Cross Borns: A Torony
írta Tomka | 2007.03.11.
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
A tatabányai gyökerű Cross Borns zenekar a Gyűrűk Ura trilógia perfekt muzikális adaptációjának köszönhetően 2001 óta a magyar metál élet másodvonalának élbolyába tartozik, hiszen a heavy metál populáris, könnyen befogadható válfajának a fantasy világ speciális atmoszférájával való ötvözése, és a magyar viszonylatban nagy neveket felvonultató "szereposztás" egy minden szempontból kiemelkedő albumot eredményezett, amely méltán szerzett jó pár rajongót az együttesnek. A hirtelen jött siker után, ami esetükben ráadásul még relatív hatalmas is volt, mindig nehéz a továbblépés, a rajongók általában az előző lemez azonos zenei síkon történő felülmúlását várják el kedvencüktől, ám a CB-nél egy stílusváltás következett, valószínűleg abból az igen okos felismerésből kifolyólag, hogy ezt a nívót ebben a stílusban nem tudják már átugrani, így egy határozottan progresszív irányba mentek el, amit azóta minden egyes albumukkal eggyel magasabb szinten valósítottak meg, egyre jobb produkciót mutatva be, így a 2006-os A Torony című lemezük, amely az Álomföld-el megkezdett trilógia befejező, harmadik darabja, a banda talán legérettebb formáját tükrözi. A Torony azonban tartalmaz még egy fontos stílusbeli különbséget az előző lemezekkel szemben, ugyanis itt még hangsúlyosabbá vált a power metál hatása, így egy igencsak sokrétű zene keletkezhetett, amely sok variációra ad lehetőséget: egyrészt a progresszivitás által a zene komplexitását növelve, egyes helyeken akár intellektuális élvezetet is adva a hallgatónak, hogy boncolgathatja a differenciált zenét, másrészt a power metál részleges dominanciája révén pedig a befogadást és a zene megemésztését könnyítve meg, ráadásul a két elem egyensúlyban tartása révén elmondhatjuk, hogy egy fantasztikus album született. Érződik a zenén, hogy sokat hallgatták a stílus külföldi irányadó és vezető bandáit, megjelenik így a Nevermore hatása elég nyilvánvalóan több helyen is, lásd pl. a nyitó A Bűnbánó Ember (A Megtisztuló) szinte thrashes zúzását, vagy a Symphony-X kemény, de befogadható progresszivitása, amely a Tűz És Vér (A Pusztító) című számban könnyen tetten érhető. Nagyon fontos szerepet kap Jankó Gergely, és hangszere, a szintetizátor, amely elsődlegesen, mint atmoszférateremtő eszköz játszik szerepet, de több szinten is kiveszi a részét a zenéből, ugyanis gyakran kap szólózási lehetőséget, amely egy mindenképp üdítő színfolt a CB egyébként is összetett zenéjében, még ha gyakran játszik is a zenei közeggel nem adekvátnak tűnő, elidegenítő dallamokat, ám ezek is illeszkednek a gondos pontossággal megkonstruált homogén egészbe. A zene talán legfőbb sajátosságát az énekesi poszt megosztottsága, vagyis a női és férfi ének kettőssége eredményezi, amely egyrészt már önmagában Somlói Ferenc kiváló vokálmelódiáinak, illetve Patvaros Mária angyali hangjának köszönhetően élvezetet biztosít a rajongóknak, másrészt azonban lehetőséget ad a két különböző hang "ütköztetésére", duettekre, "szerepjátékokra", amik azonkívül, hogy sajátos bájt kölcsönöznek a zenének, még valamennyivel egyedibbé is teszik azt. A számokról összességben megállapítható, hogy sokkal könnyebben befogadhatóbbakká váltak, mint az Álomföld lemezen, ami talán köszönhető a sztori időbeli előrehaladásának is, ugyanis itt tudatos koncepcióról van szó: a trilógia egy történetet dolgoz fel, a 3 album pedig ennek a muzikális megvalósítása, ami által egy plusz dimenziót kap a befogadás folyamata, hiszen a történet megértéséhez bizony a szövegekben való nagymértékű elmélyülés szükségeltetik. Több elsőre ható szám is található a lemezen, ami már az előző, Orion című koronggal elindult tendencia betetőzése, pl. az andalító refrénnel rendelkező Egy Új Kör Kezdetén (A Gyermek), vagy az egyszerre agresszív instrumentális alapokkal és fülbemászó refrénnel rendelkező, már korábban is említett Tűz és Vér. A stílusból kifolyólag gyakoriak a tördelt, szaggatott riffelések, amelyek még súlyosabbá hivatottak a zenét tenni, de ez nem töri meg a számok lendületét, hiszen a szinti biztosítja ez alatt a kontinuitást. A szólók is kifinomultak, nem esztelen virgázások, sokszor kifejezetten fülbemászó dallammotívumok jelennek meg bennük, természetesen a progresszív zenében alapfeltételként funkcionáló komplexitást tartalmazva.
Legutóbbi hozzászólások