Még mindig fúj a szél: Hetvenöt esztendős Bob Dylan

Motyog. Nem énekel, nem is igazán tud. Csak magának motyog, még a színpadon is, nem nagyon izgatja a közönség.

Vakargatja a gitárt, közben motyog, pedig fontos, és ez már ötvenöt éve nyilvánvaló. Vietnam, Kennedy/Dallas, Hippie, Watergate, Reagan, Öbölháború, 9/11 – minden elsuhant a szélben, de ő most is itt van, aktívan turnézik és lemezeket készít.

A neve sem sajátja, volt mersze kölcsönvenni a walesi költőóriástól, igaz, a Robert Allen Zimmerman névvel nem biztos, hogy sokra vitte volna a szakmában. Pedig ha úgy vesszük, kissé peches a pali. Írt egy rakat remek dalt, de istenigazából mások vitték őket sikerre: All Along The Watchtower – Jimi Hendrix, Just Like a Woman – Joe Cocker, Knockin’ On Heaven’s Door – Guns ’n’ Roses, Mr Tambourine Man – The Byrds, Man In A Long Black Coat – Emerson, Lake & Palmer. A Mountain és Brian Ferry pedig egy-egy teljes albumon dolgozta fel dallamait.

De nincs is olyan legendás, korszakalkotó rocker, aki ne kellő tisztelettel nyilatkozott volna róla, legyen az Hendrix, vagy akár Frank Zappa. Ha egy Keith Richards azt mondja, hogy Dylan néha rajta is túltesz, akkor még mit lehet róla elmondani? Bár sokan elátkozták, amikor akusztikus gitárja mellett néha az elektromos is a kezébe került, egy ’Highway 61 Revisited’ album nélkül szegényebb lenne a rock történelme.

Rang játszani a dalait, még a Stones is meghívta őt a színpadra, Jagger saját magán röhögve énekelte vele a Like A Rolling Stone-t. Vagy 1985-ben a Live Aiden Keith Richardsnak és Ronnie Woodnak nem derogált beállni mellé kísérőnek, amikor a himnuszt, a Blowin’ In The Windet énekelte. Hogy borzalmasan hangzott az egész? Kit érdekelt…

Nagyon amerikai előadó, a dalai jórészt az Újvilághoz szólnak, arról, hogy mit lehetne ott szebben-jobban csinálni, de ennek ellenére Európában is nagy becsben tartják. Néha át is ruccan az öreg kontinensre játszani, hogy az itten dekadens népségnek is motyogjon valamit. Az utóbbi időben inkább emlékezik, kedvenceit énekli, például Sinatra-dalokat, de másokat is. Vajmi kevés köze van rockhoz, de istenem, Jim Morrison is rajongott Sinartráért, ettől senki sem lesz kevesebb.

Az idők változnak, de ő csak motyog tovább. Hetvenöt évesen is.