Tomorrow's Eve: Mirror Of Creation pt.2

írta garael | 2007.03.30.

Megjelenés: 2007

 

 

Kiadó: Lion Music

Weblap: www.tomorrows-eve.de

Stílus: prog. metal

Származás: Németország

 

Zenészek
Martin LeMar - ének Rainer Grund - gitár Oliver Schwickert - billentyűs hangszerek Chris Doerr - basszusgitár Tom Diener - dob
Dalcímek
1. Man Without a Name 2. Amnesia 3. Pain 4. The Eve Suite 5. The Market of Umbra 6. Not from This World 7. Eye for an Eye 8. Irreversible 9. Distant Murmurs 10. Rebirth 11. Human Device 12. The Trials of Man
Értékelés

A német progresszí­v metal csapat gitárosa Rainer Grund és a billenytűse Oliver Schwickert minden bizonnyal remek pókerjátékosok, hiszen az előző albumot feljátszó együttes öt tagjából három bizony otthagyta a bandát, í­gy aztán pontosan ennyi lapot kellett cserélni, amiből ritkán jön ki a Royal Flash. Fortuna azonban - vagy a kreativitás istennője - valahogy csak kegyeibe fogadhatta a fiúkat, hiszen nyerő lapok kerültek leosztásra, ráadásul az előző munka sztoriját is sikerült folytatniuk: az új tagok a basszusgitáros Chris Doerr a dobos Tom Diener és az énekes Martin LeMar (ex-Cherokee és Broken Glass, illetve Lalu's Oniric Metal) olyan magas értékű lapokat képviselnek, mely által nyerőre áll a játszma. Hogy is lehetne jellemezni a banda zenéjét: nos, aki szeretné a Dream Theater riffjeit és billentyűs sémáit az Evergrey dallamvilágával és elégikus hangulatával párosí­tani - beleértve némi Sun Caged és Vanden Plas hatást, az minden bizonnyal megtalálhatja a számí­tását. Elég csak meghallgatni LeMar énektémáit, és éneklési stí­lusát - rögtön kiderül, hogy tiszteletbeli svédként Englund mester hiányzása esetén nyugodtan beugorhatna a szürkék birodalmába uralkodónak. Monumentális, általában lassú kibontású, ám alapvetően lineárisan haladó dalok születtek, csipetnyi gótikus teátralizmussal megfűszerezve: talán ezáltal érzem úgy, hogy igencsak dallamközpontú szerzemények jöttek létre, ahol a progresszivitás inkább csak a hangulati sémákért és a sztori zenei megjelení­téséért felelős. Persze vannak témavariációk, ám a jó musical-eknek megfelelően minden számban van egy központi főtéma, melyre úgy akaszkodnak a progos dí­szí­tések, mint karácsonyfára a dí­szek. A gitárosok jóleső morcossággal csalják elő a komor riffeket -, melyeknek hangzásában az Evergrey-en kí­vül ott lapul némi Ayreonos végtelenség is, a billentyű pedig sci-fis elemekkel dúsí­tja a kissé dehumanití­v világot. A basszus kellemes előretoltsága és alapvetően a kétségbeesés, a lemondás és a düh érzelmi szenvedélyét kifejező témák jól megrakják súllyal a fiúk szekerét, mely azonban nem akad el az unalom sarában, ám éppen ezért ne várjon senki happy metal témákat - ez bizony a sötét Jedik birodalma. Dalokat igen nehéz lenne kiemelni, szinte minden szerzemény azonos szí­nvonalat képvisel, hála a jól sikerült dallamoknak töltelék ezúttal nemigen akadt. Talán csak a nyitó és zárótételt emlí­teném, az elsőt még az általánosan magas szí­nvonalú dallamtémákból is kiemelkedő volta, a másodikat pedig hosszával ellentmondó élvezetessége miatt. A 17 perces szám a lemez dalainak epikus összefoglalója, festőien ábrázolt hangulati elemekkel és szárnyaló - ám nem hagyományos - refrénnel.

Pontszám: 9

Legutóbbi hozzászólások