dallamait . A fiúk aztán szépen megzenésí­tették önmagukat is: az Emerald Sun szerintem egy feleslegesen túlnyújtott instrumentális alkotás a Keeper of The Seven keys progresszí­vebb megközelí­tésével , majd hirtelen átváltunk egy kis Maidenes galoopra - a Trooper hangjai bizony itt is túl direkten szerepelnek, ám az ős Helloween dallamok aztán feledtetik a kis malőrt. A The Story Begins -el a Rhapsody reneszánsz oldala mutatkozik meg - csak az unikornis nehogy megegye azt a tököt - , a Not Alone meg a szokásos ballada - ez már Kiske kesergős korszakából-, ám érdemes végighallgatni a kellemes dallamok miatt.

Pontszám: 8