Vissza a gyökerekhez? Több Mobil, kevesebb Mánia: Mobilmánia - Barba Negra Track, 2014.07.03.

Nagyon szerettem a Mobilmániát, amikor megalakult. Három klasszis ex-P. Mobil énekes, Tunyogi Péter, Vikidál Gyula és Rudán Joe, egy basszusgitáros-énekes, Kékesi „Bajnok” László és egy billentyűs, aki azóta énekel is, Zeffer András. Ők öten ütős csapat voltak. Láttam többször azt a felállást. Jobban játszották a P. Mobil nótákat, mint maga az anyazenekar, amely ez idő tájt éppen Schuster Lóri azon ötletét „szenvedte”, hogy billentyű helyett két gitárral „korszerűsítve” nyomták a dalokat. (Szerencsére azóta bepappgyusziztak.) Aztán meghalt Tunyó, kilépett Vikidál, készült két saját album, és azt vettem észre, hogy a Mobil korszakot már letudják egy rövidített Honfoglalással és egy P. Mobil egyveleggel. És bár imádtam a saját szerzeményeket is, azért ez már kicsit sok(k) volt nekem.

Most újabb változásokon ment keresztül a csapat, és az eredeti felállásból csak ketten maradtak, Zefi és Bajnok, illetve a formációhoz később csatlakozott egy harmadik ex-Mobil zenész, Donászy Tibi. A három fiatal muzsikussal vérátömlesztést kapott zenekar a Barba Negrában mutatkozott be, ahová nem tudtam elmenni, de jó visszhangja volt a koncertnek, így elhatároztam, hogy ezúttal én is próbát teszek a Barba Negra Trackben, a kalózkocsma nyári rezidenciájában.

Az intró után felhangzó Metálmánia Zefi énekével olyan volt, mint régen. Jó kezdés, szép emlékek. Mi kell még? Egy jó folytatás! Stula színpadra lépésével azt is megkaptuk, rögtön a két új dallal mutatkozott be. A Bárhová magaddal viszel már most beépült a hallójárataimba és kitöltötte az agyamat. Biztos hasonló nagy sláger lesz, mint az Ez a mánia. A Fénypokolnak már nem maradt hely bennem. Aztán a Rocktóberrel folytatták és már éreztem, hogy ez egy jó koncert lesz. Volt Mobilizmo, Embered voltam, Miskolc, miközben a saját dalokból is kaptunk ugyanennyit. Legalább most egyensúlyban volt a produkció. Apropó, ha már a kalózbázis volt a helyszín: tudjátok mit mondott a kalózkapitány? Több lábon kell állni, még ha csak faláb is! Szóval szükség van az új dalokra, de kellenek ugyanúgy a régi örökzöldek, már csak a zenekar névválasztása miatt is.

Az „Acélváros” után (ami ős-miskolci ős-mobilos lévén különösen közel áll a szívemhez) Zefi kommentálásától kísérve Stula kihúzta a nyertest a dobozból, Nyerges Anikó érdi néző szülinapján (vagy amikor akarja) fog fellépni a Mobilmánia egy egyórás unplugged műsorral. A pár perces szusszanás után, ahogy Virág elvtárs is megmondta, tovább fokozódott a nemzetközi helyzet (és a hangulat), bejött Vikidál Gyula, ugyan csak „vendég” státuszban, de igazi örömünnep volt a fellépése. Nem az az acélos izomzatú, hosszú hajú rocker már, mint régen, de azért még mindig jól állnak neki a régi dalok. Ő bemutatkozott ex-mobilmániásként (Még ne búcsúzz el), ex-P. Mobil-osként (A vonat) és meglepetésre ex-MHV-sként is (Szegény Magyarország). Már csak ex-dinamitosként kellett volna megszólalnia, de az szálka a mobilosok szemében, hiszen a Dinamit kedvéért hagyta ott anno a Mobilt, így ezt a vonalat nem erőltették. Helyette jött a réges-régi felkonf: Maradsz, aki voltál, leszel, aki vagy!

Gyula távozása után ismét Stuláé lett a főszerep, illetve Bajnok is énekelt (sajnos ma este csak egyet), a legszebb P. Mobil ballada, a Ha újrakezdeném Tunyó halála óta visszakerült hozzá mint szerzőhöz. Igazából azon csodálkoztam, hogy az Embered voltamot kivették a szájából. A Menj tovább dallamaival Tunyóra emlékezhettünk és újra együtt énekelhettünk vele, majd a hajrában visszajött Vikidál, hogy az Ez a mániát közösen adja elő Stulával. Itt érződött igazán, hogy milyen jó választás volt az énekes. A Kalapács Józsi kiállású frontember Rudán Joe-hoz hasonló orgánummal rendelkezik, és ez a duettekben (Szegény Magyarország, Ez a mánia) domborodott ki leginkább. A záróakkord a Kétforintos dal, majd a ráadásban („Még egy slukkot!” kiabálásom hatására, na persze!) az Utolsó cigaretta ismét a régi szép hagyományokat elevenítette fel. A levezetésnek berakott Long Live Rock And Roll pedig eszembe juttatta, milyen volt, amikor még tinédzserként a miskolci rock-diszkóban ezt a dalt és A vonatot egymás után hallgattam, mert a meg nem jelent 'Első nagylemez' felvételei már akkor közkézen keringtek.

Jól éreztük magunkat, még ha nem is volt tökéletes a koncert. A két fiatal gitáros produkciójától nem voltam elájulva. A színpad bal sarkában elzenélgettek, egy-egy szólónál még kötelező jelleggel előre is jöttek, de messze nem az a színvonal, amit korábban megszoktam. Az is igaz, hogy Vámos Zsolt és Szentkirályi Jani igen magasra tették a mércét, amit a fiúk ezen az estén nem tudtak megugrani. Ajánlom figyelmükbe a két új U.D.O. gitárost, ha nem voltak ott februárban a koncerten tanulmányúton, akkor megnézhetik DVD-ről, ők megmutatják, hogy kell mosolyogva „felszántani a színpadot”. Ha már az Ez a mániában ezt éneklik, akkor lássuk is, ne csak papoljanak róla, mint a politikusok. Persze az is igaz, hogy csak a mozgásukról tudok nyilatkozni, ettől még biztosan tehetséges gitárosok, csak nem sokat lehetett hallani a játékukból. És itt eljutottam az este legnagyobb csalódásához: a keverőtechnikus elégtelenre vizsgázott. Az rendben, hogy Zeffer a zenekarvezető, de azért nem kell nyalni neki azzal, hogy őt keverik előtérbe, miközben két gitárost elnyom az orgona hangja. Azt hittem, csak ott szól rosszul a cucc, ahol én állok, ezért elmentem a keverőpult elé is, de ott sem volt részem tökéletes hangzásban. Egy-egy szólónál még méltóztatott feljebb tolni a potit, de az sem mindig jött össze. Így csak az élvezhette felhőtlenül a halk szólókat a kézmozdulatok alapján, aki a szájról olvasáshoz hasonlóan tud kézről is olvasni. És szegény Tunyó is rosszkor lépett be a Menj tovább-ba! Pedig ő már erről nem tehet. Ilyet még nem láttam! Le kellett állni a zenekarnak és Tunyó énekéhez igazodva újra belépni a nótába. Persze ők profi módon kezelték ezt a dolgot, de ettől még bosszantó hiba volt, és megrontotta a közös megemlékezés szájízét.

Vikidál Gyula szerepeltetésével és a P. Mobil dalok számának örömteli növekedésével újra élvezetesebb, változatosabb lett a műsor. Valahol azt olvastam, hogy Stula megilletődött volt a bemutatkozó koncerten. Nos, ennek most már nyomát sem láttam, remek frontember benyomását keltette, és ha Kispál Balázs és Csintalan Márk is felzárkózik mögé színpadi aktivitásban, akkor tagcserék ide, tagcserék oda, nem lesz baj a Mobilmániával.

Setlist:

Metálmánia / Bárhová magaddal viszel / Fénypokol / Rocktóber / Mobilizmo / Vagyunk és maradunk / Hajnalban hazafelé / Embered voltam / Egyedül a legjobb se jó / Miskolc / Még ne búcsúzz el / A vonat / Szegény Magyarország / Nem változol semmit / Tűz a folyón / Ha újra kezdeném / A félelem / Menj tovább / Ez a mánia / Kétforintos dal /// Utolsó cigaretta

Szerző: CsiGabiGa
Képek: Török Hajni
Köszönet a Barba Negra Tracknek!