Sixx:A.M.: Modern Vintage

írta Hard Rock Magazin | 2015.01.16.

Megjelenés: 2014

Kiadó: Eleven Seven Music

Weblap: http://www.sixxammusic.com

Stílus: Alternatív rock

Származás: USA

Zenészek

James Michael - ének, billentyű, dobprogamozás Nikki Sixx - basszusgitár, vokál DJ Ashba - gitár, vokál

Dalcímek

1. Stars 2. Gotta Get It Right 3. Relief 4. Get Ya Some 5. Let's Go 6. Drive (The Cars cover) 7. Give Me a Love 8. Hyperventilate 9. High on the Music 10. Miracle 11. Before It's Over

Értékelés

Tudjuk jól: feloszlásról, utolsó turnéról vagy végleges visszavonulásról szóló PR-hírek csak arra szolgálnak, hogy szítsák még egy ideig azt a tüzet, amibe a médiaguruk megpróbálják újra beledugni a vasat. Azt is vágjuk, hogy a Mötley Crüe végső futamához nincs sok köze Sixx:A.M. legújabb lemezének – de ettől elvonatkoztatni olyan, mint Einstein nevét kihagyni a matekozásból. Hiszen lehet akár a megtervezett véletlen műve is, hogy a trió harmadik anyaga pont ebben a kataton állapotba került megjelenésre.

Persze azt sem szabad elfelejtenünk, hogy eredetileg egy önéletrajzi regényt kiegészíteni – vagy inkább kiteljesíteni – állt össze a project. És mert jól nyitott a Heroin Diaries és turnén is működött, második albumukat szintén könyv köré építették. Nem fájt, sőt! Még előkelőbb helyezéseket értek el vele a listákon, mostanra viszont új irányt kerestek. Nem konceptanyagban gondolkoztak, pedig a koncepció nyilvánvaló: újkort hirdetnek (modern), mégis letűnt zenei kliséket használnak (vintage).

Szőrös rocker fülnek húzós a nyitószám (Stars): kitaposódik a gitárpedálok lelke és nagyterpeszbe áll az énekes, de aztán – mint töltőből a májas hurka – csak darálék folyik ki a csövön. Bele a műanyag bélbe. Felejthető tételek után a lemez közepe mozdul meg újra: a Relief eleje akár egy Marilyn Manson elkövetés is lehetne, még a Lets’s Go tempója is noszogató, de sajnos az összes lendületet leradírozza James Michael gagyi gépdobja. Egy, az eredetinél jóval halványabb (szentimentalizmus megmaradt, szív és lélek elveszett) The Cars-feldolgozást (Drive) szintén zúzás próbálkozás követ, csak hát a stílusok közötti kapkodás sem tesz jót az éppen ökölbe szoruló kéznek. Ha ezt a srácok komolyan gondolják – márpedig így csinálják –, akkor a Miracle olcsó diszkó életérzésével pont úgy verik ki a biztosítékot, mint a záró számmal, a Before It’s Over nagyzenekarra hangolt, esztrád zenei (pontosabban tingli-tangli) bohózatával.

Pontszám: 5

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Herr Wolf on Bruce Dickinson – Micsoda nótákra készülhetünk!: “T. Asoka! Ha nagyon ott akarsz lenni, akkor rém egyszerű!!! Maradj itthon és gyere!!!”
asoka on Bruce Dickinson – Micsoda nótákra készülhetünk!: “Én nagyon ott akarok lenni, csak pont akkor leszek külkföldön. Nem tudom mit csináljak.”
Herr Wolf on Judas Priest: Invincible Shield: “No! Akkor megvolt a müncheni és tegnap előtt a bécsi buli is!!! Egészen BRILLIÁNS koncertek voltak. Nem lehet belekötni!!! …és…”
Herr Wolf on Saxon: Hell, Fire And Damnation: “A turné elindult. Láttam élőben a Glasgow-i és Dublini bulit. Brutálisan parádés koncertek voltak. A Saxon 4 új dalt játszik,…”
Herr Wolf on Judas Priest: Invincible Shield: “A turné elindult és nehéz illetve NEM lehet belekötni. Nem rég értem haza Dublinból. Láttam a turné első ( Glasgow)…”
Herr Wolf on Bon Jovi – 40 év már maga az örökkévalóság?: “A dal elsőre nem rossz, de Bon Jovi hangja sajnos nem frankó! Koncerten borzalmasan rossz.”
Herr Wolf on Winger – Budapesttől is búcsúznak: “Ez egy brutálisan jó hír! Nem gondoltam volna, hogy akár 1x is, de eljönnek hozzánk! Kötelező koncert!!!”
Clint Eastwood on Judas Priest: Invincible Shield: “Ha csak egy ember szemét felnyitom, hogy a maiden nevű fától lássa az erdőt is már megérte a hozzászólás.”