Carsten Lizard Schulz Syndicate: The Day The Earth Stopped Turning

írta CsiGabiGa | 2016.02.09.

Megjelenés: 2015

 

 

Kiadó: Power Prog

Weblap: http://www.carstenschulz.com

Stílus: hard rock

Származás: Németország

 

Zenészek
Carsten Lizard Schulz - ének Steffen Seeger – (Iain Ashley Hersey) - gitár Oliver Güttinger (Backbone Slide) - gitár Volker Krawczak (Axel Rudi Pell) - basszusgitár Markus Kullmann (Voodoo Circle) - dob Holger Seeger (Dead End Heroes, Iain Ashley Hersey) - billentyűs hangszerek Thomas 'Hutch' Bauer (Frontline, State Of Rock, Evidence One) - basszusgitár Ramy Ali (Freedom Call) - dob Cede Dupont (Symphorce, Freedom Call) - gitár Pete Ahonen (Burning Point, Stargazery) - gitár Alex Jansen - basszusgitár Matteo Filippini (Moonstone Project) - gitár Pete Newdeck (Eden's Curse) - háttérvokál Chris Lyne (Mother Road, Soul Doctor) - gitár Michael Müller (Jaded Heart) - basszusgitár Helge Engelke (Fair Warning, Dreamtide) - gitár Neil Murray (Whitesnake, Black Sabbath, Gary Moore, Phenomena) - basszusgitár Guido Stöcker - gitár Erik Norlander (Rocket Scientists) - billentyűs hangszerek Henning Saleschke - basszusgitár Stefan Kahne - gitár Axel Rudi Pell - gitár Alessandro Del Vecchio (Paradise Inc., Voodoo Circle, Hardline) - billentyűs hangszerek Jörg Wartmann (Powerworld, Evidence One) - gitár Ilker Ersin (Freedom Call, Powerworld) - basszusgitár Rolf Munkes (Empire, Razorback, Dead End Heroes) - gitár Oliver Hartmann (Hartmann, Avantasia, At Vance) - gitár Ferdy Dörnberg (Axel Rudi Pell) - gitár Mat Sinner (Sinner, Primal Fear, Voodoo Circle) - basszusgitár Kelly Simmonz - gitár Paul Logue (Eden's Curse, Paradise Inc., Dead End Heroes) - basszusgitár Tommy Vitaly (SevenGates) - gitár Thorsten Koehne (Demon Drive, Eden's Curse, Code Of Perfection) - gitár
Dalcímek
CD1: 01. The Prize Is Shame 02. Head's Blowing A Fuse 03. Black Water Soul 04. Dogs 05. Perfect To Me 06. Into The Blue 07. Soulburn 08. Man In Flames CD2: 01. Last Train To Babylon 02. Lucky Star 03. Song Like Rain 04. Close Your Eyes And Count To Ten 05. Brand New Fire 06. Nothing Left To Give 07. Postcards From Hell 08. The Teacher
Értékelés

A jobb sorsra érdemes német énekes olyan zenekarokban szerepelt, mint a Book Of Reflections, Evidence One, Domain, Code Of Perfection, Paradise Inc. vagy a Dead End Heroes, de énekelt Tommy Vitaly, Iain Ashley Hersey vagy Boguslaw Balcerak gitárosok szólóalbumain is. Rekedtes hangja kicsit a Vengeance énekes, Leon Goewie-ra emlékeztet. Első szólóalbuma mindjárt dupla lemez lett, bár a normál CD hosszát épp hogy csak meghaladja (83 perc) az anyag, de az igazi '70-es évekbeli old school hangulatot ezzel a dupla bakelit hosszúsággal is érzékelteti. A muzsika leginkább a Deep Purple és leszármazottainak (Rainbow, Whitesnake, Glenn Hughes) vonalán mozog, de némi Led Zeppelin hatás is felfedezhető (pl. az Emir Hot által írt Song Like Rainben) benne. Sok zenésszel játszott együtt, de most még olyan ismerőseit is elhívta vendégszereplésre, akikkel korábban nem sikerült közös felvételt csinálni.

Itt van a német hard rock színe-java. Elsősorban Chris Lyne, Michael Müller, Helge Engelke, Axel Rudi Pell, Oliver Hartmann, Rolf Munkes, Thorsten Koehne, Cede Dupont gitárosok, de a Freedom Call ritmusszekciója (Ramy Ali, Ilker Ersin), Axel Rudi bőgőse és billentyűse (Volker Krawczak és Ferdy Dörnberg) vagy a basszusgitáros-producer Mat Sinner is. Külföldről importált vendégzenészek Pete Ahonen (Burning Point, Stargazery), Matteo Filippini (Moonstone Project), Tommy Vitaly (SevenGates), Neil Murray (Whitesnake, Black Sabbath), de billentyűs fronton is kaptak erősítést Erik Norlander (Rocket Scientists) és Alessandro Del Vecchio (Paradise Inc., Voodoo Circle, Hardline) személyében.

Már csak e névsor miatt is érdemes meghallgatni a lemezt, és akkor a zenéről még nem is beszéltem. Pedig érdemes. A The Prize Is Shame iszonyú nagy Burn koppintás, de nem fájó módon, hanem szerethetően, ráadásul ezzel mindjárt meg is adja az album hangulatát. Egyszerre hozza a Coverdale-es rekedteseket és a Hughesos sikítósokat. A Soulburnben is egészen Glenn Hughes-szerűen énekel, Holger Seeger pedig óriási Hammond-szólóval teszi fel rá a koronát. A Last Train To Babylonban Alessandro Del Vecchio kápráztat el hasonlóan gyönyörű Hammond-játékával. A gitárszólók közül messze kiemelkedik Helge Engelke az üveghangjaival (Perfect To Me). Ha meghallom azokat a magasakat, biztos lehetek benne, hogy Uli Roth mester, vagy az ő padavanja, Helge Engelke játszik éppen. A Whitesnake ízű Lucky Starban Rolf Munkes játékára érdemes odafigyelni, a Song Like Rain című Emir Hot szerzeményben pedig Oliver Hartmann szólózik egy nagyot, a dal egyébként leginkább a Tony Martinos Black Sabbathra emlékeztet, de a szólónál átmegy kicsit Zeppelinbe.

Szóval van itt minden, amiért érdemes volt a '70-es években rockzenét hallgatni. Érdekességként megemlítem, hogy a Close Your Eyes And Count To Tenben Ferdy Doernberg - aki egyébként Axel Rudi billentyűse - gitárszólóval próbálkozik, és őszintén szólva nem rosszabb, mint munkaadója. Sőt! ARP ugyanis a komfortzónáján belül marad a messziről felismerhető, rétestészta hosszúságú, középtempós Man In Flamesben. A program végén amolyan két kis színesként érkezik egy Shakra stílusú rock and roll (nem véletlenül Thomas Muster "tollából"), mely Schulz énekével egy kis pudlis beütést kapott, ráadásul egy Magnum klasszikus feldolgozása (The Teacher) az Eden's Curse gityósának segítségével. (Urambocsá' jobb, mint az eredeti.)

Pontszám: 7.5

Legutóbbi hozzászólások