"A hangok is képek, a képek is hangok": Interjú Kátai Tamással (Thy Catafalque)

írta P.A. | 2015.10.08.

Az elmúlt évek során a Thy Catafalque igazi hungarikummá nőtte ki magát underground metal körökben, hiszen Kátai Tamás (eleinte Juhász Jánossal, majd 2011-től egyedül, vendégzenészek segítségével) egy olyan egyedi zenei univerzumot volt képes teremteni, mely ugyan valahol a black metalból nőtt ki, de kacérkodik a magyar népzenével és a klasszikus zenével is, és mégis egyedi, utánozhatatlan és magával ragadó. Volt miről kérdezni a négy év csendet megtörő új műről Kátai Tamást, aki e-mailben válaszolt kérdéseinkre.

 

 

Hard Rock Magazin: Ha jól tudom, már hónapok óta kész vagy az új lemezzel, de csak október 16-án fog megjelenni. Mi ennek az oka?

Kátai Tamás: A lemez tavaly novemberben készült el. Több okból is elhúzódott a kiadás. Az egyik az volt, hogy év elején költözött a Season Of Mist egy teljesen új irodába. A teljes raktárat és infrastruktúrát át kellett pakolni, emiatt volt némi holtidő a kiadó életében. Utána gyárat váltottak, majd jött az ötlet, hogy se a CD, se a vinyl kiadvány kiállítása ne legyen hagyományos. A design nagyon gyorsan elkészült, de inkább ráhagytak némi időt, hogy maguk a lemezek biztosan elkészüljenek a bejelentett időpontban akkor is, ha valami közbejön a gyártás során. Ezen kívül elég komoly zenekarok vannak ott, amikre érthetően nagyobb hangsúlyt is fektetnek.

HRM: Az új dalok közül az Alföldi Kozmoszt hallhattuk először, ami egy akusztikus gitárra és hegedűre épülő tétel. Miért pont ezt lett a lemezt felvezető dal?

KT: A kiadó választotta. Én egyébként sem tudtam volna dönteni, egyik dal sem jellemzi teljes képében a lemezt, talán az Oldódó formák a halál titokzatos birodalmában, de az meg 18 perc körül van.

HRM: Az Alföldi Kozmoszban Dimitris Papageorgiou hegedűjátékát élvezhetjük. Őt honnan ismered, illetve hogy jutottatok el a közös munkához?

KT: [Hermann] Balázs, a Gire basszusgitárosa játszik vele a SIFR nevű projektben, ahol improvizatív, közel-keleti hatású zenét adnak elő hegedű-nagybőgő-perka felállásban. Megkért, hogy az egyik fellépésükre a St. Giles’ Katedrálisban menjek fotózni, és a koncert után megkérdeztem Dimitrist, hogy lenne-e kedve nekem hegedülni. Volt neki, és onnan egyenesen mentünk is, délutánra kész voltunk. Két dalban játszik a lemezen, de múlt héten sikerült megint elcsalni.

HRM: Dimitris mellett hallhatunk más zenészeket is közreműködni az új dalokban, esetleg Tóth Ágnest ismét szerephez jutott?

KT: Ági most nem. Balázs játszik még egy dalban nagybőgőn, Zolcsi [Kónya Zoltán énekes-gitáros] szintén a Gire-ból énekel egyszer, illetve van körülbelül 20 másodperc szoprán ének a lemez legvégén Sipos Ágitól, akit még Makóról ismerek, de Bolognában él és ott vette fel a részét. Van még némi narráció is Varga Vikitől, ő is szerepelt már a 'Róka hasa rádió' lemezen.

HRM: A 'Rengeteg' megjelenése után nem sokkal Bakos Attila lemondta a további közreműködést a Thy Catafalque-kal és a Quadriviummal is, hogy saját dolgaira (Taranis) koncentrálhasson. Attila távolléte mennyire nehezítette meg a dolgodat? Hiszen remek énektémáival nagyban hozzájárult a 'Róka Hasa Rádió' és a 'Rengeteg' zenei világának kialakításához.

KT: Abszolút egyetértek veled, Attila hangja nagyban befolyásolta annak a két lemeznek a hangulatát, nélküle teljesen más hangvételű anyagok születtek volna. Sokan eleve miatta szerették meg a TC-t. Most másfelé kellett elindulnom, amit egyébként eleve terveztem is, mert úgy éreztem, hogy ha a 'Rengeteg' rövid, slágeres, fogós dalai irányába indulok tovább, az egyenesen közönséges folk metalba fog torkollni, amit viszont mindenképpen szerettem volna elkerülni. Emiatt sokan csalódni fognak az új lemezben, mert egyáltalán nem olyan lett, mint a 'Rengeteg'. Attila is hamarosan kész lesz a saját albumával és biztos vagyok benne, hogy remek lesz.

HRM: Én még nem hallottam az új dalokat, nagyjából vázold fel, mire számíthatunk.

KT: Vannak nagyon rövid dalok, már úgy értem, hogy húsz másodpercesek, és vannak nagyon hosszúak is, amik majdnem húsz percesek. Ének kevés, zene mindenféle. Igazából nem emlékszem megfelelően, majdnem egy éve volt, azóta már három másik lemezen dolgozom.

HRM: Az új lemez címe 'Sgúrr' lett, ami a skót gael nyelven hegytetőt jelent. Miért pont ezt a címet adtad a lemeznek?

KT: Skóciában, a Felföldön nagyon sok munro van, 282 pontosan. Sir Hugh Munro után munrónak neveznek minden 3000 lábnál magasabb hegyet, ő gyűjtötte össze először táblázatba ezeket. Mintegy nemzeti sport Skóciában minél többet végigmászni, sokan mindet megcsinálják és én is jártam már néhányon. Sok ilyen hegynek Sgùrr valami a neve, például Sgùrr Eilde Mòr. Engem teljesen elvarázsol a Highlands, nagyon nagy hatással van rám az érintetlenség, az időtlenség, a csend.

HRM: Már évek óta Skóciában élsz. Mennyire lopta be magát ez az ország, a táj, a nyelv, a szokások a művészetedbe?

KT: Az előző válaszomban nagyrészt benne is van. Szeretem Skóciát, Edinburgh-t, a Felföldet, a Scottish Borderst délen. Gyakran túrázok, de sok helyre még nem jutottam el, Orkney-ra, a Külső-Hebridákra vagy egészen északra.

HRM: Ez a második nagylemezed, ami a Season of Mist gondozásában jelenik meg. Milyen a kapcsolatod a kiadóval? Milyen elvárásokat támasztottak az új lemezzel kapcsolatban?

KT: Az égvilágon semmilyeneket sem. Mikor kész lettem, elküldtem, azonnal válaszoltak, hogy ez jó lesz, mehet. Ők ajánlották fel ezeket a speciális formátumokat is, nekem eszembe se jutott volna a digibook és vinylre sem számítottam. A designban is maximálisan szabad kezet kaptam. Egy szavam sem lehet. Mikor átköltöztek az új irodába, meghívtak Marseille-be pár napra, tudtam beszélni mindenkivel és tényleg úgy tűnik, hogy szeretik, amit csinálok, ami nagyon fura érzés volt, teljesen váratlanul ért. Jöttek egymás után, hogy írjam alá nekik a CD-ket. Valakinek még egy régi 'Tűnő idő tárlata' is volt, amit én írtam fel 2004-ben.

HRM: A 'Rengeteg' kiváló kritikákat kapott, mind a hazai, mind a külföldi szaksajtókban. Eladások tekintetében milyen eredményeket produkált?

KT: Nem tudom pontosan, félévente kapok kimutatásokat, de egyből elfelejtem a számokat. 1000 és 2000 között lehetett a CD-eladás, a digitális teljesen követhetetlen számomra, olyan értelmezhetetlenül kevés jön be belőle, hogy sokszor egyszerűen át sem utalják, mert a banki költségek a transzfer esetében magasabbak, mint a konkrét összeg. Ami biztos, hogy az újból 1500 CD és 300 vinyl készül. Ezt egyébként világossá is tették a kiadónál: épphogy rentábilis a TC, viszont a kiadó arculatának és hitelességének fontos, hogy legyenek ilyen fura underground zenekaraik is amellett, hogy ők is rajongók.

HRM: 2013-ban a finn Blood Music kiadásában limitált példányszámban vinyl lemezen is megjelent a 'Tűnő Idő Tárlat', a 'Róka Hasa Rádió' és a 'Rengeteg' is. Velük hogy kerültél kapcsolatba? Miért nem a Season Of Mist adta ki ezeket a nagylemezeket?

KT: Ők kerestek meg a 'Rengeteg' után, ami 2011-ben jelent meg. 2011-ben még nem volt ekkora hiszti a vinylek körül, már érezhető volt a hullám, de közel sem volt ilyen nyilvánvaló. A Season Of Misttel valami olyasmi volt a szerződésben, hogy övék a vinyl kiadásának a joga, de ha egy éven belül nem teszik meg, akkor az visszaszáll rám. Az újnál már eleve lestoppolták.

HRM: Mennyire látod értelmét az ilyen kis példányszámos vinyl kiadványoknak?

KT: Tök jó. Nagyon szeretek elbabrálni ezekkel a hatalmas felületekkel, mikor az artworköt kell tervezni. Igazából csak ez érdekel, haha. A zene az már megvan, különben sincs lemezjátszóm, ezért inkább műtárgynak tekintem a vinyleket.

HRM: A Season Of Mist a 'Sígurr'-t vinylen is megjelenteti. Ezek szerint a Blood Music-kal csak egyszeri közreműködésről volt szó?

K.T.: Olyannyira nem, hogy decemberben hozzák ki a korai TC albumokat: a demót és az első két lemezt, vinylen és tripla CD-n, továbbá a Gire albumot ugyancsak mindkét formátumban. Én egyáltalán nem erőltettem ezeket, kiváltképp a korai Thy Catafalque-okat nem, egy évig rágták a fülem. Elég sokkoló volt végighallgatni őket megint a mastering előtt. Én tuti nem adnék két magyar forintot se értük, de a kiadónak tetszik, hogy ilyen nyers black metal. Van egy csomó jó ötlet rajtuk, de rettenetesen szólnak. Ámbátor azt meg kell jegyeznem, hogy a vinyl kiadás a lehető legprosztóbb, fénymásolt borítós, fekete-fehér sub-punk kiadvány lesz. Csak így mentem bele.

HRM: Ha jól tudom, nem akarsz élőben fellépni a Thy Catafalque-kal. Nem is hiányzik a színpad? Nem inspirál, hogy koncertekkel sokkal több emberhez is eljuthatna a zenéd?

KT: Nem. A Gire-ral gyönyörű volt a koncertezés, imádtam minden percét annak a 12 évnek. Legalábbis utólag mindenképpen. De belegondolva talán nem is az volt a lényeg, hogy mit játszunk, hanem hogy kivel. Az utóbbi években teljesen elvesztettem a vágyat a szereplésre és nem is vagyok jó előadó. Zenét írni szeretek, előadni nincs kedvem. Azt se bánnám, ha egy zenekar játszaná a dalokat, én meg nézhetném a nézőtéren. Na mondjuk ez lenne az ideális.

HRM: A zene mellett a fotóművészetben is kiemelkedő sikereket érsz el, hiszen egyik munkádat egy nemzetközi díjra is jelölték (The Fifth Annual Exposure Awards). Mit jelent számodra, hogy a világ egyik legnagyobb fotóművész megmérettetésén ilyen jól szerepeltél?

KT: Na jó, ez erős túlzás. Az Exposure Awards azért nem annyira színvonalas, bár kétségtelen, hogy irdatlan sokan pályáztak és nagyszerű volt bekerülni a kötetbe, és hogy kiállították a képet a Louvre-ben, de a tény az, hogy mindössze egy napig és akkor is digitálisan, tehát egy képernyőn mentek a fotók egymás után. Szóval nem kell ennek akkora feneket keríteni. Szeretek fotózni. Ha megcsömörlök a zenétől, akkor mindig jól jön egy másik hobbi. Aztán amikor elegem van a fotózásból, akkor vissza lehet térni az aktuális lemezhez. Meg az is jó, hogy a kettő kölcsönhatásban van. Már a 'Tűnő idő tárlat' borítójában is ott volt: A hangok is képek, a képek is hangok.

Készítette: Pálinkás András

Legutóbbi hozzászólások