Már a RockPart első napja is mart, mint a kígyóméreg (x)

írta Hard Rock Magazin | 2016.06.24.

Angyalhangú metal istennő jött közénk, hogy oltáránál áldozzunk, a szimfonikus dallamok ütköztek a kemény akkordokkal és a pergő, rezgő ritmussal, hogy örvényt kavarva söpörje el a RockPart közönségét. Már az első nap is mart, mint a kígyóméreg, Molnár Máté (Road) szavaival élve pedig: „2016-ban is kib.szott jó hely ez a RockPart”.

 

 

De ne ugorjunk ennyire előre, nézzük, hogyan is indított a fesztivál! Tomboló hőség, gyülekező rockerek, már reggeltől kezdve izzott a levegő, a fesztiválozók halkan készülődtek, amikor egyszer csak ütemes lábdob és elektromos gitár hangja törte meg a csendet, és akkor valami megmozdult bennünk. Eljött a pillanat, amikor a Borsodi Nagyszínpad egyszer csak teljes hangerővel megszólalt. Az Apey and the Pea nyitotta meg a fesztivált, akik egyből a közepébe csaptak. Semmi laza bemelegítés, csak a kőkemény rock, a szexi, dögös hangzás, amely egyből megalapozta a hangulatot: igenis kérem, nem akárhol vagyunk, hanem a RockParton!

Majd a Dalriada avatta fel a Monster nagyszínpadot, folkos, vidám, pergő ritmusú dalaikat itták magukba a rockzenére kiéhezett fesztiválozók. Mezítláb, bakancsban, saruban vagy sportcipőben, ahány ember annyiféle lábbeli, de egy közös: az egy ritmusra dobbanó talpak, lábak, az egyszerre mozduló karok és az eufórikus hangulat.

A Road koncertjére már népes közönség gyűlt össze, és ekkor kezdett realizálódni bennünk, hogy igen, itt vagyunk végre, ez a 3 nap pedig nem fog másról szólni, csak a kőkemény zúzásról. Bár benzingőzös világból jött a csapat, mégsem hagyhatták ki, hogy a magyar válogatott focistáit méltassák. Szívből, teljes torokból, egy emberként skandálta a tömeg a Ria, Ria Hungáriát, majd búcsúdalukban, kanyarban, keresztben, az út végéhez érve elszabadult a színtiszta rock extázis.

Átérve a Borsodi nagyszínpadra, a Delain következett. Charlotte Wessels mesterien énekelte rá a kemény alapra a lágy dallamokat, zenéjük egyszerre volt súlyos és lágy, pengeéles és vaj-puha. Valószínűleg ez a kettőség az, amiért annyira lehet szeretni őket. Charlotte hangja simogatta füleinket, miközben a gitárszóló és a dob kettőse izgatta az idegeinket és érkezett a várt, bizsergő érzés. Hatalmas koncertet adtak, ha valakiben volt is előítélet a bandával kapcsolatban, akkor azt kíméletlenül leszaggatták az emberről, hiszen egymás után kaptuk a katarzis élményt. Amikor pedig már azt hittük, hogy nincs tovább, ők folytatták és folytatták, a csúcson tartva, felemelve minket.

Akusztikus gitár, tekerő lant és hegedű a színpadon? Igen, vérprofi előadást hallhattunk és láthattunk a svájci Eluveitie csapatától, akik először visszafogottabban kezdtek – éreztük a zene iránt érzett alázatot és szeretetet ­– majd egyre több energiát pakoltak bele a show-ba és meneteltek előre, hogy megmutathassák kemény oldalukat is. Itt már biztos volt, hogy mi nem egy teadélutánon vagyunk, hanem egy rock- és metalfesztiválon. Ahogy haladtunk előre, úgy kerültek felszínre az egyre erősebb érzelmek, amiket nem elég már szépen előadni, hanem hörgő, mély hangon üvölteni kell. Ugye tudod, miről beszélünk? És csak ezután jött a java, mivel az őrjöngő közönség örvényt kavart, úgy örvénylett az energia is.

A nap záróakkordja a fesztivál eddigi legsötétebb momentuma is volt egyben, amikor a narancsizzású holdfény alatt celebrált fekete misét a Vader. De hol vagyunk még a csúcsponttól, hiszen hátravan 2 nap, amikor a pénteki napon fellép a finn Apocalyptica, érkezik a TesseracT, a Gamma Ray és a szintén germán Caliban, de a magyar bandákról se feledkezzünk el, jön az Ossian, a Kowalsky meg a Vega és még sokan mások.

Ne feledjétek, 3 nap tömény rock és metalt kapunk a nyakunkba, arcunkba, ki hova kéri! Rock, metal, Balaton – Borsodi RockPart’16! 

Legutóbbi hozzászólások