DVD kritika: TWISTED SISTER - LIVE AT SUMMER ROCKS BUDAPEST 2004
írta admin | 2005.10.20.
Három meghatározó élményem 2004-ből a TS-el kapcsolatban:
![](https://hardrock.hu/wp-content/uploads/2024/02/huacdcbepo.jpg")
1. Idén nyáron, mikor elterjedtek olyan hírek, hogy a Twisted Sister Magyarországra jön és szinte Európában rajtunk kívül csak néhány fesztiválon lépnek fel, olyan bomba hírként ért, hogy szinte el sem hittem.
2. Elmentem a bulira és az első sorból végigtombolva a koncertet szinte hullaként távoztam haza (és egy Jay Jay French pengetővel ).
3. Nagyjából egy hónapja a legjobb cimborám hívott, hogy mi lenne, ha újra megnéznék a koncertet? Azt hittem viccel és repülőjegyeket vett Amerikába, de akkor a kezembe nyomta a DVD-t. Ezek után teljesen kész voltam, a rózsaszín pengető azóta a nyakamban lóg, de legszívesebben ezt a korongot is magammal vinném mindenhova.
Végigolvasva ezt a három bekezdést biztos gyerekesnek tűnik rajongásom, nem is vagyok ilyen típus, de Dee Snider szerintem a rock történelem egyik meghatározó eleme és végtelen egyszerű, de dallamos, és szívből jövő szerzeményei nagyon megfogtak rengeteg rajongóval együtt.
Ahogy minden buli ez is a What You Don’t Know-al kezdődött. Mark Mendoza hihetetlen látványos macsós basszusgitározásával, Dee pedig mintha 1982-ből jött volna egyenesen, hangja iszonyú erőteljes, mozgása, olyan mintha el sem telt volna ez a 20 év. A felvétel persze egy kamerával készült, de tű éles a kép és a hang is szépen sztereoban jön.
Az átvezető a We’re Twisted ’Fuckin’ Sister konferálása után belecsaptak a Kids Are Back-be. Itt Eddie pár hangot teljesen hamisan játszott a szólóból, vagy inkább mondjuk úgy máshogy, mint ahogy azt a lemezre megírta. Dee ugrál végig, rohan egyik végétől a színpadnak a másikhoz, a vokált Mark, AJ Pero és a közönség adja.
A Hungary – Stay Hungry felszólítás talán csak itt Magyarországon tud ilyen nagyot sütni. A dal közepén bedöglött Dee mikrofonja így egyszerre két mike-ba énekelt, aztán a rosszat elhajította.
„Hungary How A Fuck Are You.?” Dee elmondja, hogy milyen régóta várnak arra, hogy itt játszanak, hogy lássanak minket, anyaszomorítókat. Kezdődik a Destroyer, Eddie klasszikus riffjeivel, Mark üti vágja a basszgitárt ahogy játszik. Aki a dalt ismeri, nem kell elmondani micsoda döngölés volt végig, kezdődtek a gondok Mark gitárjával (ennyi verés még pofonból is sok, szegény gitár), a dal nagy részében nem játszott. Jay Jay sajátos interpretálásában előadta a dal szólóját. A dal végét Mark DESTROYER! üvöltése zárja.
Rögtön megállás nélkül folytatják a Like Knife In A Back –el a programot. A dal végén Mark levonult itt már nagy gondjai voltak a gitárral.
You Can’t Stop Rock n Roll, újra egy kis mikrofonteszttel és Mark új gitárjával kezdődik. Néha mintha kicsit szétcsúszna a ritmus, de hamar összerántják a fiúk. Jay Jay szólója frenetikus. A dal tele van díszítéses tekeréssel, ami eredetiben nem volt, érdekes feldolgozása önmaguknak. A végén a közönséget is bevonják a refrénbe, de mi nem a Hammersmith Odeon vagyunk azért. A dal végén Mark iszonyú erővel vágja dühében földhöz a gitárját.
Rövid szünet következik. Dee elmondja, hogy mi igazából úgysem értjük mit fog mondani, azért a Motherfucker-ezést megértették hazai kollégák is. Dee szerint az első sorok (én is) teljesen őrültek, de mi van ott hátul kérdi? Mark baszakodik a gitárral, nem akar összejönni, így Dee elmeséli, hogy a 80-as években nem tudtak eljönni hozzánk, de most újra összeálltak, nincs vasfüggöny, és a TS tud itt játszani Magyarországon és még Oroszországból is iderepültek tudomása szerint, hogy megnézzék őket. Mivel Dee ki is fogyott a témából, jött Jay Jay és elmesélte, hogy Amerikában minden fiatal zenekar mostanában kapásból lemezszerződést kap azért mert más dalait eléneklik, szinte alig van rajongó táboruk, és ismertségük. Az a nagy dolog, hogy több mint 20 év után is ennyi rajongó kíváncsi rájuk, mint itt is ahányan vagyunk. Ez a nagy dolog! (Hát igen ebben van valami – a szerk.) Megkér minket, hogy ezeknek az amerikaiaknak a hivatalos oldalon mondja meg mindenki, hogy ezt csinálják utánuk ezek a bandák, amit ?k tettek.
Összeállt a basszusgitár és hatalmas elsöprő erővel jön a Fire Still Burns a Come Out And Play lemezről. Dee a színpad egyik végétől a másikba szalad és énekel. A közönség is bekapcsolódik a refrénbe, AJ látványosan püfölte a dobokat , az iker szóló kicsit döcögött.
Tovább robog a program azonnal a Shoot ’Em Down-al. Mark mikrofonállványa összedől, Dee mikrofonja megint haldoklik, minden 2. sort hallani. Mark Eddie-vel vokálozik, Jay szólója olyan pontos most, mintha a lemezről jönne. Jay a szóló után felszántja a színpadot fel le szaladgál. Újra a közönség jönne, de hát nem nagyon jöttünk be kell vallani.
TS koncert persze nem lehet We’re Not Gonna Take It nélkül, ezt a dalt szerintem az is ismeri, akinek feláll a szőr a hátán ha meghallja, hogy heavy metal. A 80-as években minden kívánságműsor ezt játszotta, és még B.Tóth Laci Poptarisznyájában is gyakran lement. A három gitáros összeborul a színpad közepén. Itt a közönség is aktívabb volt, szinte mindenki üvöltötte a refrént, Hammersmith –t meghazudtoló módon. A dal véget ér, de aztán Dee úgy gondolja, hogy nem voltunk elég hangosak így, újra egy kis közönség énekeltetés és újra belekezdenek a dalba a fiúk.
Újra technikai gondok, de most hamar rendeződik minden, és folytatódik a program. I am I me. Az első sorokban elkezdtük énekelni úgy, hogy a csapat még nem kezdte el játszani a dalt, ezt Dee egy Good! felkiáltással nyugtázta. A szólók ismét kicsit nyeglék, de azért hasonlít a bakeliten lévőkre.
Hatalmas kedvencem az I Believe In Rock n Roll következik. Dee mint egy őrült ugrál, szalad és úgy énekel, mintha a stúdióban lenne. Lejön hozzánk az első sorokba az árokba ott énekel. A dal közepén egy videokamerát ragad és megörökíti a közönséget, ahogy énekeljük a refrént. A harangot AJ adja egy samplerről a dobszerkó mögül.
Az első lemez nagy dala az Under The Blade-el folytatódik a program. „All Right Budapest, Let Me See Your Hands In The Air…”. Dee gonoszul énekli a sorokat, kicsit mélyebben, mint ahogy azt 82-ben megírta. A jobbra – balra dülöngélés megvolt itt is, ahogy azt már a videóról láthattuk. Jay a szólói alatt a földön fetrengett, a dal lezárása frenetikusra sikerült.
Megint elmondja Dee , hogy mennyire sajnálja, hogy ennyit kellett várnia a rajongóknak itthon, hogy láthassák kedvenc zenekarukat és ezt a lehetőséget is egy igazi nagy rajongónak köszönhetjük, aki az egész világon követi őket az USA-tól Svédországon keresztül mindenhova. (Zsolt) A következő dal neki és minden rajongónak szól:
The Price. A dal kezdő sorait ha meghallgatjuk akkor tényleg libabőrösek lehetünk. Mintha nekünk írta volna Dee 1984 táján. Érdemes utánakeresni a dalszövegnek. Megmondom őszintén Dee itt a koncerten még több érzelmet vitt a dalba, mint a stúdióban, nagyon megelevenedett az egész előadás. Eddie szólója kicsit megkopottnak tűnt, mintha máshogy játszotta volna a szólót, mint a lemezen. AJ hatalmas és látványos mozdulatokkal csépelte a dobokat.
Nem maradt ki a Burn In Hell, teljesen vörös fényben úsztatva a színpadot és Dee-t. Ilyen mélyen még soha nem kezdte énekelni talán ezt a dalt. Aztán beindul az őrület, a fejrázás, szaladgálás, Mark szinte veri a gitárt, mintha nem is játszana rajta, hanem verekedne vele. Eddie és Mark nyomta a vokált rendesen (See No Evil, Hear No Evil…). Eddie néha olyan tudományos arccal nézte a gitárját szólók alatt, mintha valami új technikát akarnak felfedezni a hat húr pengetésében.
Itt kapott először egy kis pihenőt Dee mert jött AJ Pero dobszólója, ami fantasztikus élményszámba ment, nagyon ritkán sikerül egy dobosnak jó programot összerakni, de AJ egy samplerrel rendesen megspékelte a műsorát, ami nagyon jót tett, a bemutatónak.
És Dee szerint eljött az idő, hogy végre mindenki megőrüljön, és beinduljon, először nem veszi a PeCsa közönsége a felszólítást így lazán Dee erre csak annyit mond, hogy a lelkesedésünk egy kalap szar. Még egyszer nekifut na ez már jobban sikerül és engedélyt ad arra, hogy elkezdje a banda az I Wanna Rock.-ot
Itt aztán senki nem marad egy helyben, Jay menekül egy hölgy elől, aki minden áron szeretné az első sorokból megkaparintani. Jay kap egy Szerb zászlót, melyet kifeszítenek Dee-vel, külön köszönti a szerbeket Dee! Persze itt aztán minden sorban kell énekelni, aztán rájön Dee, hogy ez lehetne I Wanna Fuck is, de azt kéri mindenkitől, hogy most rockizzunk aztán basszunk.
A ráadás a „Twisted Sister … Come Out And Play” sorokkal kezdődött és nem mi skandáltuk, hanem a lemez címadó dala következett. Ez maga a csoda volt! Zöldben úszik az egész színpad, Dee a színfalak mögül énekli az első versszakot. Aztán szépen kisétál és a jól ismert üvöltéssel iszonyú beindulás következik a színpadon és az első sorokban is. Jay megint mintha új szólót költött volna a dalhoz.
Do You Want One More? Hát erre mit lehet mondani, rengeteget még! Mielőtt Dee bemutatja a bandát, megkérdezi ki tud angolul, hatalmas ováció. Aztán azt mondja, aki nem tud angolul most ne mondjon semmit, ismét ováció. J. Aztán arra kéri az angolul tudókat, hogy tolmácsolják szavait a többieknek. „Ez (mutogat a tagokra) az eredeti felállású Twisted Sister itt a színpadon. Ismét kéri, hogy fordítsunk egymásnak. És akkor az utánozhatatlan AJ Pero, a dobok mögött. A gitárzúzó Mark The Animal Mendoza, ünnepelteti magát. Gitáron Eddie Fingers Ojeda, mellette gitáron Jay Jay French. Jay bemutatja, Mr. Sister-t Dee Fuckin’ Snider-t.
És jön végezetül az SMF, ami szintén minden koncerten elhangzott szerintem eddig amióta megírták. Dee leugrik az árokba, szalad végig, akik elől állnak (én is) megérinthetik, mindenkivel lekezel. Behajol a közönség közé, hogy a 2.-3. sorok is elérjék. Hatalmas láncot a nyakából valaki ereklyeként meg akarta tartani, Dee azonban résen volt. Közönségénekeltetés az első soroktól az utolsóig. Mark eldobja a mikrofonállványt, Dee üzeni minden magyarnak, hogy Stay Hungry - Hungary, dob egy csókot és ezzel vége a bulinak.
Huh, itthon a fotelben is leizzadtam újra, nem értem ezt a zenekart, végtelenül egyszerű dalokat írnak és mégis az a szeretet, az a közvetlenség, ami jellemzi őket hihetetlen. Nincs semmi sztár komplexusuk, még ennyi idő eltelte után sem. Dee úgy énekel és ugrál (próbáljon valaki két órás konditermes edzés közben teli torokból énekelni), szántja fel a színpadot mintha a 20 év el sem telt volna. Köszönjük ezt az estét sokáig emlékezetes marad!
1. What You Don't Know (Sure Can Hurt You)
2. The Kids Are Back
3. Stay Hungry
4. Destroyer
5. Like A Knife In The Back
6. You Can't Stop Rock N Roll
7. Fire Still Burns
8. Shoot 'Em Down
9. We're Not Gonna Take It
10. I Am, I Me
11. I Believe In Rock N Roll
12. Under The Blade
13. The Price
14. Burn In Hell
15. AJ Pero Drum Solo
16. I Wanna Rock
------
Encores
17. Come Out And Play
18. S.M.F.
Dee 'Fuckin' Snider: Lead Vocals
Mark 'The Animal' Mendoza: Bass
Eddie 'Fingers' Ojeda: Guitars
Jay Jay French: Guitars
AJ Pero: Drums
Az anyag kalóz koncert, tehát kereskedelmi forgalomban NEM kapható!
Hellstar 10/10
Legutóbbi hozzászólások