"Nem vagyunk egy tipikus progresszí­v zenekar": Interjú a Perfect Symmetry-vel

Az idén 20. életévébe lépő Perfect Symmetry is fellép május 30-án, a Prog Heaven fesztiválon. „Headlinerként a szombati napon a hőskorszak egyik legfontosabb csapata, a kényszerű inaktivitásból feléledő Perfect Symmetry lép fel” – szól a hivatalos sajtóanyag, melyben van benne némi igazság. Voltak nehéz évei a zenekarnak, de nem adták fel: a kitartásuk végtelen, munkásságuk lassan, de biztosan bontakozik ki. Jelenleg az új lemezre és a 20 éves jubileumra készülnek.

Hard Rock Magazin: Hogyan telt ez a 20 év számotokra?

Szkróbó Szabolcs: Természetesen a 20 év működés alatt több tagcsere is történt a PS-ben, ami nagyban segítette a megfontoltnak tűnő munkát. Sokszor tűnt reménytelennek a helyzet, de mi mégsem adtuk fel, megyünk tovább, mert szeretjük, amit csinálunk, ráadásul a zenekar magját régi barátság is köti egymáshoz.

Kusinka Tamás: A zenénk velünk változott, mégis megőrizte sajátosságát, egyediségét. Ennyi év alatt elkerülhetetlen a változás, mi mégis minden korszakunkat szeretjük és büszkén vállaljuk.

HRM: A Perfect Symmetry abban a korban van, hogy komoly rálátásotok lehet a pályára, a hazai zenei életre. Hogy ítélitek, mi változott a zenekar fennállása alatt a környezetetekben?

Szabi: Sok mindent megéltünk már együtt is, külön-külön magánemberként is. Tapasztalatot szereztünk már zeneszerzés, stúdiózás és koncertezés terén is. Nem panaszkodás, de sajnos már rég kiürültek a koncerttermek. Ahogy a Prog Heaven rendezvény is fogalmaz, a „hőskorszakban” nagyobb volt az élet a koncerteken. Átalakultak a dolgok. Kialakultak „trendibb zenék”, amik jönnek-mennek, viszont azt el kell fogadni, hiszen így ment ez mindig. Sosem szerettük ráfogni bármire is azt, hogy nem mindenki Perfect Symmetry koncertre szeretne minden péntek-szombaton járni. Megnőtt a száma közben a nyári fesztiváloknak is. Ha fesztiválon tudsz zenélni, akkor a közönség ott van, tehát minden oké.

Tomi: Az egészben a legelkeserítőbb, hogy nincs elég olyan felület, ahol igazán bemutatkozhatnánk nagyobb közönségnek, habár itt van a net, a Facebook, a Youtube, a Twitter, de mégis minden olyan gyorsfogyasztói lett körülöttünk, hogy az emberek azt sem tudják, hová nyúljanak. Szerintem ez a felgyorsult világ nem embernek való, de hát ez van, ezt kell szeretni.

HRM: Ez szakmailag milyen kihívások elé állított benneteket?

Szabi: Nevezzük magunkat örömzenészeknek. Örömből tesszük, sok mindent alárendelünk a működés érdekében, így tudunk haladni a cél felé. Tehát mi, mint örömzenészek szakmailag felkészültünk ennyi év alatt, de folyton látunk és tanulunk újat.

Tomi: Sosem lehet eleget tanulni, erről szól az élet. Mindig van hová fejlődnünk. A tudásunk, a technikai felszerelésünk is állandóan fejlődik és változik.

HRM: Mennyit és hogyan változott a PS mindez idő alatt?

Szabi: Megfontoltabbak lettünk, nem ülünk be a Trabiba, mint majd 20 évvel ezelőtt és utazunk el pl. Sopronba, hogy egy kilátástalan koncerthelyszínen találjuk magunkat 3 ember előtt. Sajnos voltak ehhez hasonló történetek a múltban, sajnos még a közelmúltban is, de sok múlik a szervezőkön is. Rengeteg a hozzá nem értő „hobbista” szervező. Megölik a zenekarok működését. Vannak kiindulópontok, de bármit is csinálunk, nekünk az Symmetry-s.

Tomi: A zenekar magja ma is ugyanaz, hárman szinte a kezdetektől ott vagyunk. De mindig az aktuális felállás számít. Most épp ez a 6 ember. Végre van egy olyan hozzáállású dobosunk is, akire lehet építeni, Tápai Balázs személyében. Vele készül majd az új anyag és élő, igazi dobokat fog mindenki hallani, aki megveszi a következő lemezünket. Attilával is ez lesz majd a második anyagunk, mindannyian nagyon várjuk már.

HRM: Mást jelent-e ma prog. metalt játszani, mint 10-15 éve?

Szabi: Mi ugyanazt az élményt éljük meg zenélés közben, mégis más. Mondjuk saját belátásunk szerint nem is játszunk prog. metalt, sokkal szélesebb a zenei határvonalunk. 15 éve még nagyban szerveződtek a 4-5 zenekaros minifesztiválok. Gondolok itt a jó öreg Prog. Metal Feszt.-re. Szép idők voltak azok. Most viszont az épp aktuális lemezünket és dalainkat szeretjük játszani.

Tomi: Néha úgy érzem, hogy az élet egy körforgás, most épp olyan, mintha visszatérnénk valamihez, amit vagy 20 éve elkezdtünk. Az érzés nem változik, minden ugyanaz...

HRM: A progresszív műfaji keretekbe hogy fértek el?

Szabi: Simán beleférünk, hiszen a gyökereink onnan erednek.

Tomi: Az a jó ebben a műfajban, hogy mindenki máshogy csinálja, máshonnan közelít. Itt mindent szabad. Persze van egy nívó, egy szint, de nincsenek szabályok, nincsenek korlátok.

HRM: És vajon merre tart a műfaj, mit vártok a következő évektől?

Szabi: Nézd, a műfaj – a progresszív rock vagy progresszív metal – már lerakta az alapköveit. Ez erős lábakon áll, csak a világ változik körülötte folyton, ezért a műfaj a keretein belül újul meg. Nem lehet azt látni, mi fog történni a következő években. Mindenesetre a rádiók lejátszójába nagyon nehezen fog bekerülni bármikor is a műfajból dal. Mi tesszük a dolgunkat, írunk számokat, készítünk lemezeket. És csakis pozitívan csináljuk mindezt.

Tomi: Mint minden más, ez is változik, fejlődik. Új utakat találnak az utánunk következők, de a régiek, mint pl. mi is, folyamatosan változunk. Olyan, mint egy időutazás, néha előre, máskor vissza kell térni a múltba, hogy onnan merítsünk.

HRM: Egy rétegműfajban dolgozó csapat hogyan éli meg azt, hogy elmarad a zajos siker, a tömeges népszerűség?

Szabi: Hullámzó a siker, ezzel számolni kell. A tapasztalatunk szerint ezzel a műfajjal igenis sok apró sikert lehet elérni. A rajongók visszajelzése elér minket. A dalszövegek, a zenekar hangzása, egy-egy lemezünk hangzása: ezekre mind kaptunk dicséretet. Ez mind-mind siker!

Tomi: A szakma már sokszor elismerte a munkásságunkat, de ez egy ilyen intellektuális műfaj, tudományos rock & roll, ahogy egy barátom jellemezte a stílusunkat. Az egész világon rétegműfajnak számít, persze vannak, akiknek bejött, mint pl. a Dream Theater. (mosolyog)

HRM: Mik a közeli és távolabbi terveitek?

Szabi: A soron következő lemezünk elkészítése, videoklip készítés, rádióban megszólalni, pl. ez egy fontos terv. Minden lemezünkön található igazi rádiós dal.

Tomi: Jó dalokat írni, jó koncerteket adni, olyan közönségnek, aki értékeli ezt a zenét. Megcsinálni idén a 20 éves születésnapi koncertünket.

HRM: Miről szólnak a Perfect Symmetry dalai? Milyen gondolatok, témák foglalkoztatnak benneteket?

Tomi: Emberi dolgokról, hétköznapi emberekről, az érzéseikről, szerelemről, bánatról, megtörtént

vagy épp kitalált, fiktív történekről. Mindig van miről szólni, mert nap mint nap történnek velünk, illetve a környezetünkben különböző dolgok. Ezek inspirálnak minket, de ez leginkább [Kovács] Attila [énekes] dolga, az ő gondolatisága nagyban meghatározó a szövegek terén.

HRM: Nehéz, bonyolult témák, „matekos” ritmusok: szándékolt a „progos” komplexitás, vagy így jön magától?

Tomi: Annyira nem is, de szeretünk kicsit játszani a témákkal. De ez nem mindig tudatos, néha a próbateremben állnak össze a dolgok, vagy ott bonyolítjuk meg pici. Aki minket ismer, tudja, hogy a dallamok, a megjegyezhetőség nagyon fontos nekünk, ezért nem is vagyunk egy tipikus prog. zenekar. Mi olyan dalokat akarunk adni az embereknek, amihez nem kell kódfejtőnek lenni. Egy dal akkor jó, ha egy-két hallgatás után megmarad az emberben.

Készítette: Nagy Tamás