10 év legérdesebb cikkei a Hard Rock Magazinban

28 411: ennyi cikk (poszt) született a Hard Rock Magazin tízéves fennállása során. Sok interjú, rengeteg kritika és temérdek hír. Meg talán jó pár különlegesség is, amikre emlékeznek azok, akik már évek óta követik a magazint és amiket most felelevenítünk azok számára, akik csak az utóbbi időkben kapcsolódtak be. Az énektanárnőkkel készített interjúkat a rock/metal énekesek krémjéről, a dobszólókat kiveséző interjúsorozatunkat, Michael Monroe sztoriözönét, Redneck Imi amerikai beszámolóit vagy TShaw életműírásait…

A Hard Rock Magazin jubileumi hetét záró cikkünkben azokat az írásokat igyekeztünk összeszedni, amiktől ez az újság kicsit más lehet, mint a többi. Ebben a hatalmas lemez-, információ- és koncertdömpingben nagyon is valós a veszélye annak, hogy a rockzenei újságok is csak fussanak a fejlemények után, és futószalagszerűen közöljék a kritikákat, híreket, beszámolókat. Ez könnyen idegölővé teszi ezt a munkát, pláne ha hozzávesszük: szinte a komplett magyar rock/metal sajtó hobbiból és persze zeneszeretetből űzi a rockújságírást. A Hard Rock Magazinnál ezért is igyekszünk már a kezdetektől fogva kitekinteni a bevett és alapvetően szűkös sajtóformákon túlra, és olyan érdekességekről is beszámolni, amik szerves részét képezik a rockzenei életnek, mégis kevés szó esik róluk. Most ezekből válogattuk ki a legérdekesebbek és legolvasottabb cikkeket, illetve azokat a kezdeményezéseket és rovatokat, amik a legnépszerűbbek voltak az évek során.

„Ki ne imádná A turné áldokumentumfilmbe oltott abszurd ökörködését, a Metalocalypse beképzelt, félbolond death metal bandáját, a Detroit Rock City Kiss-koncertre igyekvő kanos idiótáit, vagy minden idők legjobb rock 'n' roll műsorvezetőjét, Wayne Campbellt?” – ezzel a feltételezéssel indítottuk el 2013 májusában a Rock and Roll Cinema rovatunkat, amelyben régi és új rockzenés filmeket igyekeztünk bemutatni. A havi megjelenés ugyan rendszertelenné vált az utóbbi időben, de a rovat nem állt le: legközelebb Dave Grohl filmrendezői munkásságát fogjuk kivesézni a legutóbbi Foo Fighters lemez, a ’Sonic Highways’ kapcsán, amihez a Nirvana egykori dobosa nyolc részes tévésorozatot is forgatott.

A Rock And Roll Cinemában eddig főként aktualitások és klasszikusok kerültek sorra: írtunk megjelenésekor, még premier előtt a Metallica mozifilmjéről, Nick Cave elgondolkodtató öndokumentumfilmjéről, Alice Cooper dokujáról, és a Nightwish Imaginaerumhoz készült filmjéről is. De szó esett Ford Fairlane kalandjairól, Sam Dunn metal műfajokat bemutató dokumentumfilmjeiről, valamint a Maffiózók kreátorának rockzenés filmjéről is. A legnépszerűbb azonban a legőrültebb metalrajzfilmről, a Metalocalypse-ről szóló írás volt.

2009 októberében indult Első hallásra rovatunk, amely nemcsak az olvasókat, de a munkatársakat is megosztotta. Alapvetően ez a minden rock/metal magazinban bevett Hangpróba rovat volt egy sajátos csavarral: ahogy a címe is sugallta, a koncepció szerint eleinte tényleg első hallásra értékeltük a lemezeket. Aztán terítékre kerülhetett az első Dream Theater vagy Steven Wilson lemez, és borult az ötlet. Hamar átalakult a rovat egy normál Hangpróbává, amely egyre inkább megosztotta a szerkesztőséget, hogy mennyi értelme van az adott műfajt, zenekart nem kedvelőkkel is megkritizáltatni a havi lemeztermést. Az Első hallásra rolóját végül 2012 végén húztuk le, de azóta is beszédtéma, hogy megújult koncepcióval és dizájnnal egyszer újraindítjuk a rovatot. A 2009 és 2012 közötti termést ITT lehet végigböngészni: érdekességekből mindenesetre nem lesz hiány a Helloween utolsó helyétől a 2. epizódban egészen addig, hogy a Seventh Wonder még a Mr. Big ’What If’-jét is megelőzte 2011 januárjában.

A rockzene hátországa

Ez az interjúsorozat is 2009 őszén indult, méghozzá az akkor még aktívan működő CSLP fotós-haveri társaság bemutatásával. (A CSLP tagja volt Savafan is, aki azóta a Hard Rock Magazin egyik koncertfotósa.) A célkitűzés egyszerű: bemutatni azokat az embereket és szakmákat, akik nélkül nem jöhetnének létre a koncertek, mégsincsenek az egyszeri rajongó szeme előtt. Másodjára Szandrát, „a magyar catering queent” kaptuk mikrofonvégre, de ennek a koncepciónak a jegyében faggattuk ki a koncertszervezőket is munkájukról, például Bogdan Gomilkót a Livesoundtól vagy Márkus Évát a Live Nationtől. Habár ez a sorozat idővel elhalt, nemrég mégis ezt folytattuk, amikor a Tankcsapda technikusait kérdeztük ki arról, milyen is technikusnak lenni.

Interjúk

Itt nem a koncepció a különös, hanem a tartalom. Talán ti is észrevettétek, hogy az utóbbi években egyre nagyobb hangsúlyt kaptak az oldalon az interjúk, amelyek gyakran életmű- és mélyinterjúk, tehát túlmutatnak az aktualitásokon és reményeink szerint mélyebb és exkluzív bepillantást nyújtanak a zenészek életébe, személyiségébe, munkásságába. Habár a legnagyobb rocksztárokig még nem jutottunk el (ahhoz továbbra sem veszik elég komolyan a netes sajtót, hiába ver tízezreket a nyomtatott sajtó olvasottságára), azért nem panaszkodhatunk: Joe Lynn Turnertől Axel Rudi Pellig, Ian Paice-től Rick Wakemanig, a Twisted Sister gitárosától Mikael Akerfeldtig, Mike Portnoytól a Skid Row gitárosáig, Jeff Scott Sotótól Arjen Lucassenig, Michael Kiskétől Udo Dirkschneiderig rengeteg neves rock és metal zenész nyilatkozott magazinunknak.

A nagy kínálatból persze akadnak kedvenceink is: ilyen volt, amikor Marci leült egy Skype-beszélgetésre Michael Monroe-val, akiből másfél óráig, szinte kérdezés nélkül ömlöttek a jobbnál jobb sztorik, vagy amikor Bigfoot Komjáthy Gyuri bácsival beszélgetett a 80. születésnapján, akinek köszönhetően rengetegen ismertek meg komplett albumokat még az előző rendszerben, amikor máshogy (legálisan) nem lehetett nyugati lemezhez jutni. Különleges volt az is, amikor a Nuclear Blast csapatának bevonásával és Oscar Dronjak segítségével sikerült felkutatnunk egy kultikus heavy metal bandát, a Heavy Loadot, aminek alapító tagját és dobosát baumann kérdezte ki a zenekar történetéről.

A két legviccesebb interjúnkat mostanság jegyeztük: az egyikben sörtől párás szemmel meséltek arról fiatal svéd heavy metalosok, hogyan elégítenék ki orálisan Rob Halfordot, a másikban pedig humorérzékük – meg persze a Tankcsapda-sör jótékony – hatására idézték meg a csapdások a klasszikus, hammeres Akela-interjúk szellemiségét. Ez utóbbi a Vallató elnevezésű kezdeményezésünk keretei közt valósult meg, amelyben eddig mindössze három cikk született (a másik kettő a Wisdommal, illetve a Mobilmániával készült). A Vallatóban az olvasók és a rajongók kérdezhetnek a zenészektől: azt hittük, hogy erre a lehetőségre sokkal többen csapnak majd le, de a visszafogott érdeklődés miatt kérdéses, hogy folytatni fogjuk-e ezt a rovatot.

Dobszólóktól a Hammondig

Habár ezeket is hozzácsaphattuk volna a különleges interjúkhoz, mégis külön venném őket, mivel mindkét cikk(sorozat) nagyon népszerű lett. Ennek egyik oka, hogy kevés a zeneszakmai kérdéseket és témákat közérthető módon taglaló cikk a rocksajtóban. A Hammond-orgona 80 éves „születésnapja” apropóján Soós Norbert, a Cry Free Deep Purple tribute billentyűse segítségével tekintettük át az egyik legnépszerűbb és legsajátosabb rockhangszer történetét és jellemzőit – Norbert ráadásul kedvenc hammondos számaiból is készített nekünk egy válogatást.

A dobszólós cikksorozatunkban arra kerestük a választ, miért van olyan sok dobszóló, és ha már van, miért olyan unalmasak azok. A legérdekesebb tanulság az volt, hogy a dobosok sem szeretik különösebben a dobszólókat. Az „akkor miért játsszák?” kérdés azonban nem maradt költői, hiszen a hazai rockdobosok rengeteg profi és izgalmas dobszólót ajánlottak nekünk légdobolásra: ITT és ITT lehet szemezgetni belőlük.

Ezt a vonalat is folytatni, erősíteni fogjuk a közeljövőben. Az előzetes tervek szerint a jubileumi HRM héten debütált volna gitáros rovatunk, amelyben neves és nagyhatású gitárosok stílusát fogjuk kielemezni kifejezetten ismeretterjesztő célzattal, tehát szigorúan szakmai szempontok mentén, de a laikusok számára is közérthetően. Habár a HRM stábja is kiveszi részét az írásokból, de a rovatba híres hazai gitárosokat is bevonunk majd, akik egy-egy kedvencük stílusát mutatják be az olvasók számára. Tervezett rovatindítás: 2015. február.

Kultuszkóp

A Kultuszkóp rovat még Adamwarlock kolléga fejéből pattant ki, és a rockzene és a hozzá kapcsolódó egyes kulturális jelenségek beható vizsgálatát, tanulmányozását tűzte ki célul. Olyan cikkek születtek itt, mint a Manowar és az északi hit, a Metal az Olümposzon vagy a Gitárok és boszorkányság. A legnépszerűbb a Bruce Dickinson és az okkult című írás volt.

„Elég merész, de mindenekelőtt rendkívül érdekes vállalkozás, hogy a metal és rockzene mondanivalóját, dalszövegeit kvázi bölcsész szemmel, a kultúra szemszögéből vizsgáljuk meg. Minden dalszerző máshonnan ragadja meg az adott témát, különböző dolgokat akarnak közölni a művükkel, ezért kifejezetten lenyűgöző látni, hogy az egyes előadók hogyan adják át a művészetekről, tudományról, fantáziáról és vágyaikról alkotott belső elképzeléseiket. Bruce Dickinson egy meglehetősen sokrétű és művelt előadó, aki az Iron Maiden-beli munkássága során is a történelem és a mitológia ihlette dalszövegeiről volt híres, azonban kedvenc témáit, azaz az okkult és ezoterikus hagyományt, a XX. század szektáinak világát, az alkímiát és kedvenc alkotója, William Blake munkásságát leginkább a szólóalbumain mutatta be. A Kultuszkóp darabjai között e cikk nemcsak azért foglal el különleges helyet, mert a sorozat legolvasottabb része volt, hanem azért is, mert ritka alkalom, hogy egyetlen dalszerzőnek egy ennyire különleges témáról alkotott elmélyült gondolatait ismerhetjük meg.”

Amerikából jött

2006 októbere és 2014 augusztusa között publikált nálunk a Hard Rock Magazin egyik legnépszerűbb munkatársa, Redneck Imi, aki Amerikából szállította a hangulatosabbnál hangulatosabb beszámolókat. Ha jól számolunk, szám szerint 38-at (az első írásait még Molnár Imre néven jegyezte). Imit nemcsak onnan lehet megismerni, hogy talán még Szakáts Tibinél is vehemensebben rajong a KISS-ért (bár ezt tudtunkkal még nem szkanderezték le egymás között), hanem arról is, hogy anno ő volt a legendás Tüzesvíz lemezlovasa. (Természetesen a Tüzesvíz nevű klubról is készült interjúnk Imivel és Hangyával.) A 8 év során Imi a legjobb és legnagyobb amerikai rockbulikról számolt be nekünk, többek között rengeteg KISS, Mötley Crüe, ZZ Top, Blackberry Smoke, Lynyrd Skynyrd, Foreigner, Cinderella, Bon Jovi és… nem is folytatjuk a sort, tessék rákeresni a Koncertbeszámolóknál. Imi tavaly nyáron vonult vissza hivatalosan, nem hivatalosan viszont mindig győzködjük, hogy bármikor visszajöhet, a kapu nyitva áll!

HRM TOP 100

A Hard Rock Magazin stábjának kedvenc lemezei. Ez a cikkötlet még egy korábbi listázás során született, amikor 2011-ben a szerkesztők és munkatársak egy része összeállította saját 25-ös toplistáját. Ahogy a HRM Top 100, úgy ezek a listák is szigorúan szubjektívek voltak, vagyis nem minden idők legfontosabb rock és metal lemezeit, hanem a mi kedvenceinket takarják. A stáb egy része azóta lecserélődött, az összeállítások és a kommentek viszont ugyanolyan érdekesek, mint egykor. A 100-es listát ITT találjátok.

Évtizedelő

A Hard Rock Magazin talán leghosszabban futó és legsikeresebb rovata. Az ötlet – ha jól emlékszem – garaelé, a dátum pedig egészen korai: még 2006 őszén kezdtük el sorra venni az éveket 1971-től kezdve, és mindegyikből összegyűjteni és kritikákban bemutatni a legfontosabb rock/metal albumokat. Két év kellett, mire a havi rendszerességgel jelentkező rovat eljutott az évezredfordulóig, amikor a legutolsó jelentős változások zajlottak a metal zene műfajaiban. Irdatlan nagy munka van az Évtizedelőben, ezért is lehet, hogy eddig csak beszéltünk róla, de még nem vágtunk bele abba, hogy 2000-től kezdve újra felvegyük a fonalat, illetve egy második körben újra átvegyük a régi éveket, amikor az akkori, 5-6 fős szerkesztőség még nem tudta lefedni a rockzene aranykorában kiadott klasszikus lemezek minden fontosabb darabját.

Az Évtizedelőhöz kapcsolódik a terveink szerint hamarosan elinduló cikksorozatunk, amely lényegében ennek a rovatnak a párdarabja, inverze lesz. Az egyelőre cím nélküli kezdeményezés az Ismeretlen remekművek rovatunk és a toplistáink keresztezéséből született: ebben évenként 10 olyan rock/metal lemezt fogunk összegyűjteni a ’60-as évek végétől, amelyek méltatlanul elfeledettek, vagy talán megjelenésükkor sem kapták meg az őket megillető figyelmet, pedig megérdemelték volna, mert a helyük ott van a legjobbak mögött vagy mellett közvetlenül.

„Ez a művészet”: énektanárnők a rock/metal énekesekről

Nem volt kérdés, mi kerül válogatásunk első helyére. A HRM történetének legnépszerűbb, legolvasottabb és legszakmaibb cikke az a két interjú, amikben Chiovini Márta és Magyar Hajnal énektanárnők elemezték ki a legjobb és leghíresebb férfi, illetve női rock/metal énekesek orgánumát. Garael ötlete nyomán és Marci közreműködésével először az operaéneklést tanító Chiovini Márta tanulmányozta a legnagyobb férfi rock/metal énekeseket Rob Halfordtól Dio-n keresztül Bruce Dickinsonig – és érdekesség, hogy a legjobbnak Steve Perryt, Jorn Landét és Dickinsont tartotta. A cikk annyira sikeres lett, hogy Savafan ötlete nyomán elkészítettük a folytatást: ezúttal a saját módszerrel oktató Magyar Hajnalt kértük fel, hogy szakmai szempontok alapján mutassa be a leghíresebb női rock/metal énekesek hangját és stílusát.

A felsorolásból persze sok minden kimaradt TShaw izgalmas és olvasmányos életműcikkeitől kezdve az amatőr zenekaroknak bemutatkozási lehetőséget biztosító „Mi vagyunk a…” rovatunkon keresztül Marci streamingszolgáltatásokat bemutató cikkéig. Népszerű kezdeményezésekből mostanság se volt hiány, hiszen nagy sikert aratott Savafan ötlete alapján indított interjúsorozatunk, amelyben neves közéleti személyiségeket és az élet más területeiről ismert embereket kérdezünk a rock és metal zenéhez fűződő rajongásukról, valamint szakmájuk és a rockzene kapcsolatáról. Eddig Kemenes Szabolcsot, a Honvéd kapusát, Máté Pált, a SportTV igazgatóját, valamint Bochkor Gábort és Galla Miklóst kaptuk mikrofonvégre, de további meglepetésekkel készülünk ebben a sorozatban is idén. A történetnek persze nincs vége, hiszen amíg bírjuk lelkesedéssel és szabadidővel, folytatni fogjuk a Hard Rock Magazint.

Szerző: Tomka