Címlap
  • Kezdőlap
  • Koncertek
    • Koncertajánló
    • Beszámolók
  • Lemezkritikák
    • Külföld
    • Magyar
    • DVD
    • Első Hallásra (A hónap lemeze)
    • Kedvenc lemezeim
    • Maradványérték
    • Egypercesek
    • Évtizedelő
    • Névtizedelő
    • HRM TOP 100
    • Top 25s
    • 1 lemez/ 2 kritika
  • Ráadás
    • Interjúk
    • Életmű
    • Médiafigyelő
    • Kultuszkóp
    • Írások
    • "Mi vagyunk a..."
    • Vallató
  • Linkek
  • Impresszum
    • Hard Rock Magazin
      • Hard Rock Magazin Találkozók
    • Szerkesztők
      • Adamwarlock
      • Bigfoot
      • Tomka
      • TAZ
      • Csemény
    • Munkatársak
      • Mike
      • TT
      • CsiGabiGa
      • Edeneye
      • Pálinkás András
      • baumann
      • karpatisz
    • Médiaajánlat
    • Kapcsolat

Belépés

  • Felhasználó létrehozása
  • Elfelejtett jelszó

Keresés

Friss lemezkritikák:

Avantasia: Moonglow

Inglorious: Ride To Nowhere

Ryan McGarvey: Heavy Hearted

Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light

Beast In Black: From Hell With Love

Az elmúlt időszak érdekesebb í­rásai:

„Nem könnyű feldolgozásalbumot készíteni”: Interjú Walter Trouttal


Egypercesek #38: Eric Gales, Skunk Anansie, Tygers Of Pan Tang, Torque, The Doors


A svéd acél és a finn nemzeti kincs: Amorphis, Soilwork, Jinjer, Nailed to Obscurity – Barba Negra, 2019. 02. 25.


Egy aprócska rocktörténelmi pillanat: Mood 25: Mood – Barba Negra, 2019. 01. 04.


My Sunday Feeling On Saturday: Jethro Tull – Budapest Kongresszusi Központ, 2019. 01. 19.

Hozzászólások

  • Mötley Crüe – Egy hónap múlva jön a ’The Dirt’ film, itt az első trailer (2)
  • Iron Maiden – Jön a második sorozat a remaszterelt stúdiólemezekből (7)
  • Avantasia: Moonglow (13)
  • Whitesnake – Végre elérhető a ’Flesh & Blood’ első dala! (31)
  • David Coverdale – Nincs szándékában visszavonulni (5)
  • Ossian – Áprilisban jön az új album (25)
  • Candlemass – Splendor Demon Majesty: új dal a jövő hét pénteken érkező lemezről (1)
  • Grand Magus – „Találkoztunk, jammeltünk és együtt készítettük a dalokat” (2)
  • Witherfall – Helloween- és Tom Petty-feldolgozás az új EP-n (3)
  • Journey – Két legendás album élő változata márciusban (2)

Navigáció

  • Hírolvasó

Ki van itt?

Jelenleg 6 felhasználó és 69 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • Firebreather
  • Creed
  • foofighter93
  • Popej
  • savafan
  • LordSkrent

Szerkesztők és munkatársak aktuális kedvencei (TOP 5)

TAZ

- Evergrey: The Atlantic
- Dream Theater: Paralyzed (dal)
- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Swallow The Sun: Lumina Aurea
- Conception: My Dark Symphony EP

CsiGabiGa

- Michael Schenker Fest: Resurrection
- Jason Becker: Triumphant Hearts
- Judas Priest: Firepower
- U.D.O.: Steelfactory
- Steve Perry: Traces

karpatisz

- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time

Bigfoot

- Beth Hart: Live at The Royal Albert Hall
- King Crimson: Meltdown: Live In Mexico
- David Bowie: Glastonbury 2000
- Walter Trout: Survivor Blues
- Eric Gales: The Bookends 

Pálinkás András

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Swallow The Sun: Lumina Aurea
- Soen: Lotus
- Faith No More: Angel Dust
- Soilwork: Verkligheten

Wardrum

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- HIM: Dark Light
- Katatonia: Dead End Kings
- Evergrey: The Atlantic
- Bloodbath: The Arrow of Satan is Drawn

Losonczi Péter

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Evergrey: The Atlantic
- Trees of Eternity: Hour of the Nightingale
- Weltenbrandt: Schöpfung
- Mindfield's Factory: Ice Age 2085

rune

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Vola: Applause Of A Distant Crowd
- Evergrey: The Atlantic
- Conception: My Dark Symphony (EP)
- Zeal & Ardor - Stranger Fruit

Dzsó

- Flotsam And Jetsam: The End Of Chaos
- Rustin Man: Drift Code
- Spielbergs: This Is Not The End
- Within Temptation: Resist
- Born Of Osiris: The Simulation

Mike

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Griftegard: Solemn. Sacred. Severe
- Void Of Silence: The Sky Is Over
- Isen Torr: Mighty And Superior (EP)
- Omicida: Certain Death (EP)

 

Új felhasználók

  • statuslaci
  • Bede Márton
  • Attila65
  • Kemény J.
  • Dzsugi Péter

Metalindex

Címlap

Tears in Park: HIM - Budapest Park, 2014.07.24.

TAZ, 2014, július 30 - 15:16

12 év hosszú idő, pedig akármilyen borzasztóan is hangzik, ennyit kellett várni minden hazai HIM-rajongónak ahhoz, hogy kedvenceit újból magyar földön láthassa és hallhassa. Ez idő alatt a HIM első finn zenekarként összehozott egy aranylemezt az Egyesült Államokban, valamint megjelentetett jó pár albumot, melyekkel csak most, a ’Tears On Tape’ apropójából jutottak el hozzánk. És ha már jöttek, akkor be is vették Budapestet, egy remek koncerttel nyűgözték le a több ezres rajongósereget.

Hatalmas várakozás előzte meg a bulit, az első true fanok már a koncert előtt több órával megjelentek a Budapest Park bejárata előtt a lepattanóra várva, hátha összefutnak Ville Valóval vagy esetleg a csapat többi tagjával. Sajnos erre sem a koncert előtt, sem utána nem volt esély, szinte hermetikusan el voltak zárva a srácok a rajongóktól, hiába próbáltak egyesek a zöld hálóval borított kerítésen bekukucskálva kicsalogatni valakit, ez bizony nem ment. Nekem is csak annyira futotta, hogy Gasnak beköszöntem, mielőtt felment volna a színpadra belőni a dobcuccot, úgyhogy kicsit csalódottan álltam vissza a sorba, ami időközben igen tetemesre duzzadt, így már csak arra kellett koncentrálnom, hogy a Ville Valo mosolyától megrészegült csajokat „legyűrjem” a színpadig tartó futóversenyben. Miután mindenki megtalálta a helyét a pódium előtt, a kiírásnak megfelelően 19 órakor megjelent a színpadon az Anti Fitness Club.

„Hát ők meg mit keresnek itt?” – fogalmazódhatott volna meg a fejemben, ha nem figyeltem volna a koncert előtt pár nappal történt hivatalos bejelentésre. A csapatot állítólag a HIM választotta ki előzenekarnak a kiküldött „mintazenékből” (képzelem, micsoda bandák közül kellett válogatni szegény finneknek). Na, de ha már így alakult, akkor természetesen meghallgattam őket. Be kell vallanom, hogy rosszabbra számítottam, hiszen amikor legutóbb láttam tőlük egy klipet, akkor még az emo bandák minden rossz tulajdonságával fel voltak vértezve, pedig állítólag punkzenekarként tevékenykednek. Ezt levetkőzve, most egyfajta pop-rock produkciót láthattunk tőlük 30 percben, ami az énekes-gitáros Molnár Tamás szerint a legjobb dalaikból lett összegyúrva. A hangzásra nem lehetett panasz, voltak egész jó ötletek is a nótákban, bár hozzá kell tenni, hogy olyan profi hangszerekkel és cuccal, amivel odaálltak a színpadra, nem volt nehéz mellélőni. Számomra két dal volt ismerős (mindkettő feldolgozás), ezeket valószínűleg akkor hallhattam, amikor leugrottam kenyérért a közeli éjjel-nappaliba, ahol szüntelenül duruzsol valamelyik kereskedelmi rádiócsatorna. Nem akarok igazságtalan lenni velük, nagy dicséret jár a bandának, hiszen egy viszonylag inaktív embertömeg előtt kellett ellenszélben evezniük, de nem adták fel, becsülettel letolták a programjukat, ezzel előkészítve a színpadot a finneknek.

Köztudott, hogy Ville Valo helsinki otthonában fénytől elvonulva tengeti mindennapjait, így nagy összegben lehetett volna fogadni arra, hogy addig nem lép színpadra, amíg azt napfény járja át. Kevéssel nyolc óra után azonban eltűnt a „káros fényforrás”, helyette beindult a füstgép és a színpadi fények, az intróra pedig bevonultak egyesével azt est főszereplői. Migé, Linde, Gas, Burton és Ville, aki ezúttal is bal kezében cigivel, jobb kezében pedig egy üveg sörrel (alkoholmentes!) érkezett.

Linde gerjeszti a gitárt a heartagrammal díszített ládája előtt, Ville huncut mosollyal pásztázza végig az embertömeget, majd beindul a zúzás a Buried Alive By Love-ra. Piszok jó hangzás, energikus kezdés, mindenki elemében van. Ville nagyszerűen énekel, úgy látszik túl van a 2005-től 2007-ig tartó hullámvölgyön, amikor az alkohol eluralkodott felette, alaposan rányomva bélyegét a színpadi teljesítményére. Másodikként a ’Dark Light’ legnagyobb slágere, a Rip Out A Wings of A Butterfly csendült fel, ennek (mint minden dalnak) természetesen hihetetlenül örült a hazai rajongótábor. Ekkor azonban már érzékelhető volt, hogy egyszer-egyszer elnémul Linde gitárja. A harmadik nóta elején (Right Here In My Arms) azonban Ville leintette a többieket, ekkor adta meg magát végleg a hathúros. Mekkora balszerencse! 12 év után eljönnek hozzánk és már a buli elején balul sül el valami. De rutinos rókákról lévén szó, a kellemetlen helyzetet mosolygással és némi humorral orvosolják, a három-négy perces technikai szünet alatt Ville felsorolja, mi található Linde pedálsorán, majd azzal viccel, hogy sírva fognak hazautazni Helsinkibe. Erről az esetről egyébként 2005-ös Rock Am Ring jut eszembe, ahol a Killing Loneliness vége felé Migé basszusgitárja adta meg magát, amit nemes egyszerűséggel jó messzire hajított a nóta befejezéseképpen. Akkor Ville azzal húzta ki magukat a csávából, hogy: „Ez volt a rádióverzió.”

Miután sikerült életet lehelni a gitárba, már semmi sem állt a csapat útjába, hogy elárassza Budapestet a love metallal. Az elmúlt években egy rakás bootleg felvételt néztem és hallgattam végig, de a srácok ennyi idő után is tudtak meglepetést okozni, hiszen hozzájuk képest egy hosszú műsorral érkeztek Budapestre, melynek dalaiba olykor-olykor belecsempésztek egy kis jammelést is. Nem gondoltad volna a HIM-ről, mi? A Kiss of Dawn például tartogatott egy Linde-Migé párharcot, amiben elsősorban a rasztahajú gitáros tudását csekkolhattuk le. Linde nem rossz zenész, de sokat segít neki a wah pedál – ápol és eltakar –, ettől függetlenül nagyon kedvelem, mert a tudásából maximálisan kihoz mindent és jól eladja magát. Az elmúlt 12 év alatt kész hölgyekké érett tinilányok ezeknél a részeknél nem igazán kapták el a fonalat, mondhatnám úgyis, hogy volt bután pislogás, ilyenkor csak céltalanul vonaglottak jobbra-balra úgy, mint az It’s All Tears középrészében, ahol a ’The Greatest Lovesongs Vol. 666’ fekete humorát idézte meg Ville egy „Ave Satanas” felkiáltással. A setlistbe a legtöbb dal erről lemezről került be, szám szerint öt, igazi csemege a For You volt, amiben Ville akusztikus gitárral is besegített. A ’Tears On Tape’ kritikájában már ejtettem róla szót, hogy nagy szerepet kapott ez a hangszer az utóbbi időben. Az új dalok közül szerencsére nem sok került be a programba – All Lips Go Blue, Tears On Tape, Into The Night –, de végig szólt bennük az akusztikus gityó is, csakúgy mint a banda örök klasszikusában, a Join Me-ben, amit a HRM live-ban már láthattatok.

A buli tetőpontja a műsor felénél érkezett el, amikor felcsendült a Soul On Fire, ekkor tapasztalhattam meg ugyanis testközelből, hogy milyen elemi erőket szabadít fel a Ville Valo iránti sóvárgás a csajok részéről. Ment a lökdösődés, a dulakodás az első sorok felé, olykor szó szerint hajba kaptak egyesek, ami egyszerre volt nevetséges és baromi idegesítő. De azért ez kevés volt ahhoz, hogy elterelje a figyelmem a színpadon zajló eseményekről, ahol Migé elképesztő átéléssel pengetett minden egyes hangot, Ville kissé előredőlve, sapkájának tetejét villogtatva énekelt, Gas vicsorított a plexi fal mögül, Linde a kontrollra támaszkodva csapatta a riffeket, egyedül Burton volt a kakukktojás. Ő olyan öregesen, széken ülve kezelte a billentyűs cuccait, természetesen a szájából kilógó égő cigaretta nála is nélkülözhetetlen kelléknek számított.

Mindezek ellenére gyönyörűen színesítette váratlan megoldásokkal a nótákat, kedvencem a Funeral of Hearts hangulatos bevezetője volt, amire rátett még egy lapáttal a csillagfényeket megidéző színpadkép, de az utolsóként érkező Sleepwalking Past Hope is felejthetetlen élményt nyújtott (ami egyébként a banda leghosszabb szerzeménye a maga tíz percével), ide egy szólót is beszúrt, teletűzdelve a ’Deep Shadows…’ turnéján is sokszor felcsendülő zajokkal, effektekkel. Itt ajánlanám figyelmetekbe Burton Metel nevű projektjét, ami ehhez hasonló elektronikus, ambientes okosságokból építkezik, szóval ha nyitott vagy az ilyen zenék felé, akkor biztos bejön majd. No, de zárójel bezárva, vissza a koncerthez.

Az első ráadásblokk három számból állt, ebből a legnagyobb dobás Ville magyar származású édesanyjának, és a jelen levő hölgyeknek küldött When Love And Death Embrace volt, ami után – annak ellenére, hogy nem csillapodott a közönség üdvrivalgása – senki sem számított arra, hogy visszatérnek a színpadra. De pár perc után az előbb emlegetett HIM opusz, a Sleepwalking Past Hope is felcsendült, ennek végeztével viszont jött a lezárás: mialatt a többiek a hangszereikből csiholták ki az utolsó hangokat, addig Ville elköszönt a közönségtől, őt követte Burton, aki integetve vonult le a színpadról, ezután Migé rakta le a földre a bőgőt, majd Linde felakasztotta gitárját a ládára. Végül pedig a hatalmas zúgás közepette Gas eldobálta dobverőit, meghajolt és utolsó emberként hagyta el a love metal július 24-ei szentélyét, a Budapest Park színpadát. Jó idő, fantasztikus hangulat, remek műsor, kiváló hangzás, top formában levő zenészek, mi kellhet még? Mondjuk jövőre még egy HIM-koncert. De ha véletlenül nem jön össze, azért remélem nem kell újabb 12 évet várni rájuk.

Setlist:

Buried Alive By Love / Rip Out A Wings Of A Butterfly / Right Here In My Arms / The Kiss Of Dawn / All Lips Go Blue / Join Me In Death / Your Sweet 666 / Passion’s Killing Floor / Soul On Fire / Wicked Game / Tears On Tape / Poison Girl / For You / The Funeral Of Hearts // Into The Night / It’s All Tears / When Love And Death Embrace /// Sleepwalking Past Hope

Szerző: TAZ
Képek: Mahunka Balázs
Köszönet a Skalar Music Hungary-nek!
További fotók ITT


Oszd meg barátaiddal és ismerőseiddel:
  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
  • 5170 olvasás

4 hozzászólás "Tears in Park: HIM - Budapest Park, 2014.07.24."

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

1. Hú, ez a mostanában divatos

Beküldő: Tigrisszí­v. Beküldés időpontja: 2014, július 30 - 16:23.

Hú, ez a mostanában divatos "csapatta"szöveg ultragáz....

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

2. kegyetlen leszek és kimondom,

Beküldő: oriza triznyák. Beküldés időpontja: 2014, július 30 - 16:40.

kegyetlen leszek és kimondom, az első 2 lemez óta nem tudtak mit nyújtani nekem a lemezeik, az az első két lemez iszonyatosan eltalált, újdonság is volt persze, de volt bennük valami, amit később már nem találtam meg
azon a 12 évvel ezelőtti szigetes bulin is ott voltam, de ott is emlékeim szerint már szenvedés volt őket nézni/hallgatni. a dologhoz az is hozzátartozik, hogy előttük volt a kisnyál és a torz nevű viccbandának a bulija és volt valami áramszünet(?) miatti leállás is, csúszott is a buli, ha jól rémlik(?)

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Marcelinho képe

3. En az elso 4 lemezuket tartom

Beküldő: Marcelinho. Beküldés időpontja: 2014, július 30 - 21:18.

En az elso 4 lemezuket tartom jonak, amugy a Love Metal idejen sokat mentek nalam, kb. az elso rockzenei elmenyeim egyike az az album. Manapsag nem nagyon hallgatom oket, de azert elmentem a koncertre. A vegeredmeny kicsit felemas. Jo volt de a 2003 utan keletkezett szamokat bizony vegigunatkoztam, tenyleg szinte semmit nem tudtak hozzatenni az eletmuvukhoz. 10 eve. Erdekes volt szembesulni a tennyel, hogy Linde hatalmas kamugitaros, ugyanazt a szolot jatssza minden dalban. Ellenben a kozben duplajara nott Mige nagyon izlesesen jatszott, es Ville is jo formaban volt. Az ugribugri sikoltozo gothos-popos kiscsajok kozott viszont vegig valamifele urlenynek ereztem magam Kreator poloban. :D Na mindegy, a dobos Gas Exodus poloja engem igazolt. :)

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Cmon képe

4. Majdnem minden lemezükön volt

Beküldő: Cmon. Beküldés időpontja: 2014, augusztus 3 - 13:10.

Majdnem minden lemezükön volt egy-két bitang erős nóta, talán az utolsón már tényleg nem. Egy nagyon erős válogatás albumot össze lehetne állí­tani a munkásságukból. A Love-metal meg jó marketing, csajoknak nyilván bejön V.V, szóval jól összrakott produkció összességében.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Livesound:

Concerto:

Hammer Concerts:

Koncertajánló:

Az oldalon található cikkek és képek a Hard Rock Magazin kizárólagos tulajdonát képezik, azok máshol való közzététele csak a szerkesztők előzetes engedélyével lehetséges!
Fervens Drupal theme by Leow Kah Thong. Designed by Design Disease and brought to you by Smashing Magazine.