Wiseman elnapolva a jubileumra: Wisdom, Bloody Roots, Demonlord – Barba Negra Music Club, 2015.11.14.

Már kilencedik alkalommal rendezi meg a Wisdom zenekar a Keep Wiseman Alive-koncertet, ami mindig picit többet ad, mint egy hagyományos buli. Az elmúlt években a nemzetközi zenekarok fellépése volt meglepetés, előtte pedig általában lemezbemutató koncertként aposztrofálták az estét. Most nem volt semmi extra nagy durranás. Vagy mégis?

Idén hazai zenekarokat hívtak meg, akikkel már régóta jóban vannak, de ritkán léptek fel eddig együtt. A Demonlord kezdett, akikkel hosszú ideje nem játszottak együtt, pedig zeneileg vannak bőven kapcsolódási pontok. A banda színpadra lépésekor mintha visszaugrottunk volna az időben, újra a megszokott három gitáros felállással találtam magam szembe. Mint később kiderült, a ritmusszekciónak másik helyen volt fellépése, amit már nem tudtak lemondani, így Jurásek Balázs énekes újra a nyakába akasztotta a négyhúrost. Pedig már kezdtem megszokni és megszeretni, hogy van élet és mozgás a színpadon, de a csökkentett létszám sajnos ezt nem tette lehetővé – a rengeteg vokál miatt a gitárosok sem nagyon tudtak elszabadulni mikrofonjaiktól.

A mozgás szempontjából statikus előadást máshogy próbálták megtölteni élettel (és ez maradéktalanul sikerült): Balázs többet grimaszolt, mint szokott, próbálta bevonni a közönséget – ami gyorsan is ment, mivel egy igazi best of műsort nyomtak a rendelkezésre álló időben. A délutáni beállás alatt az egyik gitárnak igen érdekes hangja volt, emiatt féltem is egy kicsit, de szerencsére a bulira már teljesen elmúlt ez a bibi, és tök jól szólt a banda, bár a hangerő nem rengette meg a Barba falait. Mindent egybevetve első barbás fellépésük igen jól sikerült, és remélem, hogy legközelebb újra a már megszokott ötös felállást látom majd a színpadon!

Már ötéves a Bloody Roots, de eddig teljesen elkerültük egymást, így most adtam egy esélyt a zenekarnak. Sok pozitívuma volt a koncertnek, a negatívumok pedig pusztán abból fakadtak, hogy nem vagyok a híve ennek a stílusnak. Tök jól szóltak, hasítottak rendesen a gitárok, és a kivetítőt is nagyon ötletesen használták (az este folyamán a legtöbbet ők hozták ki belőle). Aznap egyedül ők énekeltek magyarul, ettől a közönség hamar ráérzett a dalokra, és láthatóan van már mögöttük egy kemény mag, akik énekelték is a számokat. Schmiedl Tamás több felkonfban is megemlékezett az előző napi párizsi eseményekről, illetve a világban történő dolgokról, amik nem viszik jó irányba az emberiséget. Ami viszont sajnálatos és aggasztó, hogy ezek az átkötők, valamint az előadott számok szövegei teljesen valósághűen tükrözik a jelenkort.

Nekem stílusilag picit kilógott a zenekar a már megszokott Keep Wiseman Alive-os zenekarok közül, és mivel nem is a kedvencem, a koncert nagyobb részét hátrébbról hallgattam. Amit nem értek – hallva a zenét és az utolsó számot (Keresztes vitéz) –, hogy mik azok a dolgok, amiket Smici nem tud a Moby Dickben előadni, amit itt igen, mert a két zenekar nagyon hasonló zenét játszik. De ez legyen az én problémám…

Piros-feketébe öltözött a Wisdom zenekar, mondhatnám, hogy kedvenc magyar focicsapatom tiszteletére… de nem. Az új design már az új lemez előfutára lehet, mert az eddigi aranyszínű dolgok teljesen eltűntek, és mindent felváltott a piros – igaz ez a zenekari pólókra, a tagok ruházatára, és a kivetítőn látható videókra is.

Ha már nem egy lemezbemutató volt az apropója az idei KWA-nak, akkor valami mással fűszerezték meg a legények a bulit. Új számokat ígértek a tavasszal megjelenő albumról, illetve egy speciális Battle Beast-blokkot, abból az apropóból, hogy Anton Kabanen lett a zenekar új gitárosa. Most nem volt pirotechnika, nem volt Wisdom-léptékkel mérve hatalmas színpadkép, most a hangsúly elsősorban a zenén volt. Jól is tették, hiszen így nem vonta el a figyelmemet a sok látványelem, és a lényegre tudtam figyelni.

Az utóbbi év nagy változásai szépen beértek: Tóth Tamás dobos szerintem már tökéletesen beilleszkedett, nagyon biztosan hozta az alapokat, Anton pedig felvette a többiek őrült stílusát, és kezd megnyílni egy kicsit. Nekem eddig picit visszahúzódónak tűnt, de a mostani bulin már szinte végig mosolygott – jó társaságba került! Amúgy Anton és Molnár Máté előző nap még Finnországban léptek fel Anton új zenekarával a Nightwish előtt, így a repülőtérről szinte egyből a Barba Negrába vezetett az útjuk.

Az előző lemez címadójával, a Judasszal nyitottak, és szinte a kezdéstől jól szóltak, és az éneket is pont a kellő hangerővel lehetett hallani. NG mára elérte azt, hogy amikor énekelni kell, akkor azt nagyon magas szinten műveli (emellett igen aktív, tartja a kapcsolatot a közönséggel és a zenekar többi tagjával), amikor viszont az átkötő szövegeket nyomja, akkor előjön a lazább-bohókásabb énje. Egyébként amikor angolul nyomta, hogy Anton is megértse, az sokkal jobban állt neki. A zenekar két motorja szinte egy percnyi megállás nélkül rohangálta végig a bulit, az északi zenék nagy kedvelője, Kovács Gábor még piros-fekete harci festést is kent magára.

Szépen csemegéztek a srácok az életműből, majd egy helycserés támadással máris megváltozott a banda összetétele. Bodor Máté éppen itthon volt, így adta magát az ötlet, hogy pár szám erejéig beugorjon zenélni, mielőtt elutazik a távoli Ausztráliába az Alestorm legénységével. Milyen jó dolga van a zenekarnak, hogy két ilyen gitárost is bevethet Gábor mellé… Máté 3 számot kapott, majd a már beharangozott új dalok egyike, a Ravens’ Night következett. Én éreztem benne egy kis Ensiferum-féle folkos részt a kiállás után, bár megnyugtatott a szerző, hogy rosszul hallottam, mert ő ilyesmit ugyan nem írt… Nekem jobban is tetszett, mint a rögtön utána következő másik új nóta, a Hunting the Night, ami már tipikus Wisdom, megtalálható benne mindaz, ami jellemző a zenekarra. Kellett is egy lassabb nóta átvezetés gyanánt az este speciális blokkja elé.

Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy pár nótát egy héten belül két zenekartól is hallhattuk, annyi csavarral, hogy aki a dalokat szerezte, az már az úgymond a cover-előadásban szerepelt. A Battle Beast-blokkra gondolok, elsőként a már a nyár folyamán is játszott Out of Controlt tolták el a srácok, ami a Rockmaratonon is jó benyomást tett rám. Majd az eredeti előadó által kevesebbet játszott Kingdom következett. Először furcsák voltak a számok NG hangjával, aztán pár perc után beláttam, hogy ha egy szám jó, akkor a feldolgozása is az lesz, pláne, ha értő kezek közé kerül. Így voltam ezzel a blokkal, jót tett a bulinak ez a picit lazább szett, és véleményem szerint jól is állt a zenekarnak. Egy ilyen típusú dalt el bírnék viselni az új lemezen – tőlem lehet bónusz track is.

Hogy visszacsöppenjünk a Wisdom világába, az egyik legnagyobb sláger, a kellően pörgős Live Forevermore következett, majd ráadás gyanánt érkezett az egyik durvulat (ami nekem az egyik kedvencem), a War of Angels, majd a koncert lezárásaként az utolsó lemez nagy slágere és talán legdallamosabb száma, a Take Me To Neverland, ami tényleg egy baromi jól eltalált nóta.

Setlist:

Judas / Fallin’ Away From Grace / Somewhere Alone / Fate / Wisdom / God Rest Your Soul / Failure of Nature / At the Gates / Marching for Liberty / Ravens’ Night / Hunting the Night / Heaven and Hell / Out of Control / Kingdom / Black Ninja / Live Forevermore / Strain of Madness // War of Angels / Take Me to Neverland

Mindhárom banda odatette magát, aminek a közönség is örült, hiányérzet nélkül mehettek haza a rockerek. És ebben a koncertekkel agyonpakolt időszakban is kellemes mennyiségű ember gyűlt össze, ami azt jelenti, hogy valamit jól csinálnak a zenekarok. Tavasszal új Wisdom-album érkezik, jövőre pedig jubilál a Keep Wiseman Alive koncertsorozat. Mindenki készülhet, aki picit is kedveli a zenekart, mert olyan érzésem van, hogy a mostani, picit látványszegényebb koncert (még Wiseman sem jelent meg, aki pedig szerves része a nagyobb volumenű buliknak) után egy várhatóan nemzetközi bandával megerősített KWA fog következni! Jövőre Veletek ugyanitt!

Szöveg és képek: Savafan
Köszönet a Wisdomnak!