Mägo De Oz: Ilussia

írta Ivetka | 2015.01.14.

Megjelenés: 2014

 

 

Kiadó: Warner Music Spain

Weblap: http://www.magodeoz.com

Stílus: Folk power metal

Származás: Spanyolország

 

Zenészek
Zeta - ének Patricia Tapia - női ének Carlitos - szólógitár Frank - ritmusgitár Fernando Mainer - basszusgitár Txus - dobok Mohamed - hegedű Javi Diez - billentyűk Josema Pizarro - furulya
Dalcímek
1. Pensatorium 2. Melodian 3. Abracadabra 4. Vuela alto 5. Si supieras 6. Pasen y beban 7. Salvaje 8. La viuda de O'Brian 9. Cadaveria 10. Constelación 11. De la piel del diablo 12. Ilussia 13. Moriré siendo de ti
Értékelés

Egy szélesen tátongó piaci részt töm be a Mägo De Oz immáron több mint negyed évszázada: a dallamos, tiszta énekes power metal és a folk ötvözetét keveseknek sikerült olyan harmonikusra tökéletesítenie, mint Óz spanyol varázslóinak. Hihetetlen erő és vidámság sugárzik dalaikból, ugyanakkor arra is képesek, hogy szívettépő hegedűdallamokkal andalítsanak el.

A nagyszabású ’Gaia’ tetralógiát követően énekesváltás történt, a zseniális José Andrea úgy döntött, otthagyja a bandát, ám ez nem törte meg a lendületüket, sőt még jókor is jött a vérfrissítés. A ’Gaia’ amilyen erősen indult, annyira ellaposodott a végére – kicsit elkényelmesedtek a srácok, egyre több és több balladát, illetve lassabb szerzeményt pakoltak fel a korongokra. A 25-ös jubileumot ünneplő ’Celtic Land’ ennek ellenére igen erősre sikeredett, ám a vadonatúj lemezük inkább a ’Gaia’ világát örökíti tovább egy kísérteties cirkuszba…

Az ’Ilussia’ sejtelmesen kezdődik: lassú, szomorkás furulyaszó, szimfonikus metalt idéző epika, baljós hangulatot idéző kórusokkal, ám egy rövid átvezető után a Gamma Ray Tribute to the Past vezérdallamához hasonló gitárfutam következik, és máris a szokásos spanyol keltametal kavalkádban találjuk magunkat. Habár a zenei sokszínűség kétségkívül a power metal és a kelta folk dallamvilága köré épül, nem engedi unalomba fulladni a lemezt, találunk itt tradicionális dallamokkal párosított bulis hard rockot (Melodian), sőt olyan nótákat is, amik talán közelebb állnak a Dropkick MurphysFlogging Molly kelta punk tengelyéhez, mint a metalhoz (Abracadabra, Vuelta alto, La viuda de O’brian).

A lemez egyetlen gyenge pontját a balladák jelentik. A Vuelta AltoSi Supieras… kettős az album kezdeti lendületét töri meg (utóbbi dal egyenesen értékelhetetlen, egy olcsó popsláger csupán). A lemez utolsó negyede szintén leül, kísérletezésbe kezd és elkanyarodik az eddigi műfajtól: a langyos Constelación, a különös, rock ’n’ rollos De la piel del diablo és a lemezt záró Moriré siendo de ti c. újabb ballada, amit igazán le is hagyhattak volna, nem a legjobb búcsúmomentum az ’Ilussiá’-tól.

Érdekes momentum a címadó dal, amely sokat sejtető, titokzatos és misztikus kántálással kezdődik, majd visszatér az album kezdődallama, keretbe foglalva a történetet. Jól tették, hogy a végére hagyták ezt a nótát, hiszen nagyjából összegzi az eddig hallottakat, és az egészet egy fantasztikus kórussal és egy billentyű-gitárszóló párossal koronázza meg. Külön kiemelendő a női szólóének, ami a végén áriázós skálázásból nevetésbe fullad (?). A nyitó Pensatorium mellett ez a dal a lemez legjobb pillanata.

Pontszám: 7

Legutóbbi hozzászólások