Élet a Mindfields Factory után: Mini-interjú Borbély Balázzsal (Leave No Trace)

Néhányan még emlékezhetnek a Mindfields Factory nevű hazai prog power csapatra, akik évekkel ezelőtt impozáns eredményeket értek el tehetségkutató fesztiválokon, a sikereken felbuzdulva pedig joggal bízhattak akár a nemzetközi karrierben is. Azonban a Tóth Attila (akinek a csapat egyfajta ugródeszkát jelentett, ma már a Pokolgép énekese) kilépése utáni tagcserék, valamint a kicsit megkésett, végül 2011-ben megjelent ’Ice Age 2085’ kiadása után eltűntek a süllyesztőben. A zenekar egyik alapítója, Borbély Balázs basszeros viszont nem adta fel, és tovább dolgozott ötletein, amiket végső formába öntve Leave No Trace néven, egy új projekt keretein belül jelentetett meg. A hajtás után egy rövid kérdezz-feleleken keresztül ismerkedhetsz meg az anyaggal, amit nálunk először meg is hallgathatsz.

HRM: Mielőtt rátérnénk az új anyagra, először is arra lennék kíváncsi, hogy mi történt a Mindfields Factory-vel? Pár éve még ambiciózus tervekkel néztetek a jövőbe, most meg sehol sincs a zenekar.

Borbély Balázs: Bevallom, nehéz erről beszélnem, egyrészt mert a mai napig fáj, hogy vége lett a zenekarnak, másrészt mert azóta sem értem mi történt. Az egész ott kezdődött, amikor Attila (Tóth Attila, az első énekesünk) kiszállt. Ez még önmagában nem lett volna tragikus, mert mi, hangszeresek nagyon egységesek voltunk akkor, viszont az időzítés pocsék volt. Már teljesen készen állt zeneileg a nagylemez, csak az énekfelvételek voltak hátra. Így hát ott maradtunk éneksávok és énekes nélkül. Ráadásul nem sokkal később Máté (Hekker Máté dobos) kiköltözött Angliába, így tovább bomlott az egység. Mindenesetre elkezdtünk énekest keresni, de valahogy nem igazán találtunk megfelelő embert. Végül bevettük azt, akit bevettünk, de ez később óriási hibának bizonyult. Nem akarok utólag szapulni senkit, de innentől kezdetét vette egy olyan morális mélyrepülés, hogy a végén már egy nyamvadt próbát sem tudtunk összeegyeztetni. Pedig megfelelő dobost is találtunk Máté helyére, tehát minden adott lett volna. Normál esetben szerintem úgy kéne működnie egy zenekarnak, vagy bármilyen közösségnek, hogy ha mindenki 100 százalékot nyújt, egyvalaki pedig nem, akkor azt a valakit vagy felhúzzák a többiek a megfelelő szintre, vagy kilökődik. Ehelyett nálunk X-nek nem volt megfelelő a hozzáállása, így Y azt mondta: „Hát akkor én sem teszem oda magam!”, erre Z: „Ja, hát ha X és Y sem úgy áll hozzá, akkor én minek strapáljam magam?”. Végül dominóként hullott össze minden Pivi (Pivarcsi Gábor billentyűs) és körülöttem. Ketten pedig kevésnek bizonyultunk ahhoz, hogy összefogjuk a bandát. Ebből az egészből nekem Tamás (Lippai Tamás gitáros) fájt a legjobban, mert tulajdonképpen ő volt a zenekar motorja, de sajnos ekkoriban teljesen széthullott. Sose mondtuk ki, hogy vége a zenekarnak, szép lassan behalt az egész. A mai napig nem tudom felfogni, hogy hagyhattukveszni ezt a zenekart, mikor annyi lehetőség rejtőzött benne.

HRM: Nem is akartátok folytatni a bandát semmilyen formában?

BB: Igazából a banda gerincét Tamás, Pivi és jómagam alkottuk, így mivel ez az egység megbomlott, ráadásul Tamás volt a fő dalszerző, nem láttuk értelmét a zenekar továbbvitelének. Pivi elment az Ezüstpatakba, én meg egyéb helyeken próbálkoztam.

HRM: Mikor pattant ki a Leave No Trace megalakításának ötlete a fejedből?

BB: Ha jól emlékszem 2012 őszén. Ebből is látszik mennyire lassan haladtunk a lemezzel, de úgy tűnik nekem ez a sorsom. (nevet) Próbálkoztam különböző formációkkal, de egyik sem volt hosszú életű. Aztán próbáltam magam köré társakat találni, de ez is siralmasan alakult. Végül egyszer Tari Szabi (Miserium) barátomnak egy közös sörözés alkalmávalmutattam meg az ötleteimet, mire ő azt mondta, hogy miért nem csinálok egy lemezt egyedül. Bőven volt annyi ötletem, és félkész, illetve kész dalom. Úgy voltam vele,hogy miért is ne, ha társakat nem találok, nekifogok magam, hiszen mindig is szerettem alkotni. Így hát belevágtam, és mint utóbb kiderült, nem volt könnyű szülés. (nevet)

HRM: Milyen sztori köré épül az album? Egyébként ez egy konceptlemez vagy csak a Painful Hours hármas kapcsolódik egybe?

BB: Igen, konceptlemez. A szövegeket Bán István írta, aki anno a Mindfields szövegein is dolgozott. A részletekről őt kellene kérdezni, de alapvetően a sztori egy srác köré épül, aki egyre inkább veszíti el realitásérzékét és a talajt a lába alól, hiába próbál megkapaszkodni, menthetetlenül zuhan lefelé. Ebben szerepet játszanak a drogok, és egy beteljesületlen szerelem, amit lehet, hogy csak képzelt.

HRM: Kik segédkeztek a lemez megírásában, illetve a felvételeknél?

BB: A billentyűs részek megírásával egyből Pivit kerestem meg, aki igent mondott annak ellenére, hogy zeneileg mindig is egymásellentétei voltunk. Ő inkább a metalos vonalat szerette jobban, mellette pedig a fogós, ragadós refréneket, én viszont a borultabb, melankolikusabb dolgokat - egyébként inkább ez tükröződik a lemezen. Szerintem jól sült el a kooperációnk, hiszen nagyon sokat tett hozzá az anyaghoz zeneileg. A dobokat szintén régi Mindfields-es kollégám, Hekker Máté játszotta fel Angliában, akiszintén egyből elvállalta a felkérést. Ebből is látszik, hogy nem múltak el nyomtalanul a Mindfields-es évek. (nevet) A gitárszólókat Szabó Dániel (divideD), a szövegíró, Bán István öccse, Bán Olivér, valamint én játszottam fel. Mindenki otthon vette fel a részeit (én ugye a ritmusgitár, basszusgitár és ének részeket is), majd Deák András barátom keverte és maszterelte az anyagot, aki elsősorban komolyzenei produkciókban vesz részt, de olykor vállal könnyűzenei munkákat is.

HRM: Mindezek után adja magát a kérdés: hivatalosan jelenleg kik a banda tagjai?

BB: Hivatalosan a Leave No Trace az én projektem, a név hozzám tartozik. De mivel Pivi jelezte, hogy szívesen benne lenne a folytatásban is, őt is hivatalos tagnak tekintem. Tehát jelenleg ketten vagyunk.

HRM: Most, hogy az első lemez megjelent, mik a jövőbeli terveid a Leave No Trace-szel?

BB: Elsősorban egy rendes zenekart szeretnék létrehozni a Leave No Trace-ből. Mindig is zenekarban akartam játszani, ahol folyamatos zenei kölcsönhatásban vagyunk egymással. Nyilván én lennék a főnök, alapvetően én határozom meg az irányt, de nyitott vagyok bárkinek a kreatív ötleteire, a jövőben a dalszerzést közösen képzelem el a leendő társakkal. Jó volt egyedül megírni a lemezt, de jobban szeretek közösen dolgozni, tehát szükségünk van egy megfelelő dobosra és gitárosra, bár azt sem tartom kizártnak, hogy én gitározzak, kezdek egyre jobban belejönni. (nevet) Ha pedig létrejön egy működő zenekar, akkor mindenféleképpen szeretném élőben is előadni a dalokat. A további tervek majd jönnek sorban, egyelőre lépésről lépésre szeretnék haladni.

A nemrég megjelent lemezről további infók és szövegek IDE kattintva érhetőek el.

Készítette: TAZ