"Még a punk bulikon is beindultak ránk": Interjú Bátorfi Attilával (Tér-Idő)

A kezdeti időkben a King Crimsonhoz hasonlították, és a Pink Floyd zenéje is nagy hatást gyakorolt rá, miközben olyan energiák működtek benne, hogy még a punkok is beindultak a Tér-Időre – mondja Bátorfi Attila, a zenekar vezetője. Nem csoda, ha az olvasóknak ismeretlenül cseng az együttes neve, hiszen eddig egyetlen lemezük jelent meg, az is 21 év csúszással. Még 1994-ben rögzítették ’Lépd át’ című albumukat, amely csak idén szeptemberben látott napvilágot, de az eltelt két évtized alatt sem veszítettek aktualitásukból a dalok. A Tér-Idő a Nomad október 24-ei, A38-as koncertje előtt mutatja be a lemez anyagát, ennek apropójából beszélgettünk Bátorfi Attilával.

Hard Rock Magazin: Hogyan született meg anno a ’Lépd át’ anyaga? Otthon, egyedül írtad meg a számokat?

Bátorfi Attila: A szövegeket és a zene alapvázát tekintve igen. De Gilián Gábor iszonyatosan energikus, megbízható dobolása és Philipp Laci érzékeny, de mellette agresszív basszgitár-soundja nagyon meghatározóan befolyásolta, inspirálta ezeket a dalokat. A kezdeti időszakban sokszor a korai King Crimsonhoz hasonlították a zenekart. Ez a későbbiekben sokkal befogadhatóbb formában, inkább pszichedelikus rock stílusúként jelent meg. Legalábbis valahogy ebben az érzelmi, hangulati világban rejlik szerintem a Tér-Idő egyedisége. Rengeteget próbáltunk, szinte mindig a dalokkal töltöttem az időmet.

HRM: Előtte mivel foglalkoztál?

BA: Előtte a Szentkirályiban lévő Spartacus sportegyesület pincéjében töltöttük nagyrészt az időnket. Pribil Gyuri, Gilián Gábor és én alkottuk abban az időben az S-modell zenekart. Én ott basszusgitároztam. Tartalmas, mély iskola volt ez számomra. Az intuitív együttzenélés élményén túl,  a koncertezés katartikus állapotán keresztül ismertem meg a zenélés fogalmát. Később saját zenekaraim voltak, ahol már énekes-gitárosként voltam jelen. Az egyik ilyen banda a Magyar Szabvány volt.

HRM: 1991-ben kezdted el írni a számokat, és 1994-ben rögzítettétek a lemezanyagot. Mi történt közben a három év alatt?

BA: A kezdeti próbálkozások után valahogy kialakult egyfajta zenei stílus a Tér-Időben. Igazából nagyon sokféle hangulat megtalálható a zenénkben, de ami mindegyiket összetartja, az talán a szuggesztív hangulat. Számos koncert, klubozás követte ezt. Egyre markánsabb lett a banda, egyre ütősebb! Még a punk bulikon is beindultak ránk, ami furcsa kontraszt volt. Talán a hév, amivel nyomtuk a dalokat, az semmiképp nem egy újhullámos, szintipop banda arculatát idézte. (nevet) Önmagunk hatása alá kerültünk, sokszor szétcsúsztunk mi is... A zenekar feloszlása előtti időszakban nagyon sok méltán híres zenész, pártfogó és menedzser próbált valamit kihozni belőlünk. De ilyen szempontból (is) kicsit különc, különleges volt a banda, mert  valahogy semmilyen járt utat nem akart folytatni, ez valami féle anarchista szellemiség volt talán.

HRM: Hogyan állt össze a Tér-Idő felállása?

BA: Gilián Gabi, az S-modell zenekarból, és Philipp Laci (ex-Üllői Úti Fuck) volt a kezdeti felállás. Később csatlakozott Filep Karcsi, aki egy kiváló gitáros, hangszerész mester. Ami érdekesség, hogy nálunk billentyűsként működött közre.

HRM: A Pink Floyd hatása egyértelműen érződik a zenén. Mindig is szeretted a zenéjüket, különösen David Gilmour játékát?

BA: Igen! Számomra David Gilmour játéka volt az, ami hihetetlenül inspirált, persze ez az egész Pink Floydra is igaz. Sokszor teljesen sötét szobában hallgattam, igazi függő voltam.

HRM: Milyen más hatások, inspirációk értek?

BA: Leginkább a King Crimson, a heavy jazz-rock, az Emerson, a Doors, és különböző alternatív bandák voltak a kedvenceim.

HRM: A magyar újhullámos zenekarokkal, mint az URH vagy az Európa Kiadó, éreztél szellemi rokonságot?

BA: Be kell valljam, hogy pont az Európa Kiadó volt az egyik kedvencem. Amit a ’Popzene’ albumától kaptam abban az időben, hát az nem is tudom megfogalmazni... Nagyon sok mélyponton átsegített!

HRM: A dalszövegeidben milyen témákat igyekeztél boncolgatni?

BA: Az elmúlás, belső kudarcok, magány, az érzékenység, a  kapcsolatok, jövő, hit, kötődések, magadra utaltság, harmónia, háborúk, és ezekhez a láthatatlan dolgokhoz tartozó felismerések voltak a motiváló gondolatok a szövegeim megfogalmazásában.

HRM: Több mint húsz év telt el azóta, hogy megírtad ezeket a szövegeket. Ma is érvényesnek érzed őket? Alakítasz rajtuk valamit, amikor majd élőben előadod a számokat?

BA: Egyáltalán nem. A kétely és a hit – úgy gondolom – időtlen. Lehetsz gyerek, lehetsz idős, végigkísérik az életünket. Persze, ha adunk elég időt magunknak.

HRM: Milyen emlékeid vannak a stúdiózásról? Ha jól tudom, ekkor ismertétek meg Novák Pétert, aki végül vokálozott a lemezen.

BA: Személyesen igen, akkor! Pont abban a stúdióban készült akkor a Kimnowak zenekar első lemeze. Igazából Péter bejött valamit megbeszélni a technikussal, Sándor Csabával, és nagyon jónak tartotta a zenénket. Pont egy vokáldallammal voltam elfoglalva, és egy hirtelen ötlettől vezérelve megkérdeztem, hogy lenne-e kedve besegíteni. Olyannyira volt, hogy Csabával öt perc alatt ezt ragyogóan meg is oldották. Nagy élmény volt!

HRM: Miért nem jelent meg a ’Lépd át’ 1994-ben, amikor felvettétek?

BA: Belső konfliktusok miatt. Nagyon sokat rakott bele mindenki, egyszerűen felrobbant a banda. Nekem később egyszerűen nem volt lelkem nélkülük kezdeni valamit az anyaggal, a többiek pedig annyira toleránsak voltak, hogy nélkülem ők sem akarták ezt meglépni. Itt is kicsit visszacseng az a fajta egymásra figyelés, amit zenélés közben kaptunk egymástól. Így alakult…

HRM: Hogyan került elő 2015-ben az album?

BA: Több éven át próbálta felvenni velem a kapcsolatot ezzel kapcsolatban Szarka József (Keytrack Kiadó). Aki a kezdetektől hatalmas szimpátiával, tisztelettel kísérte végig a csapatot. Úgy érzem, most jött el az idő!

HRM: Milyen érzés volt újra meghallgatni a régi dalokat?

BA: Volt idő, hogy abszolút nem hallgattam őket, és volt, hogy nagyon sokat, újra és újra. Huhhh... Szóval ilyen!

HRM: Újra aktív a zenekar. Mire számíthatunk a Tér-Időtől, mik a tervek?

BA: Az első lépés az, hogy a lemezanyagot élőben olyan szinten tudjuk előadni október 24-én az A38 Hajón, hogy elégedettek legyünk vele. Mind zeneileg, mind mentálisan. A többit majd hozza a holnap. Mi megtesszük, amit kell!

HRM: Változott valamit a zenéléshez való hozzáállásod 20 évben?

BA: Nem érdemes mást csinálni, mint amit tudok. (nevet)

Készítette: Tomka
Képek: Juhász Endre