Beatmise a szabadban: Beszélgetés Kóbor Jánossal és Trunkos Andrással

írta Bigfoot | 2015.05.28.

Turnéra indul az Omega. Május 30-án a Budapest Parkban kezdődnek a koncertek. Játszanak balatoni helyszíneken, a sokat emlegetett felcsúti arénában is, majd a sorozat lezárásaképp a budapesti Mementó Parkban. Erről a mozzanatról, a külföldi eseményekről és másról is beszélgettünk Kóbor Jánossal (Mecky) és a zenekar menedzserével, Trunkos Andrással.

 

 

Hard Rock Magazin: Kiért vagy miért szól a Beatmise?

Mecky: Ez nem egy tudatosan megtervezett dolog. Az Oratórium sokkal jobban bejött, mint azt előtte gondoltuk. Az utolsó német turné csodálatosan sikerült és itt érte el a dolog a csúcsot. Itthon két tucat templomi koncertnél tartunk, nagyon jól vették minden irányból ezeket a bulikat is. Amikor a kilencvenes években, de még 2004-ben is stadionkoncerteket játszottunk, mindig kérdezték, hogy „nem hiányzik az a régi klubhangulat”? Mindig azt válaszoltuk, hogy nem, mert eljárt felette az idő, az embereknek ma már semmit nem mond. Aztán a templom adta azt az élményt, hogy ismét közel vagyunk a közönséghez, újra látjuk az arcokat, a szemeket. Igaz, ezek a templomok jóval nagyobbak, mint a klubok: annak idején az Eötvös Klubba 350-en fértek be. Kezdetben azzal nem számoltunk, hogy a templomok egészen különleges hangulattal bírnak, de pár alkalom után ez is teljesen rendben volt. Télen baromi hidegek, nyáron nagyon melegek. Tavasszal és ősszel jó játszani, télen mondjuk egy adventi koncert elmegy, de nyáron lehetetlen. Tavaly nyáron eldöntöttük, hogy az Oratóriumot kivisszük a szabadba. Ha már kinn vagyunk, hadd legyen egy kicsit lazább, világiasabb. Aztán valahonnan beugrott ez a régi fogalom, hogy beatmise, a hatvanas évek végéről. Valahol a Mátyás templomban volt egy ilyen, nem tudom miről szólt, nem láttam ilyet. De ha már így szól az elnevezés, szóljon arról a beat korról. Az első megkeresés a Budapest Parktól jött, és ha már park, úgy gondoltuk, az első Beatmise legyen a régi Budai Ifjúsági Park emlékére. Aztán úgy döntöttünk, hogy a többi ’mise’ is valakiért, valamiért szóljon. Lesznek koncertek nyáron a Balatonnál a Balatonért, az NDK-s csajokért, Hercegszántón Albert Flórián emlékére.

HRM: Hogyan választottátok ki a helyszíneket? Felcsút nagy port kavart.

Mecky: Mintegy tucatnyi helyszínnel állapodtunk meg eddig. A zárókoncertet ismét Budapesten, szeptember 26-án a Mementó Szoborparkban a saját és generációnk ifjúságáért játsszuk az akkor minket körülvevő mementók között. A helyszínek tervezése közben jutott eszembe, hogy tavaly Dunai II Antival kinn voltam a felcsúti Pancho Arénában. Hozott két jegyet a magyar-portugál U19-es Európa-bajnoki selejtezőre. A stadionról tudtam, hogy egy posztumusz Makovecz építmény, de nem volt bennem elhatározás, hogy valamit is kellene csinálni benne. A meccs annyira nem fogott meg, viszont a stadion templomi szépsége teljesen magával ragadott, és elkezdett bennem motoszkálni, hogy milyen klassz lenne itt egy Beatmise. Tavasszal Andrással újra elmentünk, és üresen néztük meg, és óvatosan elkezdtük mondani, hogy de szép lenne itt egy Oratórium. A válasz szinte azonnal jött, hogy ilyen dologra nem adják oda. Le is tettünk róla. Eltelt két hét, jött egy válasz, hogy június 13-án, egy nappal a játéktér és a fű nyári karbantartási és felújítási munkái előtt játszhatunk, bérbe adják, de a szervezés és a felelősség teljes egészében minket terhel. Először mondtuk, nem jó, mert túl közel van a Budapest Park-os koncerthez, és Stockholmba voltunk hivatalosak egy fesztiválra. Aztán meggondoltuk magunkat, mert tényleg ez az egyetlen alkalom, hogy ezen a helyen előadhatjuk az Oratóriumot, így lemondtuk Stockholmot, és azt mondtuk, szóljon ez a Beatmise a stadion névadójáért, Puskás Öcsiért, és tervezőjéért. A Hallei Szimfonikusok játszanak velünk ezen az estén, akik valamennyi külföldi koncertünket kísérték.

Nyilvánosságra sem hoztuk a Beat-Mise turné részleteit, amikor a sajtóban elindult egy borzasztó folyamat, hogy ezek is ott játszanak Felcsúton a ház hátsó részében, eladták magukat. De mindez olyan minősíthetetlen hangnemben, hogy azt inkább nem is kommentálnám. Érdekes módon az ügyben egyetlen politikus nem szólalt meg, hiszen nem is volt szerepük a helyszínek kiválasztásában.

HRM: A magyar rock nagy halottiért nem fog szólni beatmise?

Mecky: Nem akarjuk kisajátítani őket, inkább olyanokhoz kapcsolnánk, ami hozzánk kötődik. Még a Küronya Mikiért sem akarunk, érte megcsináltunk egy emlékező dalt. Én nem szeretem, ha valaki más tragédiájából húz hasznot. Lassan már önmagunkért is csinálhatunk beatmisét.

HRM: Történt egy tragédia is a zenekar berkeiben: meghalt Küronya Miklós hangmérnök, aki nagyon hosszú ideje dolgozott veletek.

Mecky: Küronya Miki autóbalesetben halt meg, nagyon megrázott minket. Az Omegában nem volt még haláleset. Harminc éve velünk volt a stúdióban, a 94-es ’Transcendent’ lemez óta ő játszotta fel a basszusgitár részeket, és sokat segített a hangszerelésben. Volt egy demó az el nem készült X-bolygó albumról, és úgy döntöttük, Miki emlékére befejezzük a félig kész dalt, amin még ő is játszott.

Trunkos András: A német turnén, a jóváhagyásunkkal született egy film, ezt Karlovy Varyban bemutatják, ahol játszani is fogunk, de megyünk Moszkvába és Pozsonyba is. Jövőre pedig alakul egy nagy európai turné, ennek keretében Németországban a Scorpions és a Puhdys sztárjaival, Csehországban az Olympic tagjaival lépnek fel, valamint a Collégium Musicum basszusgitárosával. Lengyelországban sajnos Czeslav Niemen már nem él, de SBB-ék ott lesznek velünk, Jugoszláviában a Bjelo Dugme énekese lesz a sztárvendég. Más koncerteket is szeretnénk felvenni, például ezt a felcsúti bulit is. El lehet képzelni, milyen jól fog kinézni a felcsúti stadion. Egyébként nem értem, miért kellett ennyire belekeverni az Omegát ebbe a dologba. Miért lennének ők udvari zenészek? Mindent megkaptak ők az élettől. Amikor legutóbb Moszkvában játszottak, a pravoszláv egyháztól megkapták a Romanov Nagykeresztet. A pópák elmondták, hogy az Omega volt a szabadság szimbóluma a Szovjetunióban. Soha nem látták a zenekart, nem láthatták, csak a lemezeket hallották, fiatal korukban hallgatták őket. Anglia felé is kacsintunk, egy angol producerrel készítettünk felvételeket.

Mecky: A külföldi koncerteken mindig van két nóta, amit angolul éneklünk, a Léna lesz az egyik egy fiatal angol énekes sráccal.

HRM: Most is ragaszkodtok hozzá, hogy magyarul énekeljetek külföldön?

Mecky: Nem mi, hanem a közönség.

HRM: Ha az X-bolygó lemezt elvetettétek, mi lesz helyette? András, téged is kérdezlek, mint szövegírót.

Mecky: Az Oratóriummal elértünk valamit, ami jelenleg sokkal jobban áll nekünk, mint az, ha el akarnánk elhitetni, hogy olyanok vagyunk, mint a hetvenes években. Nem, ez a korunknak teljesen megfelel. Állati sok olyan szám került elő, amit soha nem játszottunk élőben.

TA: Még nem tudom, miről fog szólni, de körvonalazódik, ez a Küronya Miki-emléknótánál kezdődött. Két dologról van szó. A templomi koncertek jelmondata: zenével a hitért. Nem vallási, hanem filozófiai értelemben értjük ezt. Tényleg komolyan gondoljuk, nekünk este már el kell gondolkodni, mi lesz reggel. Nem magunkat akarom sajnálni, de ez a lemez olyan végrendelet lehet – Mecky javasolta, legyen a munkacím Testamentum –, melyben elmondjuk, mit gondolunk erről a mai világról. Nem csak nekünk, más korosztálynak is érdekes lehet. Úgy könnyebb zenét alkotni, hogy a színpadon vagy. Elkezdett a banda elég aktívan játszani, remélem, jönnek az ötletek.

HRM: Szabad-e rockzenét templomban játszani?

Mecky: Amikor Bábel Balázs püspök úrnál voltunk a templomi koncertek kezdetén, tele voltunk kétségekkel, mit szabad a templomokban, és mit nem. Az Omega-életmű sok szakrális, meditatív dolgot tartalmaz. De aztán minden ment szépen a maga útján. Az első koncert után Kis-Rigó László püspök  úr odajött és azt mondta: gyerekek, ez olyan volt, mint egy transzcendencia a Jóistenhez. A Jelenések könyvében ott van hogy Alfától Omegáig – én vagyok a kezdet, én vagyok a vég. És ott döntöttük el, hogy a templomi koncerteknek az lesz a jelmondata, hogy Alfától Omegáig – zenével a hitért.

HRM: Mennyire fogtátok vissza magatokat ezeken a bulikon?

Mecky: Semennyire. Azért az Őrültek óráját nem játszottuk, de a Tékozló fiú vagy a Babilon miért ne férne bele?

TA: A józan észre hallgatva játszottunk, de úgy szól a rock and roll a templom falai közt… kiváló az akusztika, be tudjuk lőni. Sok hangfallal dolgozunk.

Mecky: El lehet képzelni, hogy szólt a Ballada a fegyverkovács fiáról a nagyorgonával. Itt már a rézfúvósok nem kellettek, csak a kórus. A templom eddig sem volt távol a koncertektől, Varnus Xavér, Koncz Zsuzsa, Presser is játszottak már ott. Én egyet nem akartam, unplugged bulit. Nálam ott kezdődik a rockzene, hogy „plugged in”. Gitár és basszusgitár nélkül elképzelhetetlen. Ez egy ágazatnak jó, de a templomba nem akartuk ezt a kompromisszumot. Igaz, nincs semmiféle hagyományos színpad, a katolikus templomokban az oltár előtt állva játszottunk, a reformátusban azért színpadot tudtunk építeni, letakartunk mindent. Németországban volt olyan templom, ahol kétszáz méteres sor állt a délután hatkor bejáratnál.

HRM: A műfaj a szárnyait bontogatta a hatvanas évek kezdetén. Az évtized vége felé elindult egy progresszív hullám, tartott a hetvenes évek közepéig. A nyolcvanas évek teljesen elment a kommersz zenecsinálás felé, a kilencvenes évektől pedig minden a felszínen van, egy katyvasz az egész műfaj. Mi a következő lépcsőfok?

TA: Menjünk vissza a zene történetében: valahol a tizenhatodik században kezdődött a komolyzene története, egészen a huszadik századik tartott, aztán vége lett. Ma, ha Mozart élne, úgy hívnák, hogy Morricone. Ma filmzenét tudsz írni, mást nagyon nem. A rock and roll elkezdődött az ötvenes évek közepén, szerintem a kilencvenes évek közepén vége lett.

Mecky: Ma nincsenek Beethoven szimfóniák, ki írna ilyet? A hagyományos rockzenéről kár hinni, hogy feléled. A maga idejében a hatvanas-hetvenes években megtette a magáét, mára totális iparág lett.

HRM: Életérzés a rockzene?

Mecky: Sajnos már nem.

TA: Nem érdekel, ki mit gondol; nekünk az.

HRM: Hobo nemrég kiadta a ’Requiem a bluesért’ albumát, és azt nyilatkozta, vége a műfajnak. Tényleg így van?

TA: Két dologról beszélünk, esetünkben a rockzenéről. A blues egy egészen más történet. Szerintem, amíg világ a világ, blues lesz, ez egy bizonyos réteg népzenéje. Annak a bluesnak, amit iparosítottak, feldolgoztak, lehet, hogy vége. New Orleansban a csávó kétszáz év múlva is ott ül, és nyomja gitárján a Kis vörös kakast. A rockzene, amely elindult, kiteljesedett, majd teljesen elüzletiesedett, nem termeli újra magát.

Mecky: Mutatnak nekem felvételeket fiatal magyar bandákról, akik nagyon jók, de ez ma már kevés. A világon mindenhol sok ugyanilyen banda van. Emlékszem, a hetvenes évek elején semmivel nem voltunk elmaradva nyugattól, még a hollandoktól sem. A hetvenes Barbarella Fesztiválon másodikak lettünk, és akkor a német menedzser, Peter Hauke azt gondolta, hogy bennünket ki kellene mozdítani a Vasfüggöny mögül. De 1971-ben megtörtént a szétválás Piciékkel, és csak 1973-ban tudtunk lépni.

Az Omega május 30-án játszik a Budapest Parkban. Spencer Davis koncertje elmarad, helyettük a P.Mobil lép fel az Omega előtt.

Készítette: Bigfoot

Legutóbbi hozzászólások