Felemásra sikeredett búcsú: Mötley Crüe, Alice Cooper – Zenith, München, 2015.11.13.
Amikor kiderült, hogy a Mötley pár búcsúkoncert erejéig átruccan Európába, szinte természetesnek vettük, hogy ezt látni kell. Mégiscsak egy kedvelt stílus egyik legnagyobb ikonjáról van szó, akik anno megtestesítették mindazt, amiről a glam szól. Az év folyamán már látott Alice Cooper-koncert csak még jobban megerősítette bennünk az elhatározást, hogy irány a bajor főváros.
A valaha üzemcsarnokként működő létesítmény bejárata előtt hatalmas sor kígyózott, de arra azért figyeltek, hogy sört már kint is lehessen venni, illetve a fáradt gőzt is le lehessen engedni. A belépéskor rögtön kellemetlen meglepetés ért minket, ugyanis a turnéról ismert hullámvasútnak a nyomát sem láttuk a plafonon, és akkor vettük észre, hogy a csarnok úgy nézett ki, mint amiből kihordták a gépeket, és annyi. A fémszerkezetek, de még a mozgó daru tartószerkezete is a berendezés részét képezte. Gyorsan túlestünk a pólóvásárlásokon és a ruhatáron, majd célba vettük a színpadot. A számunkra tök ismeretlen banda – ami nem is volt feltüntetve a programban – akkor végzett, így megpróbáltunk minél közelebb araszolni a kb. Pecsa méretű színpadhoz. Ami azért is furcsa, mert a turné nagy része arénákban zajlik, érdekes, hogy itt nem találtak ekkora helyet.
Nagyon nem volt időnk ezen elmélkedni, mert ha kis késéssel is, de – némi szikraeső kíséretében – lehullt az Alice arcképét ábrázoló molinó. Majd a már ismerős, piros-fekete csíkos szerelésében megjelent Alice, és olyan bulit rittyentett, hogy csak na. Majdnem minden számban volt valami látnivaló: a turnéra az öreg magával hozta a teljes arzenálját, és nem is hagyta a teherautóban. A guillotine alap, de volt kardról dollárszórás, nyakékek közönségbe hajítása, Alice-ből hatalmas szörnyet kreáló, szikrát szóró szerkezet stb.
Azt hiszem, valamelyik beszámolóban már említettem, hogy a jelenlegi felállás bitang erős: azon kívül, hogy jó zenészek alkotják a bandát, mind egyéniségek, és tudják, mitől döglik a légy. Úgy járkáltak fel-alá a színpadon, úgy tekeregtek egymásra, úgy gesztikuláltak és úgy pózoltak, ahogy az a nagy(rockzenész)könyvben meg van írva. A színpad elejére kitett dobogót is gyakran használták, elsősorban az éppen szólózó hangszeres. A három gitáros pedig nem csupán a látványt, hanem a megszólalását is nagyban megdobta. Nem mellesleg, Nita Strauss egy dögös csaj, és ezt tudja is, incselkedett is a srácokkal a buli alatt rendesen.
Egymás után jöttek a nagyobbnál nagyobb slágerek, a kapott 50 percben szinte egy pillanatnyi üresjárat sem volt. A legnagyobb ovációt természetesen a Poison kapta, nem is értem, miért hanyagolja ennyire azt a lemezt (remélem egyszer valamilyen jubileum alkalmával többet is játszik majd róla). A két kivetítőnek köszönhetően szinte testközelbe kerültünk a zenészekkel, és olyan finomságok is látszódtak, mint mikor Alice megpróbálta eltolni a kígyó fejét, mielőtt az bekúszott volna az inge alá.
Ami még nagyon feldobta az estét és a megszólalást, az a vokál minősége és erőssége volt. Amikor mind a négy gitáros a mikrofonhoz lépett, megteltek a dalok plusz energiával, és a hetvenes évekbeli dalok lagymatagnak tűnő hangzása egyből más dimenzióba került. Persze a főnök is remek formában volt, nem érezni, hogy igen közel van már a hetvenhez; a hangja kellően erősen szólt, és nem nagyon állt le egy pillanatra sem, talán húzzák magukkal a fiatalok, akikkel az évek során körülvette magát.
A koncert zárótételében, a School’s Outban előkerültek a hatalmas színes lufik, elég vicces volt, ahogy Alice egy karddal hadonászott, hogy ki tudja lyukasztani azokat; természetesen a közönség mindegyiket a keze közelébe lökdöste, a végén már egy kis késsel is simán végzett velük. A tavaly megjelent wackenes koncert programját és gegjeit kaptuk meg, zanzásított, rövidített verzióban, de a buli minőségéről mindent elmond, hogy a koncert hatására, a Mötley-buli előtt a társaság 5/6-a egy-egy Alice Cooper turnépólóval lett gazdagabb, amiben majd a jövő évi Novarockon viríthatnak.
Setlist:
The Black Widow / No More Mr. Nice Guy / Under My Wheels / I’m Eighteen / Billion Dollar Babies / Poison / Dirty Diamonds / Go To Hell / Feed My Frankenstein / Ballad Of Dwight Fry / Killer / I Love The Dead / School’s Out
Sajnos azt kell mondjam, jól döntött a zenekar, hogy most hagyja abba a koncertezést ezzel a felállással, amíg még nem rombolják le a nimbuszukat. A Mötley Crüe az egyik olyan zenekar, amivel megismertem a rockzenét, elsősorban a Too Young To Fall In Love klipjének köszönhetően. Vince Neil idióta járása, Tommy Lee extravagáns kinézete, Nikki Sixx hórihorgas, vézna fazonja és Mick Mars kung-fu tudománya beleégett a retinámba. Azóta rajongok a bandáért; nálam a glam szó egyet jelent velük. Ezért is vártam nagyon az utolsó találkozást, bár nem vennék mérget rá, hogy ez tényleg az volt…
Hendikeppel indult a koncert, miután láttuk, hogy a turné legnagyobb attrakciójának számító hullámvasutat nem rakták össze, pedig úgy gondolom, hogy ugyanazért a jegyárért nekünk is járt volna a fullos műsor és látvány. Mert ezen kívül a többi látványelem – már ami a színpadra korlátozódott – megvolt. Nagyon erősen kezdtek az amerikaiak: Girls, Girls, Girls a koncert elején… más bandák az ekkora slágereket a ráadásra vagy annak környékére tartogatják. Utólag azt mondom, érthető volt a nyitás, egyből megfogták a közönséget, és nem is nagyon engedték el a koncert végéig.
Azt tudtuk, hogy Vince Neil nem egy hangszálakrobata, de bőven megugrotta a szintet, amit vártam tőle. Ez azért nagyban köszönhető annak, hogy a banda, valamint a két attraktív táncoslány is szinte végig vokálozott. Refréneket Vince csak elvétve énekelt, illetve nem tartotta ki a hangokat, hanem – a gyors levegőhöz jutás miatt – elhadarta a sorokat. De a közönség úgyis kívülről fújta a dalokat, tehát szinte egy hang kiéneklése nélkül is lehozhatta volna a bulit. És azért mozgott is rendesen, nem cövekelt le a színpad közepén; ebben párra lelt Nikki Sixx személyében. Aki – ha emlékeim nem csalnak – 4 mikrofonnál is énekelt az este folyamán, de elsősorban a plafonról lelógatott, jellegzetes fordított csillagot ábrázolót használta. (Sokféle mikrofonállványt vagy tartót volt szerencsém látni, de ilyet még nem.) Ötletes volt! A kalapja alá burkolózó Mick Mars a „kevesebb több” elvet követve nem nagyon rohangált, tőle már az is szép, hogy az elmúlt években ennyi bulit lenyomott. Emlékszem a dokumentumfilmre, amiben újra összeszedték a bandát, és hogy ott milyen állapotban volt (még egy kisegítő gitáros is szóba került akkor), de most, ennyi év után még mindig itt van, és tekeri a fülünkbe ivódott riffeket.
A nagy klasszikus után jött a Wild Side, aminek a klipjében olyat láttunk, amit addig még sosem: hogy egy dobcucc teljesen átpörög, és fejjel lefelé dobol az állatja. A turné többi állomásán Tommy Lee még meg is fejelte ezt a mutatvány a közönség feletti hullámvasutazással. Aki nem is tudom, hogy milyen beosztásban szerepel a bandában. Papíron még tag, de a buli alatt olyan érzésem volt, hogy neki ez már a háta közepére sem hiányzik. Egy munka, amit rendesen megfizetnek. Jól és látványosan dobolt, abban nem volt hiba, viszont mivel folyton csak hátulról kapta a színpad fényeinek megfelelő színű reflektort, így csak sziluettjét láttuk. A kivetítőre kirakott képeken sem láttunk arcot a közeli felvételeken, mintha egy arctalan bérmuzsikus lett volna. Mert amúgy a többiek kaptak rendesen fényt (az egész buli alatt nagyon szép fényeket kreáltak a technikusok). Igazán látványosra sikeredett a koncert, kiváltképp a gyakran használt pirotechnikai arzenál volt hatásos. Az, hogy szinte folyamatosan lángcsóvák csaptak fel valahol, az normális volt, de a petárdák akkorákat szóltak, hogy majd beszartunk.
Ami a programot illeti, nem nagyon lehetett belekötni, ha a Youtube-on playlistbe állítjuk a zenekar hivatalos klipjeit, akkor kb. meg is kapjuk a koncert programját. Itt nem volt üresjárat, minden egyes tétel klasszikus sláger vagy az utóbbi lemezek egy-egy húzótétele volt. A Saints of Los Angeles és a program közepén elhangzott Mutherfucker of the Year sem nagyon lógott ki az ősi tételek közül. A Sex Pistols-feldolgozás után következő Shout at the Devilnél Nikki Sixx egy speckó basszgitárral tért vissza, a gitártestre erősített lángszóró hatalmas lángcsóvát lövellt, amivel a színpadra sétálás után nem sokkal begyújtotta levegőben himbálódzó mikrofonállványát, majd a színpad többi helyén felcsapó lángcsóvákkal szinkronban méteres lángoszlopokat lőtt a közönség fölé. Az utána következő gitárszólónak nem sok értelmét láttam, max annyit, hogy Vince Neil közben átöltözött, és rákészült a buli második felére.
A ráadás előtt a Dr. Feelgood és a Kickstart My Heart képében két tuti slágert nyomtak, hatalmas látvánnyal megtámogatva; az elsőben a folyamatosan visszatérő táncoslányok énekelték szinte az egész refrént. Majd elsötétült a színpad, de egy pici mozgást láttunk fent, majd pár pillanat múlva visszajött Vince és Tommy a Home Sweet Home kezdésére, ekkor feltűnően kikapcsolták a kamerákat, amik az egész buli alatt üzemeltek. Persze a billentyűnél ülő Tommy Lee semmi fényt nem kapott, tök sötétben zongorázott, és ez elég nyilvánvalóvá tette számomra, hogy szinte semmilyen mértékben nem adja az arcát a koncertekhez és az ahhoz kapcsolódó eseményekhez. Ezért van az, hogy a meet and greet vagy VIP jegyet vásárlók közös fotóin csak háromtagú a zenekar. A Home Sweet Home alatt a kivetítőn egy kisfilmet láthattunk, a kezdetektől egészen napjainkig, és az ott látható bevágásokban és fotókon többször láttam Tommy arcát, mint az egész bulin. A szám végén ránéztünk az óráinkra, és azt hittük, hogy mindenkinek egyszerre állt: még 11-et sem mutatott. Ami azt jelenti, hogy egy búcsúzó zenekar utolsó koncertjeinek egyikén alig 80 perccel szúrta ki a közönség szemét. Azért a hasonló korú metal- és rockzenekarok bulijainak hosszát elnézve ez igen karcsú…
Setlist:
Girls, Girls, Girls / Wild Side / Primal Scream / Same Ol’ Situation /Don’t Go Away Mad / Smokin’ In the Boys’ Room / Looks That Kill / Mutherfucker of the Year / Anarchy in the U.K. / Shout at the Devil / Saints of Los Angeles / Live Wire / Dr. Feelgood / Kickstart My Heart /// Home Sweet Home
A mérleg egyik serpenyőjébe kerül a drága jegyár, a hullámvasút hiánya, és az iszonyatosan rövid műsoridő (amúgy az „előzenekar” csak 3 számmal játszott kevesebbet), a másikba a látványvilág, az eljátszott dalok és a tudat, hogy egy korszakos banda búcsúján voltunk, és még az eredeti tagok előadásában hallhattuk ezeket a klasszikusokat. Így nem felhőtlen a mosolyunk, de az idő mindent megszépít. A hotelhez visszaérve, a bejáratnál kaptam az sms-t a tesómtól, hogy Párizsban egy metalkoncerten lövöldözés és robbantás volt… Jó, hogy nem korábban, igencsak rányomta volna a bélyegét a hangulatra.
Szöveg és képek: Savafan
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 3631 olvasás
5 hozzászólás "Felemásra sikeredett búcsú: Mötley Crüe, Alice Cooper – Zenith, München, 2015.11.13."
1. 6 éve is voltam ugyanitt
6 éve is voltam ugyanitt Mötley-n, akkor megfogadtam, hogy soha többet nem jövök erre a helyre, bármi lesz (akkor még kegyetlenül szarul, visszhangosan is szólt), de ide sikerült leszervezni, hát elég nagy csalódás volt, nem nagyon érte meg a befektetett pénzt, és energiát, különösen a Nova Rock-os buli fényében.
2. Október végén az USA-ban.
Október végén az USA-ban. Alece Cooper dobolt Tommy Lee helyett néhány bulin. Egyáltalán most ott volt!? Nem az volt az oka a "rejtőzködésnek", hogy nem akarták bejelenteni, hogy helyettessel játszanak?
Azért is írom ezt, mert nyáron a Novarock-on semmi hasonlót nem tapasztaltam.
3. Ott volt. Néha lehetett
Ott volt. Néha lehetett hallani a hangját és ha nagyon figyeltünk, valamit lehetett látni a kivetítőn. A fotózkodásokon már régóta nincs jelen, állítólag.
4. Azt akartam írni, hogy Alice
Azt akartam írni, hogy Alice Cooper dobosa dobolt Tommy Lee helyett néhány bulin! :-)
5. 20160311 junda coach
20160311 junda
coach outlet
coach outlet
oakley sunglasses
cheap uggs on sale
jimmy choo shoes
coach outlet store online
levis 501
canada goose uk
gucci borse
under armour outlet
nike tn
canada goose outlet
christian louboutin outlet
cheap ray ban sunglasses
cheap jordan shoes
michael kors outlet clearance
nike free runs
reebok pump
kate spade outlet
omega watches
canada goose jacket
cheap jordans
coach outlet
sac longchamp
prada bags
canada goose outlet
rolex watches
michael kors outlet online
lululemon sale
ray ban sunglasses outlet
cartier love bracelet
louis vuitton bags
toms outlet
coach outlet online
fitflops
michael kors uk
michael kors
oakley sunglasses discount
calvin klein outlet
designer bags
coach outlet online
polo outlet
oakley sunglasses
air max 95
michael kors handbags
ray ban sunglasses
mulberry bags
ray ban sunglasses
kate spade outlet
ralph lauren outlet
michael kors handbags
levis jeans
adidas trainers
ray ban
michael kors outlet
louis vuitton pas cher
basketball shoes
hollister sale
omega seamaster
ed hardy uk
michael kors outlet online
coach outlet
polo outlet
kate spade outlet
prada
vans sk8 hi
sac longchamp pliage
cheap oakley sunglasses
babyliss flat iron
nike cortez
valentino shoes on sale
nike blazer
louboutin outlet
pandora jewelry
salvatore ferragamo
mont blanc pens
nike store
coach purses
timberland boots
cheap uggs
burberry outlet
christian louboutin outlet
babyliss pro
ferragamo shoes
cheap ugg boots
lululemon outlet
stephen curry shoes
kate spade outlet online
burberry outlet
adidas gazelle
bottega veneta outlet
ghd flat iron
michael kors outlet online
air force 1
ugg boots
running shoes
adidas superstars
ralph lauren uk
ralph lauren outlet
reebok shoes
ralph lauren uk
michael kors outlet uk
coach outlet
canada goose outlet
mizuno running shoes
oakley sunglass
christian louboutin
fitflops sale clearance
michael kors outlet
instyler max
new balance outlet
rolex submariner
michael kors outlet
coach outlet online
reebok
coach outlet
ed hardy outlet
coach factory outlet
marc jacobs outlet
toms shoes
true religion jeans
coach factory outlet
michael kors handbags
converse shoes
oakley sunglasses
longchamp bag
nike air max uk
nike air max shoes
kate spade outlet
chaussure louboutin
asics shoes
hermes belt
michael kors
louis vuitton borse
coach outlet
fitflops
vans shoes
coach factory outlet
coach outlet
nike air max
chi flat iron
abercrombie and fitch
coach outlet
timberland outlet
toms shoes
coach outlet clearance
hollister
ray ban sunglass
converse uk
true religion
ray ban sunglasses
christian louboutin
converse
true religion outlet
coach factory outlet
toms outlet
coach factory outlet
ture religion outlet
air jordans
kate spade handbags
versace shoes
cheap oakley sunglasses
hollister clothing
oakley sunglasses outlet
ray ban outlet
ray bans
fitflops
polo ralph lauren
coach factory outlet
michael kors uk
toms outlet
nike roshe run women
ralph lauren pas cher
prada handbags
michael kors outlet online
polo ralph lauren outlet
coach factory outlet
ralph lauren outlet
coach outlet
valentino shoes
supra shoes
michael kors bags
converse trainers
michael kors outlet
jimmy choo outlet
nike air max
christian louboutin uk
michael kors outlet online
rolex replica watches
longchamp
nike huarache trainers
michael kors bags
converse
michael kors uk
michael kors handbags
nike trainers
longchamp outlet
air jordan uk
true religion outlet
toms wedges
pandora charms
michael kors purses
fitflops clearance
fitflops outlet
michael kors outlet
cheap uggs
coach factory outlet
supra for sale
michael kors outlet
designer handbags
polo ralph lauren
coach outlet online
louis vuitton uk
asics gel nimbus
calvin klein underwear
burberry
ray bans
christian louboutin uk
michael kors outlet
ghd hair straighteners
michael kors outlet online
true religion outlet
michael kors outlet
ralph lauren outlet
michael kors watches
louboutin pas cher
converse all star
under armour shoes
burberry outlet
cartier watches
prada outlet store
jordan pas cher
ray ban sunglasses
burberry uk
mcm outlet
hermes uk
ralph lauren outlet
coach factory outlet
gucci outlet
fitflop uk
prada outlet
reebok uk
michael kors bags
michael kors handbags
adidas shoes uk
cheap ray bans