Glenn Hughes – „Alighanem a zenei pályám legsúlyosabb lemeze jön novemberben!”

A legendás énekes-basszusgitáros – aki megfordult a Deep Purple, a Black Sabbath, a Black Country Communion és a California Breed soraiban is – így nyilatkozott a 2008-as ’First Underground Nuclear Kitchen’ után érkező új szólólemezéről, melyet egy koppenhágai stúdióban rögzítettek nemrégiben.

Zenésztársai a lemezen: Søren Andersen – gitár, Pontus Engborg – dob és Lachlan "Lachy" Doley – billentyűs hangszerek.

„Alighanem a legsúlyosabb lemez lesz, amit valaha is készítettem, de ezzel nem akarom megtéveszteni a metalrajongókat, mert nem metalzenéről van szó, hanem egyszerűen valami kibaszott súlyos, vastagon és agresszívan megszólaló, sötét anyagról, minden egyes szám kiált azért, hogy élőben játsszuk el.”

Néhány cím a lemezről: Let It Shine, God Of Money, Steady (ez utóbbin a Red Hot Chili Peppers-dobos Chad Smith vendégszerepel, aki hagyományos közreműködője Glenn Hughes lemezeinek).

Stúdiózás közben beszélt Glenn arról a zenei sokszínűségről, ami negyvenéves zenei karrierjének védjegyévé vált: „Soha nem készítettem két egyforma albumot. Vegyük az első 'Trapeze'-t, amitől teljesen különböző lett a második és a harmadik, aztán jött a ’Burn’, a ’Stormbringer’ és a ’Come Taste The Band’ a Deep Purple-korszakból, amelyek megintcsak különböztek ezektől és egymástól is, hogy a Hughes/Thrall lemezről, meg a Tony Iommi-féle ’Seventh Star’-ról ne is beszéljünk, meg a stíluskalandozásokról a szólólemezeimen.

Bár némelyik lemezem nagyon-nagyon soul és funky hangulatú, a kulcsszó számomra – mivel angolnak születtem és Nyugat-Midlandben nőttem fel – a rockzene. Mikor a hetvenes évek elején Amerikába költöztem, Detroit új hangzású zenéit kezdtem el hallgatni, aztán találkoztam Stevie Wonderral, aki barátom és mentorom lett, a jó viszonyunk ma is tart. Viszont mindenkinek tudnia kell, hogy a sikereim a rockzene alapjaiban gyökereznek. Bármennyire szeretem a Beatlest, Otis Reddinget vagy Stevie Wondert, ha valaki Glenn Hughesra gondol, akkor csak a basszer jut eszébe, aki bármilyen hangtartományban képes énekelni.

Van egy csomó rocksztár barátom – nem nevezném meg őket –, akik csak egyféle dimenzióban játszanak. Őket meg lehet ismerni a stílusukról, engem viszont meg lehet ismerni a hangomról. Szidnak és dicsérnek, amiért gyorsan tudok váltani rockzenéről soulra, funkra, akusztikusra vagy akár jazzre, de ezzel a közönségemnek nincs semmi baja, ez mind én vagyok. Az új album teljes egészében Glenn Hughes zene lesz, és pont ezért nagyon fontos album.”