Rájöttem, ők a magyar Rolling Stones: Piramis - Barba Negra, 2015.01.16.

írta CsiGabiGa | 2015.01.22.

A 40 éves Piramis mai felállásához kétféleképpen viszonyulnak az emberek. Vagy az interneten fikázzák, vagy a koncerteken élvezik a műsorukat. Csoki rockénekesként kezdte, de aztán a Manhattan nevű fiúcsapatban folytatta pályafutását (a hivatalos rocker álláspont szerint elkurvult), és ezt sokan a mai napig nem tudják megbocsátani neki. Pedig már 6 éve a Piramis énekeseként bizonyítja, hogy neki bizony ott a helye a rockzenészek között.

 

 

Nos, lehet, hogy az internetes fanyalgók vannak kevesebben, mindenesetre tény, hogy ekkora teltházat a Barba Negrában én még nem láttam. Az egyébként nem kicsi parkolóudvar teljesen megtelt, már be sem engedték a próbálkozókat, de a környező utcákban sem lehetett helyet találni, csak két utcával feljebb sikerült letennem a kocsimat. Ennek megfelelően bent is hosszú sor fogadott a pénztárnál és a bárpultoknál egyaránt, a nézőtéren pedig fel kellett vennem a heringpózt. Visszasírtam az előző heti Hard koncertet, ahol lazán lehetett nemcsak közlekedni, de akár még táncolni is a „küzdőtéren”.

A háromnegyed tízre csúszott kezdésre a közönség már annyira izgatott volt, hogy amikor felcsendült playbackről A fénylő piramisok árnyékában, a túl hosszú intrót kivárni képtelen rajongók az első sorban már a függöny sarkát tépkedték, hogy mielőbb láthassák kedvencüket. Akik aztán egy kis pirotechnikai segítséggel szó szerint berobbantak a színpadra. És megtörtént a csoda! Olyat éreztem, mint korábban soha. Hogy ők a „magyar Rolling Stones”. Tudom, hogy a hasonlat kicsit sántít, de akkor is: ez az amerikai bluesban gyökerező „echte ungarische Rock Musik” páratlan. Závadi Janó pedig, akárcsak Keith Richards, ráncai mögött és fekete hajkoronája alatt kortalan. A Gyere közelebb nótában a sorok végén Zacskó vérbeli bluesos improvizálása nagyon ott volt! Igazi „slowhand”! Mint Clapton. Nem csinál neoklasszikus virgákat, de ez az érzékeny, improvizatív gitármunka, amihez legalább annyi kell a szívből, mint a kézből, és amit már a Miniben is kamatoztatott korábban, szinte páratlan. A Hozd el a tegnapot elején még egy slide gitár intrót is elkövetett a bluesrajongók legnagyobb örömére.

Köves Pinyó meg ősz hajával, mint Charlie Watts, az egy felsőtamos minimál dobszerkóján is tud olyanokat ütni, amihez a következő generációknak már körbe kell bástyázni magukat mindenféle és fajta dobokkal. Gallai Péter furcsa bozontjával a Rolandjai mögött most is hozott a kötelezőkön kívül pár extra zongoraintrót a dalok elé. A Ki tudja, hol van? volt az egyetlen önálló énekes produkciója, melynek charlestonos refrénjét még egy fekete-fehér némafilm bejátszással is hangulatosabbá tették. Nélküle sem lenne ugyanaz a Piramis, hiszen a Révész-Gallai duettek a két hangszín különbözősége okán annyira egyediek és utánozhatatlanok, hogy kiválásával kevesebbnek érezném a produkciót. Nem úgy Révész Sándor kiválásával, akit Csoki énekesként tökéletesen helyettesített. Persze a valaha szebb időket látott túlkoros (és néha túlsúlyos) hölgyek, akik egykor eláztatták bugyijukat megpillantva Sanyikát, fanyalogva nosztalgiázhatnak a régi szép időkön, és bizony bevillant néha megszokásból egy-egy manhattenes risza az énekes produkciójában, de ha behunytam a szemem, el tudtam hinni, hogy Révész áll a mikrofon mögött. Bár a sikolyokkal takarékosabban bánt, de a középmagasaknál megtévesztően hasonló volt a hangszíne. És ha a fanyalgók méltóztatnának egyszer elmenni egy Piramis-koncertre, akkor saját fülükkel tapasztalhatnák, hogy Csokinak 2015-ben jobb hangja van, mint Révésznek 2006-ban volt.

A zenekar alapító Som Lajost – aki nélkül ma nem lenne ez a zenekar – egészségi állapota miatt tartósan pótolni kénytelen Vörös Gábor, az Ossian / Omen vonalon szocializálódott basszusgitáros pedig fiatalos lendületével viharként söpörte át oda-vissza a deszkákat, miközben olyan futamokat szalajtott végig hangszerén, amitől az embernek tátva maradt a szája. Volt egy hatodik tag is, Nyemcsók Bence, akit csak a ráadásban mutattak be. Először nem tudtam, honnan olyan ismerős ez a Nyemcsók név, de aztán rájöttem: hiszen ez Csoki fia! Ahogy Horváth Attila találóan nevezte el Závodi „Zacskó” János porontyát „Stanicli”-nek (én meg Nagy Feró fiát, Nagy Hunor Attilát, a Beatrice dobosát Kisferónak), úgy örömmel üdvözöltem kedvenc feleségem gasztronómiai bűnelkövetéseinek igazoló szavával Csokikát, a zenekar második billentyűsét.

A program pedig igazi örömzene. Öröm a zenészeknek, s még nagyobb öröm a hallgatóságnak. A Rolling Stones hasonlathoz visszatérve, felsorakoztak a legnagyobb slágerek: volt itt Paint It Black (Elment a kedved), It's Only Rock 'N' Roll (Szabadnak születtem), Sympathy For The Devil (Játék az ördöggel) és Angie (Ajándék). A ráadásban meg Satisfaction (A becsület). Csak hát balladákban még rá is vertek a Stonesra. Mert milyen már az, ha egy Őszintén akarok élni nem fér bele a három legjobb közé? Itt bizony ez történt. A közönség reakciói alapján az Ajándék és a Ha volna két életem mellett a Szállj fel magasra jutott fel a képzeletbeli dobogóra.

Láttam boldog családanyákat krokodilkönnyeket hullatva, miközben azt dalolták, „Ha volna két életem, tudnám, amit ma nem!”. Láttam tisztességben megőszült férjeket, akik egy pillanatra enyhítettek párjuk ölelésén, miközben másik kezüket ökölbe szorítva énekelték, hogy „Csak rövid idő, de esküszöm, jó volt!”. És láttam csápoló fiatalokat, akik boldogan üvöltötték a világba az örök igazságot: „A becsület ennél mégis többet ér!”. A Piramis él, bár 40 éves, még ma is mindenkihez szól, aki hajlandó meghallgatni. Az internetes trollok meg maradjanak meg boldog tudatlanságukban, hogy „a Piramis Révész nélkül nem is Piramis”. Én azt mondom: gondoljon mindenki az első nagylemez borítójára, melyen egy Piramis szelettel hozták párhuzamba a zenekar nevét! Nos, a Piramis szeletben Csoki is van.

Setlist:

(Playback intro) A fénylő piramisok árnyékában / Elment a kedved / Gyere közelebb / Másnap olyan hatalmas lett a világ / Szabadnak születtem / Ha volna két életem / Emelj fel a szívedig / Ki tudja, hol van? / Játék az ördöggel / Ajándék / Csak rövid idő / Őszintén akarok élni / A szerelem ördöge / Hozd el a tegnapot / Kóbor angyal /// Szállj fel magasra / A becsület / (Kivonulás) ZZ Top: Gimme All Your Loving

Szerző: CsiGabiGa
Képek: Mahunka Balázs
Köszönet a Barba Negrának!

Legutóbbi hozzászólások