Nagy Feró és a Beatrice – „Egy szerelmes dal, Európa istennőjéhez...”

Nem, nem Varga Miklós babérjaira törnek, sokkal inkább az Európai Unió válságát foglalták dalba, amit ők így fogalmaztak meg: „Ez egy szerelmes dal, Európa istennőjéhez...”

Cserfalvi Zoltán szerint ez csak az első dal a már készülő új lemezről: „Dolgozunk az új Beatrice-lemezen! A nyakamban lógó kis Ricse-kendő azonban nem akármilyen Ricse-kendő! Nemrégiben a kisfiam megkért, hogy mutassam meg neki a házunk padlását, így hát felvittem. Szinte azonnal belebotlottunk az egyik kincsesládámba és elsőként az én 30 éves Ricse-kendőm került a kezünkbe. Ha ez a kendő mesélni tudna! Minden koncerten rajtam volt gyerekkoromban, 1984-85-től kezdve.”

Töfi régi rajongója a zenekarnak, Pofakönyv-oldalán felidézte első Beatrice-koncertélményét is ezzel kapcsolatban: „Ma már hihetetlennek tűnik, de akkoriban nem volt egy életbiztosítás Ricse-kendőben mászkálni az utcán. A rendőrök ugyanis előszeretettel verték meg érte az embert. Többnyire nem a nyílt utcán csinálták, hanem bevitték a pácienst például a MŰVHÁZ mosdójába. Amikor Szolnokon engem nézett ki magának az egyik, akkor megúsztam, mert épp zárva volt az intézmény, így jobb híján elengedett, de persze nem voltam mindig ilyen szerencsés.

14 évesen szerettem meg a Ricsét, pedig ők akkor már évek óta nem léteztek és nem koncerteztek. A haverok mutatták meg a ’78 és ’81 között készült kalóz koncertfelvételeket és azonnal az egyik első számú kedvencem lett. A zene is marha jó volt, de amit a koncerteken összebohóckodtak, az végképp nagyon tetszett. Nagyon sajnáltam, hogy soha nem láthatom őket élőben. Aztán ez szerencsére mégis másképp alakult!

1985. december 29-én felmentem Pestre a barátaimmal, az első Pokolgép Metal Karácsonyra. Kalapács Józsi akkor katona volt és valamiért nem engedték ki a koncertre, így Nagy Feró ugrott be helyette. Óriási buli volt, főleg, hogy a végén még öt Ricse-nótát is elnyomtak, aminek külön nagyon örültem! Már a buli előtt pletykálták az emberek, hogy másnap Beatrice koncert lesz Csepelen, a Papírgyári Klubban. Alig akartam elhinni, hiszen ők ekkor lényegében be voltak tiltva. A koncert vége felé aztán az első sorból felkiabáltam Ferónak, hogy tényleg lesz-e Ricse koncert másnap és azt mondta, hogy igen! Egyértelmű volt, hogy ott kell lennem, de ez persze nem volt olyan egyszerű 15 évesen. A szüleim érthető okokból mindig elég nehezen engedtek el ilyen fiatalon és abban biztos voltam, hogy másnap aligha mehetek fel ismét Budapestre. Már csak azért sem, mert ilyenkor mindig a vasútállomáson kellett tölteni az éjszakát, hiszen csak hajnalban ment vonat Szolnokra.

Szóval biztosra kellett mennem, így amikor másnap délután elindultam otthonról, akkor így feleltem Édesanyámnak a »Hová mész kisfiam és mikor jössz?« kérdésre: »Ricse koncertre megyek a Papírgyárba, 8 körül jövök.« És már mehettem is. Azt persze „elfelejtettem” említeni, hogy nem a szolnoki papírgyárba megyek, hanem Csepelre és nem este 8 körül fogok jönni, hanem reggel.

A koncertre egyedül mentem, mert senki nem tudott velem feljönni. Kibumliztam Csepelre és hosszas várakozás után valóban rázendített az ős-Beatrice. Jöttek sorban a jól ismert dalok és én kész voltam! Iszonyat nagy élmény volt őket élőben látni! Egy egészen pici színpadon játszottak és én persze az első sorból élveztem az előadást. Nem is volt igazi színpad, csak egy kis emelvény. Miklóska Lajos még cigivel is megkínált, amikor rágyújtott buli közben. Kettőt kértem és az egyiket jó sokáig megőriztem emlékbe.

Buli után csurom vizesen besétáltam a Nyugatiba és a reggel induló vonaton éjszakáztam. Akkoriban az volt a koncertre járó népek óriási szerencséje, hogy a MÁV már éjfél körül betologatta a helyükre a hajnali vonatokat, így nem kellett a szabadban tölteni az éjszakát. Reggel haza is értem 8 előtt és nem értettem, hogy Édesanyámnak mi a problémája, hiszen minden úgy volt, ahogy ígértem. Ma már persze értem, hogy miért aggódtak értem annyit az én drága szüleim, de a gyerekek már csak ilyenek. Ha koncertre kell menni, akkor mennek bármi áron. Én meg aztán főleg ilyen voltam.”

Érdekesség, hogy a Beatricének volt már egy Fáj a szívem című dala, habár az egy Horváth Pista-féle cigánynóta feldolgozása volt.