A csellisták húrtépésétől volt hangos a Borsodi RockPart’16 (x)

A fesztivál második napja keményen odapakolt. A maximális rock uralta az étert, csellón tépték a heavy metalt, belső utazásra hívott a Kowalsky meg a Vega, szétszedett és újra összerakott a TesseracT, a metalcore mennyországba vitt a Caliban, és kiderült, hogy mitől tud brutál jó lenni egy rock/metal fesztivál.

Péntek délután, amilyen lendülettel letették az emberek a munkát, úgy vették az irányt a Balaton felé, rövidesen beállt az M7-es, a hőségben pedig mindenkit ellenállhatatlan erővel vonzott a magyar tenger, köztük Balatonszemes, a Borsodi RockPart Fesztivál. A korai fellépőket komoly próba elé állította a hőség, de panasz nem érhette ajkunk, becsülettel lenyomták a koncerteket. A tűző napfény sem tántoríthatta el a Moby Dick-et attól, hogy apait-anyait beleadjanak és magukhoz vonzzák a fesztiválozókat.

Miért szeretjük annyira a fesztiválokat? Mert amellett, hogy minden az önfeledt szórakozásról szól, és zenei oázisban érezzük magunkat, olyan zenekarokkal és zenei stílusokkal is megismerkedünk, amik kívül helyezkednek komfortzónánkon, amelyekbe nem feltétlen botlanánk bele egy-egy szimpla bulin. A Borsodi RockPart’16 pénteki felhozatala is jócskán tartogatott zenei csemegéket.

Bár a Kowalsky meg a Vegát nem kell senkinek sem bemutatni, slágereiket ezrek szeretik és énekelik, ahogy tették ezt Balatonszemesen is. Kowa karizmája és dumája pedig ezúttal is hozta a papírformát, sőt még egy bölcsességgel is ellátott minket: „Semmi sem az, aminek látszik” Ezzel nem nagyon tudunk vitatkozni.

A magyar bandák sorát folytatta a 30 éves Ossian. A rock katonái csatasorba álltak, gyönyörű gitárszólók, instrumentális szerzemények és a maximális rock szólt teljes hangerővel a Monster nagyszínpadról. Paksi Endréék nem szégyellték kimutatni érzelmeiket, Ahányszor látlak című számukkal lírájukat is megcsillogtatták. A mondanivaló kiszakított minket, egy pillanatra megállt az idő majd a rockzene hullámhosszán utaztunk tovább, mert, ahogy Endre is mondta, „az élet egy utazás, aminek sohasem lehet vége.”

A külföldi sztárok sem várattak sokat magukra, színpadra lépett a Tesseract, akik vérkomoly előadásukkal mutatták meg nekünk, mint jelent a matekmetal kifejezés. A tört ritmusokkal, váltásokkal teletűzdelt koncert igazi ínyencségnek számított.

Majd a csellók hangja hasított pengeélesen az éjszakába, következett a finn Apocalyptica. A csellisták jöttek, láttak és győztek. A koncertről csak szuperlatívuszokban lehet nyilatkozni, olyan komoly show-t produkáltak, mely a világ bármely színpadán megállta volna a helyét. A srácok úgy tépték a húrokat, mintha gitáron játszanának. Olyan elementáris energiákat közvetítettek miközben rendkívüli összhangban dolgoztak, ami teljes tiszteletet és csodálatot váltott ki még az egyszerű halandókból is. A banda már 20 éve űzi az ipart, de hogy milyen, amikor egy cselló éles hangja visít a levegőbe, majd megjön hozzá az eszméletlen iramú dobos kíséret, majd pedig az egész átcsap heavy metalba? Iszonyúan jól szóltak, amihez jött még az erős vizuális élmény, ott álltunk földbe gyökerezett lábbakkal, libabőrrel és hálás szívvel.

Az éjjel itt még nem ért véget, a Caliban tette fel az i-re a pontot. Minden maradék energiánkra szükség volt, hiszen a banda olyan kíméletlen iramot diktált, fékezhetetlen pogóval és tombolással zártunk.

A Borsodi RockPart’16 fináléjában még ránk vár ma este a Gamma Ray (GER), a Lost Society (FIN), a Carach Angern (NL), de érkezik a legnépszerűbb magyar rockzenekar, a Tankcsapda is.

Rock, metál, Balaton, Borsodi RockPart’16